Hazahozná a tudását a magyar diák, aki választhat a Yale, a Columbia és a Princeton egyetemek között

Nemrég tudtad meg, hogy felvettek a Yale-re, a Princetonra és a Columbiára is. Mennyire egyedi eset, hogy egy magyar diák bekerül ilyen egyetemekre?

Elég ritka. Azt kell tudni, hogy 50-60 ezer jelentkező elutasítása után általában 1600-2000 diákot vesznek fel ilyen egyetemekre, ennek a 10-12 százaléka külföldi. És akkor ezekre a helyekre nagyjából 180 országból jelentkeznek diákok, egy évfolyamra néhány diákot vesznek fel a régióból, de nem is minden évben kerül be magyar diák. Idén a Columbiára ketten is bekerültünk, de nem ugyanabból az iskolából. Az viszont még ritkább, hogy valaki egyszerre jut be több ilyen elit egyetemre.

Miért szerettél volna amerikai toplistás egyetemre jelentkezni? Hogyhogy nem merült fel magyar egyetem?

Mindig is jó tanuló voltam, szerettem tanulni. Három-négy éve jött ez az ötlet, amikor láttam, hogy a jegyeim alapján lenne esélyem amerikai egyetemre bekerülni. Azt egy éve döntöttem el, hogy pontosan milyen egyetemekre szeretném beadni a jelentkezésem.

Nagyon sok jó magyar egyetem van, ezért nem volt kizárt, hogy Magyarországon fogok tanulni. De amikor már láttam, hogy amerikai egyetemekre is lenne esélyem, akkor inkább azokra fókuszáltam. Ennek az is az oka, hogy Amerikában más az egyetemi élet a campuson belül. Nagyon sok lehetőség van iskolán kívüli tevékenységekre, például különböző egyetemi szervezetekben való részvételre. Tehát ott az egyetemi képzés nem csak az oktatásról szól. A másik indok az volt, hogy Amerikában az egyetem elején még nem kell szakot választani, és én még nem tudom pontosan, mit szeretnék csinálni a jövőben.

Van lehetőséged ösztöndíjjal kimenni vagy tandíjat kell majd fizetned?

Ezeken az egyetemeken az az eljárás, hogy ha felvesznek, utána tudsz megpályázni ösztöndíjakat. A családod anyagi helyzetét mérik fel, és az egyetem utána ezt elemzi. De van más ösztöndíj-lehetőség is itthonról, most én is ezeket nézem, nagyon remélem, hogy fogok ösztöndíjat kapni. Azokból is több típus létezik: van, ami csak a tandíjat fedezi, de általában benne van a lakhatás, sőt van olyan, ahol még az utazást is fizetik.

Szerinted a sikeres felvételidhez mennyiben járult hozzá, hogy egy amerikai középiskolába jársz, a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskolába?

A tanáraim nagyon támogatók voltak, hittek bennem. Ez azért számít, mert a jelentkezéshez csatolni kell tanári ajánlólevelet, nekem három tanárom is írt ilyet. Mivel amerikai az iskola, ezért nem csak az oktatás fontos, hanem az iskolán kívüli foglalkozások is. Hetente kétszer huszonöt perc van beépítve a tanmenetben arra, hogy mindenki klubokba járjon. Tehát én az iskolaidőn belül is tudtam különböző szervezetek munkájában részt venni. Ilyen lehetőség valószínűleg nincsen más iskolában, de egyébként oktatási szempontból nem gondolom, hogy előnyöm lett volna más magyar elit középiskolákkal szemben. Az én iskolám benne van az IB, azaz a Nemzetközi Érettségi programban (magas szintű, egységes nemzetközi oktatási forma – a szerk.). Én ezen a programon belül tudtam jól teljesíteni, díjakat nyerni, maximális pontszámot elérni. De ez sem egyedi lehetőség, úgy tudom, hogy már több magyar gimnáziumban is elérhető. Az persze biztos előny, hogy az itteni tanárok ismerték az amerikai rendszert, tudták, hogy mit kell írni egy jó ajánlólevélbe. De nem gondolom, hogy azért vettek fel, mert egy amerikai iskolába járok.

