Erről beszélt Ferenc pápa és Erdő Péter bíboros a vasárnapi misén

Vasárnap misét tartott a Kossuth téren a Magyarországra látogató Ferenc pápa, amin Jézus küldetéséről és arról beszélt, hogy jó lenne, mindenki igyekezne kicsit olyan lenni, mint Jézus.

„Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” – idézi János evangéliumát. Bemutatta, hogy Jézus jó pásztor, hiszen megkereste juhait, amikor elveszettek voltak, kiragadta őket a halálból, és végtelen gyengédséggel szereti juhait, az életét adta értük.

Kiemelte, hogy Jézus először nevükön szólította, majd kivezette a juhait. Az első fontos, mert már akkor szerette híveit, amikor azok még tévelyegtek. Ennek ellenére is magára vette vétkeik terhét, hogy visszavigye őket az Atya szívéhez.

„És még ma is, minden élethelyzetünkben, mindabban, ami a szívünket nyomja, a veszteségeinkben, a félelmeinkben, a vereség időnként ránk törő érzésében, a szomorúság börtönében, ami azzal fenyeget, hogy elveszi a szabadságunkat, Ő hív minket. Jó Pásztorként jön, és nevünkön szólít minket, hogy elmondja, az Ő szemében milyen értékesek vagyunk.”

Felszólította a híveket, hogy érezzék át annak örömét, hogy ők Isten szent népe, az Ő hívására születtek, Ő gyűjtötte egybe őket. Azért gyűjtött egybe mindenkit a Kossuth térre, hogy – bár különböznek egymástól, különböző közösségekbe tartoznak – egyetlen ölelésben egyesítse őket.

„Olyan szép, ahogy most együtt vagyunk: püspökök és papok, szerzetesek és világi hívek”

– mondta, és rámutatott, hogy más keresztény felekezetek küldöttei, a zsidó közösség vezetői és civil szervezetek képviselői is részt vesznek a misén.

„Ez a katolicitás: mindannyiunkat, keresztényeket, akiket a Jó Pásztor név szerint szólított meg, arra hívott, hogy szeretetét befogadjuk és továbbadjuk, hogy az Ő nyáját befogadóvá tegyük és sohasem kirekesztővé.”

Ezek után arról beszélt, hogy Jézus ki is vezeti a juhait. Először azonban nyájba tereli őket, aztán kiküldi juhait a nagyvilágba, hogy terjesszék az igét. Ezt a be-ki mozgást jelképez az is, amikor Jézus kapukén beszél magáról.

„Jézus a kapu, amely szélesre tárult, hogy beléphessünk az Atya közösségébe és megtapasztalhassuk irgalmát; de mint köztudott, a nyitott kapu nemcsak arra szolgál, hogy belépjünk valahová, hanem arra is, hogy elhagyjuk azt a helyet, ahol vagyunk. És jegyezzük meg jól: mindannyian – senkit sem kizárva ebből a »mindannyian«-ból – erre kaptunk meghívást: hogy kilépjünk a komfortzónánkból és legyen bennünk bátorság eljutni az összes perifériára, ahol szükség van az evangélium világosságára”

– mondta.

Ezek után arról beszélt, hogy mindannyiuknak nyitott kapuvá kell válniuk, és szomorúan látja, hogy sokan inkább zártak. Nekik az önzésük zárt kaput azok előtt, akikkel nap mint nap elmennek egymás mellet.

„Individualizmusunk zárt kapuit egy olyan társadalomban, amely sokakat azzal fenyeget, hogy elsorvasztja őket a magány; a szenvedők és a szegénységben élők iránti közönyünk zárt kapuit; a zárt kapukat azokkal szemben, akik idegenek, mások, menekültek, szegények.”

Fontosnak tartja, hogy az egyházi közösség is nyitott legyen, és ne zárkózzon be azok előtt, akik „nincsenek rendben”, vagy Isten bocsánatára vágynak. Arra kér mindenkit, hogy nyissák ki kapuikat, szavakkal, gesztusokkal, hétköznapi tettekkel próbáljanak meg kicsit olyanok lenni, mint Jézus. Olyan kapuk, amik senki előtt nem zárulnak be.

Kitért az egyház képviselőire is. Kiemeli, hogy ők mind pásztorok, ami nem rabló és nem tolvaj, vagyis nem él vissza a szerepével, és nem nyomja el a rábízott nyájat. Őket is arra kéri, hogy nyitott kapuk legyenek.

„És mondom ezt a laikus testvéreknek, a katekétáknak, a lelkipásztori munkatársaknak, a politikai és társadalmi felelősséget viselőknek és azoknak is, akik egyszerűen csak élik, néha nehézségek árán a mindennapi életüket: legyetek nyitott kapuk. Engedjük be szívünkbe az élet Urát, az Ő igéjét, aki vigasztal és gyógyít, utána pedig lépjünk ki és váljunk mi magunk is nyitott kapukká a társadalomban. Legyünk nyitottak és befogadóak egymás felé, hogy segítsük Magyarországot a testvériség és a béke útján növekedni.”

