Hiába csökken papíron a szegénység, ha közben a víz sincs bevezetve a családokhoz

Ki számít szegénynek? Azt gondolnánk, hogy könnyű megválaszolni a kérdést, pedig nem is olyan egyszerű feladat ez. Még a szakértők között is vita van arról, milyen adatok segítségével kaphatunk valós képet a szegénység mértékéről. A leggyakrabban használt mutatók sem tökéletesek, sok esetben torzítanak. Ez azért fontos kérdés, mert úgy lehet valóban hatékony és sikeres szegénységcsökkentő intézkedéseket hozni, ha tudjuk, hány rászoruló van, milyen körülmények között élnek, és miben szenvednek hiányt.

Nem mindegy, hogy 1,7 millión vannak, vagy közel 3 millióan, ahogyan az sem, hogy a lakás kifűtése vagy az évi egy nyaralás kifizetése jelenti a legnagyobb problémát számukra.

Érdemes azt is hozzátenni, hogy a szegénység nemcsak azt jelenti, hogy valakinek kevés a jövedelme, hanem az ebből fakadó kirekesztettséget és egymásra halmozódó hátrányokat is. A szegények alacsonyabb színvonalú oktatásban részesülnek, rosszabb esélyekkel indulnak a munkaerőpiacon, rosszabb egészségügyi ellátáshoz jutnak, és még hosszasan lehetne folytatni a sort a társadalmi-egészségügyi következményekkel.

Magyarországra különösen igaz, hogy a szegény családokban felnövő gyerekek nagy eséllyel maguk is szegények lesznek. A szegénység össztársadalmi probléma is, hiszen hatással van a gazdaság teljesítményére, az egészségügy leterheltségére, de akár a környezetszennyezést is meg lehet itt említeni (lásd szeméttel tüzelés). Ráadásul egy újabb megélheti válság közeleg most, reális a veszélye annak, hogy Magyarországon nőni fog a szegénység.

Pontosabb adatok, hatékonyabb segélyezés

Erre és az előbb említett módszertani problémákra reagálva az Egyensúly Intézet ezentúl minden negyedévben reprezentatív közvélemény-kutatásban méri fel a magyar lakosság anyagi helyzetét, hogy megbecsüljék a szegénység aktuális mértékét. Ennek első, novemberi eredményeit a Telexen mutatjuk be először.

Azt remélik a felméréssorozattól, hogy az így kapott adatok összehasonlításával nyomon lehet majd követni, hogy Magyarországon nőtt-e a szegénység, vagy sem. Elképzelhető például, hogy a következő hónapokban sem csökken majd az emberek jövedelme, de egyáltalán nem mindegy, hogy ugyanannyi pénzt kikapcsolódásra, fogyasztási cikkekre költenek az emberek, vagy csak az alapvető élelmiszerekre és gyógyszerekre, mondta Boros Tamás, az Egyensúly Intézet igazgatója.

A kutatásokban között arra kérdeznek rá, hogy a válaszadó szerint emelkedni vagy csökkenni fog a havi bevétele a következő három hónapban, lesz-e elég pénze, hogy felfűtse az otthonát, megengedheti-e magának, hogy rendszeresen halat vagy húst vegyen, több vagy kevesebb szolgáltatást, terméket fogyasztanak majd. Arra is rákérdeznek, hogy ki tudnának-e fizetni egy 100 ezer forintos váratlan kiadást, és szerintük mennyi pénz kell a gondtalan élethez. Ezek részben olyan kérdések, amiket más szegénységi mutatók is használnak.

A leggyakrabban használt szegénységi mutatók általában évekkel korábbi adatokkal dolgoznak. A KSH A háztartások életszínvonala című kiadványának legfrissebb száma is a 2021-es helyzetet rögzíti. Vagyis arról, hogy a magyar lakosságot hogyan érintette anyagilag a rekordmagas infláció, az élelmiszerek brutális drágulása és a növekvő energiaárak, jó eséllyel csak 2024 vége felé kapnánk képet.

Az Egyensúly Intézet rendszeres közvélemény-kutatásai elvileg az aktuális trendeket is képesek lesznek megmutatni, akár már a jövő év márciusi adatokban megjelenhetnek a romló gazdasági helyzet hatásai.

Az már a novemberi adatokból is látszik, hogy a magyarok pesszimisták a jövővel kapcsolatban, és bizonyos fogyasztási cikkeken, szolgáltatásokon spórolnak majd.

Az Egyensúly Intézetnek van egy konkrét szakpolitikai javaslata is, aminek egyik feltétele az lenne, hogy pontosabb adataink legyenek a magyarországi szegénység mértékéről. Egy olyan alapjuttatás bevezetését javasolják, amit a NAV adatai alapján automatikusan kapnának meg a rászorulók. Ennek összege 100 ezer forint lenne, ami már legalább a létminimumhoz elég. Ez azért lenne hasznos, mert a magyar segélyezési rendszer jelenleg nagyon széttöredezett és túlbürokratizált, a juttatások nem jól célzottak.

