Iskolaérettség: sokszor kiszámíthatatlan, mi alapján hoz döntést az Oktatási Hivatal

„Ma adtam be reggel a kérelmet, most jött a helyt adó határozat, maradhat +1 évet”

– írta egy anyuka a Facebookon, akinek a gyerekének szeptembertől iskolába kellene mennie, mert betölti a hatodik életévét, így a hatályos jogszabály szerint tanköteles lesz.

Az idézett anyához hasonlóan ebben az időszakban sok szülő reménykedik ugyanilyen pozitív válaszban, mert ez azt jelenti, hogy a gyerekük még egy évig maradhat az óvodában. A 2019-es köznevelési törvény részeként fogadta el az Országgyűlés, hogy a tankötelezettség korhatárát lejjebb viszik, tehát azoknak a gyerekek, akik augusztus 31-ig betöltik a hatodik életévüket, alapesetben el kell kezdeniük az iskolát.

Sok vita volt a törvénymódosítás miatt

Addig a szülők az óvodával megbeszélve helyben dönthették el, hogy hatévesen iskolába engedik-e gyereküket vagy azok még egy évet az óvodában maradnak. Az új rendszerben erről már végső esetben szakértői vélemény alapján dönt az Oktatási Hivatal. A törvény módosításával akkor sokan nem értettek egyet. A kormány azzal indokolta a változást, hogy az új rendszerrel el akarják kerülni az indokolatlan visszaéléseket és felmentéseket, amelyek miatt az első osztályokban akár két év korkülönbség is kialakult a gyerekek között. A valóban iskolaéretlen gyerekeket pedig azért szűrnék ki, hogy fel tudják készíteni őket a sikeres iskolakezdésre, és elkerülhetők legyenek a korai iskolai kudarcok.

Az Oktatási Hivatal azt állította: ezzel az eljárással az indokolatlan iskola alóli felmentéseket szeretnék megszüntetni. Sok gyereknek ugyanis nem tesz jót, ha ok nélkül még egy évet marad az óvodában, de az is előfordult, hogy az óvodák a fennmaradásukhoz szükséges gyereklétszám érdekében tartották vissza a gyerekeket. A Szülői Hang nevű civil szervezet szerint azonban problémát az óvodákban nem a túl sok ott tartott gyerek, hanem az aggasztóan nagy óvodapedagógus-hiány okozza.

Az új szabályok értelmében ha a szülők nem érzik úgy, hogy a gyerekük iskolaérett lenne, akkor január 1. és 18. között kérhetnek egy év halasztást az OH-nál. A tapasztalatok alapján úgy tűnik: bár végül a kérelmek nagy részét elfogadják, de hiába a jól megírt érvek, a szakmai vélemények, teljesen kiszámíthatatlan, mi alapján hoz döntést az Oktatási Hivatal.

Elutasítás, elfogadás, teljes eljárás

Ahhoz, hogy jobban megértsük, miért nehéz ez az időszak sok szülőnek, tisztáznunk kell az igénylés folyamatát. A szülőnek saját indokokkal, óvodapedagógus véleményével, szakvéleményekkel kell alátámasztania, hogy a gyereke nem áll még készen az iskolára.

Ezeket a dokumentumokat a kijelölt határidőig el kell küldeni az Oktatási Hivatalnak. Azzal lehet érvelni például, hogy gyereknek nem eléggé fejlett a motorikus mozgása, nem tudja még, melyik a jobb és a bal keze, esetleg speciális nevelési igényű. Az Oktatási Hivatal a beérkezett kérvényeket egyedileg bírálja el, és háromféle döntést hozhat:

• egyből elutasítja (erre nem szokott példa lenni);
• elfogadja;
• vagy kéri a teljes eljárás lefolytatását – ez utóbbi azt jelenti, hogy a gyereket elküldik a településhez tartozó pedagógiai szakszolgálathoz, ahol szakértők mérik fel az iskolaérettségét.

A szakszolgálat ezután javaslatot tesz az OH-nak, mert a végső döntés a hivatalé, de a gyakorlatban az mindig megegyezik a szakszolgálat javaslatával. Az OH szerepe így valójában annak eldöntése, hogy az adott gyermeknél szükséges-e szakszolgálati vizsgálat, vagy anélkül is elfogadható-e a szülői kérelem – írja a Szülői Hang a honlapján.

Sok szülő és az őket képviselő Szülői Hang szerint a probléma nem is az, hogy az eljárás végén milyen döntés születik, hanem, ahogy írtuk, teljesen kiszámíthatatlan, mi alapján küldenek valakit teljes eljárásra. A szakszolgálati eljárás pedig sokak szerint egy olyan pluszkör, aminek felesleges kitenni a gyerekeket. Külön zárt Facebook-csoport jött létre arra, hogy a szülők megoszthassák a tippjeiket, mi segíthet a pozitív elbírálásban. A Szülői Hang pedig kérdőívben méri fel a tapasztalatokat, hogy ebből tudjanak levonni általános következtetéseket. A kommentek alapján mindenki másra esküszik.