A bíboros és a béke

Ferenc pápa miséje után Erdő Péter bíboros megköszönte neki, hogy ellátogatott Magyarországra. Amikor a pápa megkezdte szolgálatát, azt mondta, hogy az egyháznak a perifériára is el kell mennie. „A szívünkből szólt” – mondta a bíboros. A püspöki kar akkor megállapította, hogy a magyar katolikus közösség perifériának számít, és ez a történelem során is így volt – legyen szó a Római birodalom határáról, a Frank birodalom befolyásának keleti végéről, vagy az Oszmán birodalom északi határvidékéről.

„A nyugati kereszténységnek is ezer éve a keleti határán élünk”

– mondta.

Másodjára is megköszönte a pápának, hogy eljött Magyarországra, egy olyan néphez, aminek nyelvéhez szerinte „még hasonlót is nehéz találni az egész világon”, egy olyan néphez, ami ezer éve „szeretettel ragaszkodik ahhoz a nyugati kereszténységhez, amelyről sokszor úgy érezte, hogy megfeledkezett róla”.

Azt is megköszönte, hogy meglátogatta a szegényeket és a menekülteket, bár itt kihangsúlyozta, hogy azokat a menekülteket, akik „innen, a szomszédból, Ukrajnából érkeztek”. Örült, hogy meglátogatta a beteg gyerekeket, fiatalokat, akik a „legnagyobb kihívást és a legnagyobb lehetőséget jelentik Egyházunk számára”.

Arról is beszélt, hogy a Duna mentén élő népek megtanulták, hogy a folyó nemcsak egy elválasztó határ, hanem – „ha bölcs hozzáértéssel hidakat építünk” – akkor össze is köti a népeket. Erre példaként hozta Szent Istvánt, akit a katolikus és ortodox egyház is szentként tisztel, mert még akkor avatták szentté, „amikor teljes volt az egység Kelet és Nyugat egyháza között”.

„Köszönjük, Szentatya, hogy elhozta hozzánk a dialógus és a béke üzenetét, amely ma különösen is időszerű. Isten bőséges áldását kérjük Szentséged személyére és szolgálatára! Kérjük, adja ránk apostoli áldását”

– zárta beszédét Erdő Péter bíboros.

A pápa bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőre vágyik

Ferenc pápa záróbeszédét azzal kezdte, hogy megköszönte Erdő Péter bíboros szavait, és köszöntötte Novák Katalin köztársasági- és Orbán Viktor miniszterelnököt. Megköszönte az egyház képviselőinek és a magyar népnek a fogadtatást és a szeretetet, amivel várták, és kifejezte háláját azoknak, akik messziről utaztak ide, hogy láthassák őt, valamint a látogatás szervezőinek.

„Mindannyiótoknak mondom: köszönöm, Isten fizesse meg!”

Külön kitért azokra is, akik nem tudtak részt venni a misén: az idősekre és betegekre, azokra, akik egyedül érzik magukat, és azokra, akik „akik egyedül érzik magukat és azokról, akik elvesztették az Istenbe vetett hitüket és az életbe vetett reményüket”.

„Közel vagyok hozzátok, imádkozom értetek és megáldalak benneteket”

– mondta.

Ahogy a mise során, úgy beszédében is köszöntötte a diplomatákat és a más keresztény felekezetekhez tartozó résztvevőket. Örül, hogy a különböző felekezetek és vallások Magyarországon harmóniában élnek egymás mellett, támogatják egymást. Tetszett neki, hogy Erdő Péter kiemelte, hogy az ország a nyugati kereszténység keleti határán található, mert szerinte szép, hogy a határok nem elválasztó vonalak, hanem kapcsolódási pontok, valamint

„hogy a Krisztusban hívők azt a szeretetet helyezik előtérbe, ami egymással összeköt és nem a történelmi, kulturális és vallási különbségeket, amelyek egymástól elválasztanak”.

Ezek után Szűz Máriához fordult, rá bízott minden magyart, valamint az európai kontinens hitét és jövőjét, amikre sokat gondolt az elmúlt napokban – különösen a béke ügyére.

„Szent Szűz, tekints a különösen sokat szenvedő népekre. Tekints különösen a szomszédos, meggyötört ukrán és az orosz népre, neked szentelt népeidre. Te, aki a Béke Királynője vagy, öntsd az emberek és a népek vezetőinek szívébe a vágyat, hogy a békét építsék, hogy a következő nemzedékeknek a remény jövőjét nyújtsák, ne a háborút; egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt; egy testvérekkel és nem falakkal teli világot.”

Szűz Máriához imádkozik az Egyházért Európában, hogy újra megtalálják az imádság erejét, az igehirdetés szépségét.

„Reád bízzuk ezt az Egyházat és ezt az Országot. (…) Kedves testvéreim, azt kívánom nektek, hogy Krisztus örömét terjesszétek: Isten éltessen titeket! Hálás vagyok nektek ezekért a napokért, a szívemben hordozlak benneteket, és kérlek, hogy imádkozzatok értem. Isten áldd meg a magyart”

– zárta beszédét Ferenc pápa.