És az mennyire számított, hogy ez egy magániskola?

A szüleim mindketten az állami oktatási rendszerben végeztek, nagyon élvezték, nem az volt az eredeti terv, hogy magániskolába fogok járni. A szüleimnek fontos volt, hogy korán tanuljak meg jól angolul. Ezért beírattak egy angol nyelvű óvodába, és az volt a terv, hogy onnan majd átmegyek az állami közoktatásba. De aztán ottragadtam. Főleg a plusz nemzetközi lehetőségek miatt és a kialakult barátságok miatt. Fél évig egyébként kipróbáltam a magyar oktatási rendszert, jártam a Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnáziumba, de hiányoztak a barátaim és a kedves, mindenkire nyitott közeg.

Miért volt ennyire fontos a családodnak, hogy angol nyelvű oktatást kapj?

A szüleimnek az oktatás mindig prioritás volt, már születésemkor eldöntötték, hogy ez a fiú angolul is fog tudni a magyar mellett.

Ha már szóba kerültek a szüleid, mesélnél egy kicsit a családodról?

Mi mindig Magyarországon, Budapesten éltünk. A szüleim a szállodaiparban dolgoznak, szállodafejlesztéssel foglalkoznak. Van egy öcsém, meg egy húgom, ők is ugyanabban a gimnáziumban tanulnak, mint én.

Valószínűleg egy ilyen magániskolában nagyon mást tapasztalsz meg, mint amit a legtöbb magyar diák az állami oktatásban. Nehezen tudom elképzelni, hogy ott is sztrájkolnak a tanárok vagy beázik az iskola fala egy esőzéskor. Mennyire szűrődnek át mégis az iskola falain belülre az állami közoktatás problémái?

Természetesen hallottunk arról, hogy mi van a magyar állami oktatási rendszerben. Szerintem mi mindig értékeltük, hogy olyan oktatási rendszerben vehetünk részt, ahol nincs szüksége a tanároknak a sztrájkra. Együttérzünk mindenkivel: a sztrájkolókkal is, a magyar állammal is, mert tudjuk, hogy ez egy nehéz helyzet, és reméljük, hogy mindenkinek minél hamarabb jó oktatása lesz Magyarországon. Az iskolában nem szoktunk erről beszélgetni a tanárainkkal, pedig vannak magyar tanáraim is.

Az ilyen elit amerikai egyetemeknél nagyon sokat számít az iskolán kívüli tevékenység is. Te miket csináltál iskolán kívül a sikeres felvételihez?

Az egyik ilyen dolog, hogy az iskola diáktanácsának voltam az elnöke, ezen kívül részt vettem hazai és nemzetközi vitaversenyeken – ha nem is feltétlen személyesen, hanem online formában, olyan országokban is mint Kanada, Malajzia vagy Németország. Ezek nagyon fontosak, de talán már nem elegek egy ilyen felvételihez. Ezért én magam is alapító tag voltam egy vitaszervezetben, amit már két éve vezetek, rendeztem Magyarországon is vitaversenyt. Ezen kívül egy ENSZ-klubot is vezettem, amivel több konferencián voltam itt Budapesten meg Berlinben is. Illetve a francia tanárommal és az egyik osztálytársammal együtt vezettem egy szenegáli klubot, amivel Szenegálban támogattunk egy iskolát, ahol Down-szindrómás és siketnéma diákok vannak. Idén februárban el is mentünk Szenegálba, egy hetet voltunk ott, nagyon sokat jelentett nekem és a többi diáknak is. Ezen kívül is részt vettem több klub munkájában. Annyi klubban vettem részt, hogy nem is tudtam beírni mindet a jelentkezésembe.

Miért gondolod ennyire fontosnak, hogy a vitakultúrát elsajátítsák a diákok?