Kiszámíthatatlan döntések

A cikk elején idézett anya a Facebook-csoportban így folytatja bejegyzését: „Amit csatoltam:

• óvodapedagógusi vélemény, rá volt írva, hogy javasolják a +1 évet,
• logopédiai vélemény,
• rövid, tömör szülői indoklás (...).”

A Facebookon egy anya azt írta, ő úgy tudja, azoknak a kérelmét fogadják el, akiknek van szakorvosi vagy klinikai szakpszichológusi véleménye, és aki már járt a pedagógiai szakszolgálatnál, „a többit elutasítják.” Viszont a kommentek között lehet találni olyat is, ahol volt szakorvosi és logopédiai javaslat, ennek ellenére is a szakszolgálathoz küldték a gyereket. Mindenki más tapasztalatról számolt be.

„Elszomorító, hogy ugyanolyan eseteket máshogy bírálnak el, semmi rendszer, semmi logika a döntésekben” – írta egy szülő a Szülői Hang kérdőívében. Van, aki azt gondolja, meg sem nézik rendesen a kérelmeket, annyi érkezik be hozzájuk.

„Szerintem, mivel sok gyerekről van szó, itt nem tudnak ilyen gyorsan dönteni, és szerintem akik csinálják, nem értenek hozzá, csak küldenek valami papírt.”

Az egyik anyuka lapunknak azt mondta: igaz, neki végül egyből megadták a halasztást, de szerinte „olyan, mintha feldobnák a papírokat, és amelyik leesik, azt küldik tovább”. Ő meg volt győződve arról, hogy elküldik majd a gyerekét szakszolgálati vizsgálatra, igaz, logopédiai véleményt, óvodai véleményt és egy fejlesztő pedagógus szakvéleményét is csatolta. De azt mondta, hogy más is küldött be hasonló dokumentumokat, egy ismerőse neurológiai szakvéleményt is csatolt, mégsem kapta meg egyből a halasztást. Neki a fejlesztő pedagógus azt súgta, hogy ugyan ötezer karakteres saját jellemzést lehet írni a gyerekről, de azt nem fogják elolvasni, ezért szedje össze inkább körülbelül 800 karakterben az érveit.

A Szülői Hang szerint a jelenlegi rendszer ellentétes a gyerekek érdekével és diszkriminatív. Oldalukon azt írják:

egy hatósági eljárás alkalmatlan egy alapvetően pedagógiai döntés meghozatalára, melyben elsősorban a gyermeket legjobban ismerő szülők és óvodapedagógusok a kompetensek.

Ahhoz, hogy rávilágítsanak a problémára, több adatot is közöltek a 2022-es eljárás részleteiről. Anonim adatbázist hoztak létre, amelyben a törvény 2020-as hatálybalépése óta már 3814 adat gyűlt össze. A civil szervezet felmérése nem fedi le a teljes mintát, leginkább azokhoz jut el, akik a különböző fórumokon egyébként is értesültek a problémákról. A kitöltők adatai tehát nem reprezentatívak az összes szülőre nézve.

Szülői Hang: Nógrád megyében a kérelmek 87 százalékában kértek szakszolgálati vizsgálatot

Az adatok alapján nagy különbségek vannak abban, hogy az országban hol mennyi gyereket küldenek teljes eljárásra. Az alábbi ábrán az látható, hogy a Szülői Hanghoz érkezett visszajelzések alapján az egyes megyékben a kérelmek mekkora hányadában rendeltek el szakszolgálati vizsgálatot.

Ebből úgy tűnik, hogy Budapesten a kérelmek 17 százalékában kérnek szakszolgálati vizsgálatot, ehhez képest Nógrád megyében az esetek nagy többségében, 87 százalékában. A szervezet szerint a megyék közötti különbségek olyan nagyok, hogy

a gyakorlatban az OH döntése jobban függ attól, melyik megyéből érkezik a kérelem, mint attól, hogy a szülő mit írt a kérelembe, és milyen dokumentumokat csatolt.

Egy táblázatban foglalták össze, hogy a szülői visszajelzések statisztikai elemzése szerint az egyes megyékben mely csatolt dokumentumok voltak elegendők a pozitív döntéshez.

A Szülői Hang az oldalán azt írja, hogy míg a fővárosban az esetek nagy többségében elegendő volt a szülőnek bármilyen papírt (akár óvodai dokumentumot) mellékelni, addig Nógrád megyében a szülők még akár három szakértői támogató dokumentummal sem számíthattak az OH pozitív elbírálására. Míg az ország egyik felében az orvosi igazolásokat az esetek nagy többségében elfogadták, addig más megyékben (Nógrád, Somogy, Vas, Tolna) az orvosi igazolások sem voltak mindig elegendők.

