Csökkentett kínálat, irreális várakozások és hibás módszertanok okozhatták a 2022-es választási sokkot

Magyarországon az idei, 42. parlamenti választás az 1848 tavasza óta lezajlott választások legdemokratikusabb negyedébe tartozott – olvasható Tóka Gábor, a  2022-es országgyűlési választások: adatok és meglepetések című tanulmányban, ami a Tárki által kiadott Társadalmi Riport című kötetben jelent meg. Tóka a 2022-es választások adatait és annak „meglepetéseit” vizsgálta, de a kutató azt megjegyzi: a jogállami biztosítékok tekintetében 1990 óta a legkevésbé szabad választáson van túl az ország. Mivel a közvélemény-kutatók rendre felülmérték az ellenzéket, így sokak számára valóban váratlan volt, hogy a Fidesz-KDNP eddigi legnagyobb mandátumarányát érte el idén tavasszal.

A 2022-es választás azért is érdekes, mert az ellenzék megosztottsága ezúttal sokkal kisebb volt, mégis a legnagyobb többségét tudta elérni a Fidesz-KDNP. Ennek ellenére a hat ellenzéki párt közös listája még így is látványosan felül tudta múlni a különféle baloldali és liberális pártok 2010 és 2018 között elért eredményeit. Ennek három oka van.

• Első, hogy a Jobbik és az LMP is részt vett az összefogásban. A két párt együttes támogatása átlagosan 12-14 százalék között mozgott az utóbbi években. Ez gyakorlatilag pont annyi, mint amennyivel a hatpárti lista felül tudta múlni a 2018-as együttes lista 21,8 százalékos eredményét.
• Másodsorban a „se nem Orbánnal, se nem Gyurcsánnyal” jellegű politika képviseletet csak a Mi Hazánk és a Kétfarkú Kutya Párt vitte. A Fidesz és az MSZP-vel szövetkező ellenzék kiemelkedően jó eredménye a mindkettőjükkel való együttműködést elutasító jobb- és baloldali alternatívák szokatlanul gyenge választási szereplésével járt együtt. A Mi Hazánk mindössze 6,1 százalékot tudott szerezni, az MKKP pedig be sem jutott a parlamentbe. „Ez Csurka István MIÉP-jének 1998-as 5,5%-os választási eredményéhez hasonlít” – állapítja meg a kutatás.
• A „közös jelölt, közös lista” 2006 óta nem látott szintre tudta emelni a koordinációban résztvevő pártok hatékonyságát a szavazatok mandátumokra váltásánál.

Eközben a levélszavazatok alakulása szembe ment az országos trenddel: közel harmadával emelkedett köztük az ellenzék szavazataránya. A 2018-as 3,2-ről, idén 4,1 százalékra nőtt, de a Mi Hazánk is jól teljesített a levélszavazatoknál: 1,06 százalékos részt tudtak kihasítani. A kutatás kiemeli, hogy ezek a „komikusan pici” számok is azt mutatják, hogy

a levélszavazatok szinte teljes egészében a Fidesz-KDNP-t támogatják.

Fontos formálója volt a 2022-es választásnak a pártrendszer átalakulása. Ezzel kapcsolatban a Tárki kutatása azt írja: a '22-es választás vonalait már a 2019-es népszerűségi viszonyok elkezdték kijelölni. Ezek akkor alakultak ki, mikor „hitelét vesztette a Jobbik és az LMP által a maguk különböző módjain képviselt harmadik utas politikai jövőkép”. A politikai változás más eszközeivel kapcsolatos remények megcsappantak, így a kétpólusúság irányába elmozduló pártrendszer alakult ki. Ez az újfajta politikai menü megmozgathatott olyan szavazókat is, akiket a korábbi széttagoltabb ellenzék által keltett várakozások nem, írja a kutatás, azonban

a csökkentett kínálat miatt sokan a nem szavazókhoz vagy egyenesen a Fidesz táborához csatlakozhattak.