Tucatnyi különböző jogcímen igényelhető szociális támogatás létezik, de ezekhez pont a legszegényebbek jutnak hozzá nehezen. Természetesen önmagukban a segélyek nem oldják meg a szegénység problémáját, ahhoz komplexebb intézkedésekre van szükség, viszont a szociális juttatások csökkenthetik a szegénység mértékét és javíthatják az esélyegyenlőséget, tette hozzá Boros Tamás.

Hogyan körözzük le Ausztriát pár mutatóban?

De mi a probléma a szegénységet mérő mutatókkal? Az Európai Unió az úgynevezett AROPE mutatót (At Risk of Poverty or Social Exclusion, azaz a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya) használja, a KSH is ez alapján közli a magyarországi szegények számát. Ez az egyetlen olyan szegénységi mutató, amit az EU összes tagállamában azonos módszertan mellett minden évben kiszámolnak és publikálnak.

Ezzel azonban több probléma is van, ami már abból az ellentmondásból is sejthető, hogy az EU egyik legszegényebb országaként Magyarország több nyugati jóléti államnál is jobban áll bizonyos szegénységi mutatókban.

Az sem egyértelmű, hogy hány szegény él Magyarországon. Az AROPE alapján 2018-ban a magyar lakosság 18,9 százaléka, 2019-ben pedig a 17,8 százaléka számított szegénynek (1,7 millió fő), amivel hazánk a középmezőnyhöz tartozott az EU-n belül. Míg más mutatók alapján (szubjektív szegénység, létminimum alatt élők száma stb.) ennél sokkal többen, körülbelül 2,5 millióan tekinthetők szegénynek Magyarországon.

Ez a magyar lakosság valamivel több mint a negyedét jelenti. Elsősorban a munkanélküliek, a dolgozói szegénységben élők, a romák, az alacsony iskolai végzettségűek, az egyedülálló szülők, a nagycsaládosok a nyugdíjasok és a hátrányos helyzetű településeken élők érintettek.

Boros Tamás azt mondta, hogy az Egyensúly Intézetnél a 2,5-2,8 milliós adatot tartják irányadónak, az AROPE alábecsüli a szegénység mértékét.

El is magyarázzuk, hogy miért.

Maga az AROPE mutató három indikátorból áll össze: relatív jövedelmi szegénység, súlyos anyagi nélkülözés, társadalmi kirekesztettség. Valakit akkor fenyeget a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés veszélye, ha legalább az egyik mutatóban érintett.

A relatív jövedelmi szegénység kiszámolásánál alapvetően az adott ország jövedelemeloszlását veszik alapul, mivel az olyan háztartásban élők arányát nézik, ahol a nettó jövedelem nem éri el a mediánjövedelem 60 százalékát. Vagyis azt, hogy valaki szegénynek számít-e vagy sem, döntően befolyásolja, hogy a társadalom többi tagjának mennyi pénze van. Ez az indikátor tehát valójában nem a szegénységet, hanem a jövedelmi különbségeket méri. A magyarországi szegénység aránya 12,3 százalék volt 2018-ban, ami akkor 1,2 millió embert jelentett. Olyan jóléti államokat előzünk meg uniós összevetésben, mint a 13,3 százalékos mutatóval rendelkező Ausztria, de még a skandináv országokat is leköröztük.

Ez úgy lehetséges, hogy Magyarországon a jövedelmi és vagyoni különbségek viszonylag alacsonyak, miközben a magyar lakosság életszínvonala elmarad az európai átlagtól. Ahogy az Egyensúly Intézet fogalmaz a szegénységméréssel foglalkozó tanulmányában:

„nem a jólétben, hanem a szegénységben vagyunk egyenlők”.

Hasonló problémák vannak a munkaerőpiaci kirekesztődés mérésével, amiben szintén gazdagnak nevezhető országok előzünk meg. Ez az érték például a részmunkaidős foglalkoztatás elterjedtsége miatt lehet magas. Ennek azonban nem sok köze van a szegénységhez.

Tényleg csökkent a szegénység, de ez könnyen megfordulhat

A súlyos anyagi nélkülözést mérő komponens szerint az számít szegénynek, aki a kilenc meghatározott fogyasztási tétel (például kétnaponta húsétel fogyasztása, lakás megfelelő fűtése, mosógép, tévé, nyaralás stb.) közül legalább négyet nem engedhet meg magának. Ez azért torzíthat, mert nem mindegy, hogy valakinek a nyaralásról vagy a fűtött lakásról kell lemondania anyagi okokból. Másrészt manapság már a szegényebb családoknak is mosógépük, tévéjük vagy telefonjuk, de még mindig ez adja a legpontosabb képet a szegénység való mértékéről a másik két elemhez képest.