Az a fajta vita, amit mi csinálunk, nagy részben improvizáció, tehát odamegyünk a helyszínére, és csak 15 perccel a vita kezdete előtt tudjuk meg, miről kell majd vitatkoznunk. Ezek a viták nem arra épülnek, hogy minél több geopolitikai problémáról tudjunk vitatkozni, hanem a saját képességeinket fejlesztik, mint például a kreativitást, problémamegoldást, a bátorságot, a flexibilitást. Úgy gondolom, hogy a vita olyan képzést ad a diákoknak, amit nem feltétlen kapnak meg a hagyományos oktatási rendszerben.

Ahogy mesélsz erről a sok tevékenységről, azon gondolkodom, mennyi szabadidőt maradhat ezek mellett. Még csak 17 éves vagy. Hogy férnek bele az idődbe a barátok, bulizás? Van erre egyáltalán igényed?

Van, nekem az egyensúly fenntartása mindig fontos volt. Általában hat előtt nem érek haza az iskolából, mert a klubok általában délután vannak. Még iskola után is átlagosan két órát tanulok, de szerintem én nem tanultam soha olyan sokat, mint azt sokan hiszik, inkább az órákon figyeltem oda. Pénteken általában elmegyünk vacsorázni vagy bulizni a barátokkal. És ha hétvégén Forma-1 volt, akkor Forma-1-et néztem. Illetve szoktunk menni a családdal vacsorázni, moziba és színházba. Ez azért is fontos, mert azoknak az osztálytársaimnak, akiknek nem volt meg az egyensúly az életében, kevésbé bírták a tanulást.

Te soha nem érezted azt a gimnázium közben vagy a felvételi időszakban, hogy ez már túl sok neked?

Stresszes időszakok voltak, főleg, mikor vizsgahéten egy nap három dolgozatom volt. De ezek miatt nekem nem volt soha mentális problémám, mindig beosztottam az időmet, előre dolgoztam. Ha visszagondolok, nem tudok olyan napot mondani az öt év alatt, hogy hazaérve ne néztem volna egy kis Netflixet vagy Youtube-ot. Hiába kellett tanulnom másnap három dolgozatra, akkor sem ültem le azonnal, hanem pihentem egy kicsit. Nagyon szeretek főzni, az is kikapcsol, meg hetente többször sportolok.

Szerinted honnan van benned ennyi motiváció és tudatosság?

Ez jó kérdés, mert nagyon sokan azt szokták hinni, hogy a szüleim miatt. De ők egyébként nem is tudják pontosan, milyen klubokat vezetek, sosem tanultak velem. Ez nem is a tanáraimtól jön, tényleg saját magamtól, és nem tudom pontosan, miért. Mindig az volt a vágyam, hogy saját magamnak megfeleljek, nagyon maximalista vagyok mindenben. Ezért is vezetek ennyi klubot, mert úgy gondolom, hogy ha én vezető pozícióban valamilyen változást tudok elérni, akkor azt meg kell tennem.

A segítségnyújtás iránti vágy már többször előjött a beszélgetésben, mit gondolsz, ez honnan jön?

Igen, ez is érdekes, mert ezt sem tudom pontosan. Jó körülmények között élek, a szüleim meg tudták adni nekem, hogy jó oktatási rendszerben vegyek részt, úgy gondolom, jó életem van. De én mindig értettem azt is, hogy ezt meg kell becsülnöm, mert nagyon sok ember nincs ilyen helyzetben. Emiatt próbáltam minden olyan lehetőséget kihasználni, amivel másokra is pozitív hatással tudok lenni.

És mit gondolsz, feladata a hasonlóan jó szituációban lévő embereknek, hogy segítsenek másokon?

Nem feltétlen feladata, mert ha valaki jobb helyzetben van vagy jobb iskolába jár, az akkor sem jelenti azt, hogy vele minden rendben van és tud támogatást adni másoknak. Persze jó dolog, ha megvan erre a lehetősége valakinek, de nem gondolom, hogy az kötelezettség.

