Ha mindenki elérné legalább a PISA-felmérés alapszintjét, az megkétszerezné Magyarországon a GDP-t

„Magyarországon a 15 évesek 28 százaléka nem éri el az alapkészségek első szintjét sem, pedig az EU-ban ha mindenki elérné legalább a PISA alapszintjét, az a GDP növekedésének 1,8-szorosát, Magyarországon számításaim szerint a GDP megkétszereződését jelentené” – mondta Eric Hanushek, a Stanford Egyetem professzora és az oktatás közgazdaságtanának egyik legismertebb és legnagyobb hatású kutatója a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában hétfőn a Qubit összefoglalása szerint.

„Képzeljenek maguk elé egy 15 éves gyereket, aki a PISA-mérés matematikai részében azt a feladatot kapja, hogy el kell repülnie Kaliforniából Budapestre, amiért 2700 dollárt kell fizetnie. A dollár-euró-árfolyam ismeretében meg kell mondania, hogy mennyibe kerül a repülőjegy euróban. Ha a gyerek erre nem tudja a választ, akkor nem érte el a PISA-mérés legalacsonyabb, első szintjét sem. Önök szerint a világ 15 éveseinek hány százaléka képtelen megoldani ezt a feladatot?” – tette fel a kérdést az előadása elején. Ezután azt mondta, hogy a PISA-felmérésen

a világ 15 éveseinek legalább kétharmada nem éri el az alapkészségek első szintjét sem.

Az USA-ban nagyon hasonlóak a PISA-eredmények, mint Magyarországon, de szerinte egyszerű a magyarázat arra, hogy miért nő mégis az USA gazdasága jóval gyorsabban: „Azért, mert mi kölcsönvesszük a tanult embereket a világból. A Szilícium-völgyben magyarok, indiaiak és kínaiak dolgoznak; olyanok, akik más országokban kapták meg a képzést. Mi viszont olyan támogató környezetet teremtünk, amiért érdemes hozzánk jönni dolgozni.”

A világon nincs szoros összefüggés az iskolákra költött pénz mennyisége és az iskolák teljesítménye között

Az MTA-n közzétett vele készült interjúban megkérdezték a professzortól, hogyan lehetne javítani a PISA-tesztek eredményein. Szerinte erre az a válasz, hogy minél jobb tanároknak kell tanítaniuk az osztálytermekben. De ez nem azt jelenti, hogy emelni kell a tanári diplomához szükséges elvárásokat, vagy a tanárképző intézmények minőségét meg kell vizsgálni. Szerinte inkább meg kell tartani a jó tanárokat, a gyengébb tanárokat pedig nem feltétlenül kell marasztalni. „(...) Az emberek mindig azt gondolják, hogy akkor fog jobban működni az iskola, ha egyre jobban lecsökkentjük az osztályok méretét. De valójában nagyon gyengék a bizonyítékai annak, hogy az osztálylétszámnak olyan nagy hatása lenne. Az biztos, hogy az osztály méretének sokkal kisebb a hatása, mint a tanár hatékonyságának, illetve a tanárok közötti különbségeknek.”

Egy korábbi beszélgetésen ő inkább azt ajánlotta, hogy adjanak ösztönző fizetéskiegészítést a leghatékonyabb tanároknak, éppen azért, hogy ők nagyobb osztályokat és többet tanítsanak, miközben a gyengébb tanárok osztályainak létszámát csökkentik.

„Nos, ez ellenkezik mindenki más véleményével, hiszen az általános vélekedés szerint a jó tanárokat azzal jutalmazzuk, ha kisebb osztályokat adunk nekik. De szerintem ez a szöges ellentéte annak, amit tenni kellene.”

A professzor az interjúban tovább részletezte a kutatási eredményeit: e szerint az Egyesült Államokban és az egész világon nincs szoros összefüggés az iskolákra költött pénz mennyisége és az iskolák teljesítménye között.

„Gyakran annak alapján értékeljük a tanárokat, hogy mennyire képzettek, és mekkora tapasztalatuk van. De kiderült, hogy ezek egyike sem függ szorosan össze a hatékonysággal. Azt nem igazán tudjuk megindokolni, hogy valaki miért jó, viszont azt egészen jól meg tudjuk állapítani, hogy ki a jó. Ez az oka annak, hogy nem tudjuk jól megfogni a jó és a rossz tanár közötti különbséget. De ahogy meglátjuk az illetőt, azonnal tudjuk, hogy ő melyik csoportba tartozik”

– magyarázta Eric Hanushek.