Az adminisztratív akadályok miatt sokan lemaradnak a lehetőségről

„A legnagyobb problémának azt tartom, hogy ha a szülő nem kérvényezi a halasztást bármilyen okból, a gyermek iskolába kényszerül, így pont a legsérülékenyebb réteg sérül (persze sok múlik az óvónőkön is, de mindenképp egyenlőtlenek az esélyek)”

– írta egy szülő a kérdőívben.

Az előbbi példákból is látszott: sok mindenre van szükség ahhoz, hogy a szülő kérvényét pozitívan bírálják el. Itt meg kell említeni, hogy alapból tisztában kell lenni a halasztás lehetőségével, a szükséges dokumentumokkal, utána kell járni az elvárásoknak, kell tudni írni a gyerekről egy jellemzést, saját érveket felsorakoztatni. Ez nem feltétlenül minden szülőnek egyszerű feladat, főleg annak, aki nem kap segítséget ehhez, és nem jut el hozzá elegendő információ.

A Szülői Hang szerint a kormányzat által támasztott mesterséges adminisztratív akadályok miatt sok ezer gyermek lemarad a plusz egy év óvoda lehetőségéről, pedig szükségük lenne rá: „Emiatt az iskolában sorozatos kudarcok érik őket, ami későbbi boldogulásukra is negatívan hat.” Egy szülő a kérdőívben azt írta:

„A probléma ott van, hogy azok a gyerekek, akiknek a szülei helyzetük, képességeik miatt nem tudnak egy ilyen folyamatot végigvinni, választékosan, adekváltan indokolni, nagy valószínűséggel maradnak le erről a lehetőségről, így még nagyobb lesz a szakadék az iskolában a gyerekek között: még nagyobb lesz az iskolai kudarc lehetősége, csökken a tovabbtanulás esélye, valós munkahely esélye, így csökken le a hátrányos helyzetű gyermekek, majd felnőttek életében az esélye a szülőknél magasabb színvonalú életre.”

Ehhez hozzájön még egy gyakran említett probléma: sokak szerint túl korán kell beadni a halasztási kérvényeket ahhoz képest, hogy az iskola csak szeptemberben kezdődik, és egy ennyi idős gyerek még nagyon sokat változhat nyolc hónap alatt.

OH: Területtől függetlenül a döntést a konkrét ügy határozza meg

Kérdéseinkkel megkerestük a döntést meghozó Oktatási Hivatalt, ahonnan válaszukban azt írták: „Az OH az eljárása során azt vizsgálja, hogy a gyermek értelmi, lelki, szociális és testi fejlettségének állapota eléri-e az iskolába lépéshez szükséges szintet. Ha a szülő nem mellékel kérelméhez igazoló dokumentumot, vagy azokból nem lehet minden kétséget kizáróan megállapítani a gyermek fejlettségi szintjét, az OH pedagógiai szakértői bizottság kirendeléséről gondoskodik.” Rákérdeztünk a Szülői Hang kérdőívéből látszó területi különbségekre is, erre úgy reagáltak:

„Az OH minden ügyet egyedileg vizsgál meg, és döntését mindig a konkrét ügy határozza meg, területtől függetlenül.”

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy tavaly az összes beérkező kérelem közül hány százalékban hoztak egyből elfogadó döntést, és hány százalékban küldték a gyerekeket szakszolgálati vizsgálatra. Ezeket az alábbi táblázatban foglalták össze:

A 21 353 beérkezett kérelem közül 11 688-at küldtek szakértői vizsgálatra, vagyis a kérelmek közel 55 százalékát. Az adatokból is az látszik, hogy a pedagógiai szakszolgálat után végül az esetek több mint 90 százalékában megkapják a gyerekek a halasztást. A Szülői Hang adatbázisa alapján 21 353 kérelem közül 1086 esetben nem értett egyet az Oktatási Hivatal azzal, hogy a gyerek még maradjon egy évet az óvodában.

Megkerestünk két szakszolgálatot is, azokat, ahová arányaiban a legkevesebb és a legtöbb gyereket küldték eljárásra. Kíváncsiak voltunk, ők milyen szempontokat vesznek figyelembe a mérlegeléskor. A Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat válaszában azt írta: „A vizsgálatnál megfigyeljük a gyermek mozgását (nagymozgásokat, finommotorika szintjét), szociális kompetenciáit, nyelvi fejlettségét, matematikai készségeit, számokkal való gondolkodását, feladattartását, feladattudatát, a monotónia- és kudarctűrő képességének szintjét. Jelentős tényező az önállóság, motiváció és figyelem fejlettsége is.”

A Nógrád Megyei Pedagógiai Szakszolgálatot azt írta: „A vizsgálatok standardizált vizsgálóeljárással történnek – ami kiterjed a szociális érettség, motoros tevékenység, nyelvi készség, mennyiségi gondolkodás, vizuális észlelés területekre.”

Az előző tanévben összesen 318 vizsgálatot végzett a Nógrád Megyei Pedagógiai Szakszolgálat OH kirendelésre, melyből 10 esetben az iskola megkezdésére, 308 esetben az óvodában maradásra történt javaslat.