Szerinted a fiatal generációban mennyire elterjedt ez a szociálisan érzékeny hozzáállás?

Szerintem már sokkal elterjedtebb ez a gondolkodás, mint esetleg másik generációkban volt. Az egész világból hallunk a szociális problémákról, hallunk a háborúról, arról, hogy mi történik a bolygóval. És mivel ez a mi jövőnk, ezért sokan próbálnak pozitív hatással lenni másokra, meg saját magukra is. Ha tudjuk, hogy milyen változást kell elérni, akkor miért üljünk tárt karokkal azt várva, hogy majd más megcsinálja?

Mi az oka annak, hogy nem magyar specifikus problémával foglalkozol?

Én azt gondolom, hogy a mai világ már annyira nemzetközi, és már annyira könnyű más helyekre is utazni vagy más helyen munkát találni, hogy a különféle kultúrák már lassan összemosódnak. És emiatt fontosnak gondolom, hogy a magyar diákok is tudjanak a külföldön lévőkkel valamilyen kapcsolatot építeni.

Ha jól tudom, még nem választottál a három egyetem közül. Mikor és mi alapján fogod meghozni a döntést?

Május elsejéig kell döntenem. A Princetonon talán a legjobb az oktatás színvonala, ugyanakkor azt hallottam, hogy emiatt a legtöbben a saját kutatásukra fókuszálnak. A Yale-en is hasonlóan erős az oktatás, talán a legismertebb, és ott elvileg megvan a kapcsolat a diákok között. A Columbia pedig New Yorkban van, ami azért egy nagyon vonzó dolog, és ott beválasztottak egy külön programba, ahova csak 25-30 diákot vesznek fel, emiatt van egy kötődésem hozzá.

Gondolom szeptembertől kezdődik ott is a tanítás, egyedül fogsz kiköltözni? Hol fogsz lakni?

Igen. Amerikában ezeknél az egyetemeknél az első évben kötelező kollégiumban lakni, utána is a hallgatók nagy része ott marad. Tehát lakhatást nem kell keresnem, a szüleim kikísérnek, de ők Magyarországon fognak maradni.

Konkrét szakot még nem kellett választanod, de szakirányokat igen. Miket jelöltél meg?

A közgazdaságtant, a politikát és a businesst jelöltem meg, de a közgazdaságtan érdekel a legjobban. Itt az első év az alapképzés, hiába tanulok közgazdaságtant, lehet, hogy a francia mozi világáról is fogok majd tanulni. Szakot majd csak utána kell választani.

És hogy képzeled el a jövődet, mivel foglalkoznál, hol szeretnél élni?

Mindenképpen valamilyen vezető pozíciót szeretnék majd, de azt, hogy saját cégem lesz-e, más cégnél leszek a későbbiekben vezető vagy akár magyar politikus leszek, még nem tudom. Hosszabb távon Magyarországon képzelem el a jövőmet, szeretném ide visszahozni a kint megszerzett tudást. Sok embertől azt hallom, hogy aki kint jár egyetemre, az már kint is marad. Szerintem nem teljesen így van, de persze nem zárom ki ezt az opciót sem.

Az eddigiek alapján azt gondoltam, hogy te is kint maradnál. Miért szeretnél visszajönni Magyarországra?

Én Magyarországon éltem mindig is, magyar vagyok, és látom, hogy lennének lehetőségek nekem itt is. Úgy gondolom, hogy sikeres életet tudnék itt is élni. Itt az anyanyelvemet beszélhetem, magyarok vannak körülöttem, a magyar kultúrában élhetek. A családom is nagyon fontos nekem, nagyon boldogok lennének, ha visszajönnék hozzájuk. Ezért úgy gondolom, hogy hosszú távon itt egy biztosabb, egyértelműbb életem lehet, mint esetleg Amerikában. Ott sokkal nagyobb a versengés a top pozíciók iránt, viszont nem sokan jönnek haza egy ilyen diplomával, és ez talán előnyt jelenthet nekem.