A magyarok már 80 éve is tudták, hogy „inkább Ukrajnában, mint magyar földön dúljon a háború”

„Inkább Ukrajnában, mint magyar földön dúljon a háború!”

Ez a mondat gyakorlatilag bármelyik kormánypárti médiatermék véleménycikkében, beszélgetős műsorában elhangozhatott volna, pedig ennél sokkal magasabb szinten kell keresni a forrását. Ez valójában egy kormányzati álláspont.

Jó, ne legyünk igazságtalanok, van egy kis csavar a sztoriban. A gondolat nem a békepárti Orbán-kormánytól származik, hanem a Bárdossy- vagy Kállay-kormánytól. 1942-ből. A mondat egy tábori postai levelezőlapon szerepelt, amivel a magyar katonák a második világháborúban az otthoniakkal kommunikálhattak.

Egy olvasónk írt nemrég, hogy a nagyapja hagyatékát nézte át, és abban találta meg a levelezőlapot. A képhez ezt a leírást csatolta felmenőjéről:

„Nagyapám szolgált a II. VH-ban, […] a fronton is volt, amíg nem kapott gránátrepeszt a hátsójába szegény, utána már csak hadifoglyokra vigyázott. Amilyen jámbor lélek volt, a napi cigiadagját is mindig elosztogatta köztük.”

Bár elsőre úgy tűnhet, levelezőlapról és nem képeslapról van szó, a hátlapja teljesen üres volt. Volt rajta hely egy rövid üzenetnek, a feladó nevének, foglalkozásának és címének, egy bélyegzőnek, a címzett adatainak és a tábori posta számának. Az osztóvonalon látható, hogy ezt, mint minden hivatalos tábori postai levelezőlapot, a Magyar Királyi Állami Nyomda készítette. A Táboriposta.hu szerint a lapon látható korona és kürt is azt jelzi, hogy állami nyomtatású.

Kétféle hivatalos levelezőlap készült: a zöld színűeket csak katonák adhatták fel, és a hátországba küldhették, a rózsaszínűeket viszont civilek is feladhatták, és a frontra küldhették. A gyártás 1938-ban indult meg, és az új levelezőlapokat 1939-ben használták először. Ekkor azonban még nem szerepeltek rajtuk lelkesítő – vagy kárörvendő – jelmondatok, azok a háború felénél, 1942-ben jelentek meg bal felül. Az ezt követő években az említett ukrajnás mellett szerepelt a zöld és rózsaszín lapokon az is, hogy

„Hazánk szilárd védelme – Magyarország újabb évezrede!”,

„Magyarország jövő békessége és felvirágzása – a szovjetországi harcmezőkön dől el!”,

„A magyar élet ára: a Szovjet halála!”.

Természetesen a levelek tartalmát erősen cenzúrázták. Csapatmozgásokról és összecsapásokról nem volt szabad írni, leginkább annyi állt bennük, hogy a feladó jól van, megkérdezi, hogy a címzettek hogy vannak, üdvözöl mindenkit. Ezt a nyomda 1943-tól még egyszerűbbé tette, mert elkezdtek olyan levelezőlapokat kiadni, amik előre voltak nyomtatva. Bizonyos hadi események után csak ilyen leveleket lehetett feladni. Hét mezőben különböző nyelveken azt lehetett olvasni, hogy a kártyára semmit nem szabad írni, középen pedig szintén hét nyelven annyi állt: „Egészséges vagyok és jól érzem magam”. A zsidó munkaszolgálatosok gyakran csak ilyen lapot használhattak, már ha írhattak egyáltalán.