Az ellenzék népszerűségének csúcsa a 2021-ben lebonyolított előválasztások idején lehetett, ez köszönhető többek közt az intenzív sajtóvisszhangnak is. Hosszabb távon ugyanakkor megosztónak is bizonyult a miniszterelnök-jelölt választás eredménye, hiszen Márki-Zay Péter és a Demokratikus Koalíció, illetve a Jobbik konfliktusa rávetült a 2022-es kampányra, írja a tanulmány. Előfordult, hogy a kutatásokban vezetett az ellenzék, de ez soha nem volt több 3,5 százalékpontos előnynél, pedig a parlamenti mandátumtöbbség megszerzéséréhez legalább ennyire lett volna szükség. Kiemelik: a közvélemény-kutatások átlaga már 2020–2021-ben is eltúlozhatta az ellenzék aktuális támogatottságát úgy, ahogyan aztán 2022 áprilisában is.

„Téves várakozások”

Voltak „meglepetések” is a választáson. A kutatás próbálja értelmezni azon jelenséget, hogy miért szerzett az ellenzéki szövetség mintegy 10 százalékponttal kevesebb szavazatot, mint amire a legtöbben számítottak. Ennek okai leginkább a téves várakozásokban keresendők.

Érdekes az a közvélemény-kutatásokból készült táblázat, ami azt mutatja, a kutatók mennyire becsülték alul illetve felül a pártok támogatottságát. Az egyes pártok belföldi listás szavazatarányának felül- és alulbecslésénél az látszik, hogy a Fideszt a valós eredményénél rendre 3-4 százalékponttal gyengébbnek, az ellenzéki közös listát pedig legalább ennyivel erősebbnek becsülik.

De olyan is előfordult, hogy a közösen indult ellenzéket 10,1 vagy 11,1 százalékponttal mérték túl. A Mi Hazánkat közben sokszor szintén alulmérték 2-3 százalékponttal, esetükben csak nagyon kevesen látták úgy, hogy bejutnak az Országgyűlésbe. A Fidesz kétharmadát gyakorlatilag senki nem jelezte előre, a többség leginkább egy ennél kisebb, egyszerű többséges győzelmet tartott esélyesnek. „Az utolsó nyilvános közvélemény-kutatások 6–16 (átlagosan 11–12) százalékponttal alábecsülték a kormánypárt előnyét az egyesült ellenzék előtt.”

Percepciós hibának tartja a kutatás, hogy sok esetben négy évvel ezelőtti eredmények alapján ítélték meg, hogy egy-egy választókerületben mik az esélyek. Fontos megállapítás, hogy közvélemény-kutatások igazolták:

az egyes ellenzéki pártok szavazatai lényegében összeadódnak a közös listára és jelöltekre, csak éppen nem a 2018. áprilisi, hanem a 2020–2021-es ellenzéki szavazatok tekintetében.

Több százezer, 2018-ban még Jobbik szavazó például soha nem vált részévé a közös listán induló ellenzéki pártoknak. A kutatás szerint tehát a 2018-as választási eredmények helyett sokkal inkább a 2019-es európai parlamenti eredményekből kellett volna kiindulni. Ebben a rendszerben már az látszik, hogy az ellenzéki pártok puszta összeadódásából nem alakul ki a Fideszt megszorongatni képes alternatíva. Optikai csalódást okozhatott az is, hogy az ellenzéki pártok és támogatóik egy része gyakorlatilag nem tudta elképzelni, hogy a közös programon és a közös induláson túl valami mást is tehetnének a választási siker érdekében.

„A 2022-es választások tanulsága, hogy az ellenzéknek a politikai tartalom-, szervezet- és humán erőforrás-fejlesztésben is van még mit tennie, ha versenyképes akar lenni egy autokráciában. Az idei választás a politikai rendszer alapvonásaihoz való logikus, de lassú alkalmazkodása volt az ellenzéki pártoknak” – állapítja meg a Tárki kutatása.

A választások leginkább azért jelentettek meglepetést sokaknak, mert a közvélemény-kutatások viszonylag nagyot hibáztak, illetve politikai kommentátorok és politikusok is irreális, ellentmondó várakozásokat gerjesztettek.

A teljes, a választásokat inkább az adatok szempontjából elemző kutatás ide kattintva érhető el.