Nem véletlen, hogy ebben az összevetésben viszont már Magyarországé volt az egyik legrosszabb adat az EU-ban 2019-ben: 860 ezren, a lakosság 8,7 százaléka élt súlyos anyagi nélkülözésben idehaza, míg az uniós átlag 5,5 százalék volt.

Ezek után talán nehéz elhinni, hogy Magyarországon csökkent a szegénység. Márpedig az AROPE alapján ez történt: az elmúlt tíz évben 14 százalékponttal javult az összesített mutatónk, több százezer embernek javult az anyagi helyzete papíron. A KSH számításai szerint 2019-ben az előző évhez képest 118 ezer fővel csökkent a szegénységben érintettek száma, a jövedelmi szegénységet, a súlyos anyagi deprivációt és a munkaerőpiaci kirekesztődés terén is javult a helyzet.

De még a 2020-as, járvánnyal sújtott évben is elmondható volt (amikor némileg romlott az AROPE mutatónk), hogy csökkent azoknak a száma, akik mindhárom indikátor szerint szegénynek számítanak (kb. 20 ezer fővel). 2012-ben még 481 ezer emberre volt igaz ez, 2019-ben már csak 112 ezerre. A 2021-es adatoknál egyes részmutatók számítása változott, de a KSH szerint még így is folytatódott az előző években látott kedvező tendencia, például csökkent a relatív jövedelmi szegénységi arány. (Az alábbi grafikonok viszont növekedés látszik két mutatóban is 2021-nél, ami a megváltozott módszertan miatt van. A KSH 2015-ig visszamenőleg újraszámolta ezeket az adatokat, mi viszont a korábban közölt statisztikát használtuk.)

Boros Tamás erről azt mondta: az elmúlt években valóban csökkent a szegénység Magyarországon, és nemcsak az AROPE, hanem más mutatók szerint is. A csökkenés a kedvező gazdasági környezetnek, a javuló foglalkoztatásnak, a hazánkba érkező uniós támogatásoknak és a gazdaság kifehérítését célzó intézkedéseknek köszönhető együttesen. (Részben ez is az oka, hogy mostanában nem igazán esett szó a szegénységméréssel kapcsolatos dilemmákról.)

Az is igaz, hogy ezzel párhuzamosan valamivel nőtt a különbség a tehetősebbek és a szegények között, vagyis a gazdasági fellendülésből a felső társadalmi rétegek valamivel jobban részesültek, mint az alsók. A szegényeken belül pedig romlott a mélyszegénységben élők helyzete, tette hozzá az Egyensúly Intézet igazgatója. Kérdés, hogy az eddig látott kedvező trendekre milyen hatással lesznek a kormányzati megszorítások, az energiaválság és az infláció.

Hiába van tévéjük, attól még nélkülöznek

A mélyszegénységben élő családokkal foglalkozó szakemberek nem igazán érzékelik, hogy csökkent volna a szegénység, mint ahogyan azt a statisztikák mutatják. Az Igazgyöngy Alapítvány több mint húsz éve foglalkozik hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő családokkal a Berettyóújfalui kistérségben. Tucatnyinál is több településen vannak jelen valamilyen formában, hat helyen végeznek oktatási tevékenységet, több száz gyerek jár hozzájuk.

L. Ritók Nóra pedagógus, az Igazgyöngy alapítója és szakmai vezetője arról beszélt, hogy bár van olyan család, ahol nőtt a jövedelem, a generációs szegénységből és az adósságcsapdából azonban nem tudtak kitörni. Szerinte az nem jó mutató, hogy van-e tévéjük, mobiljuk, mert ezeket szinte mindig hitelre veszik meg, a törlesztőrészleteket viszont már nem tudják fizetni. Lehet, hogy sok helyen van mosógép, de a lakhatási szegénységben élő családoknál még a víz bevezetése is esélytelen. L. Ritók Nóra azt mondta, hogy ők nem a vagyontárgyakat tekintik meghatározónak a szegénység szempontjából, hanem azt, hogy hónap végén is egyenletes színvonalon tudják-e biztosítani az alapvető szükségleteket.

„Ez a 21. századi szegénység. Pénzügyi tudatosság híján ők sem bírnak ellenállni a fogyasztói társadalom üzenetének, hogy az vagy, amid van. Lehet, hogy van tévéjük, mobiljuk, de attól még a hónap végén nélkülöznek.”

L. Ritók Nóta tapasztalata szerint a jövedelemnövekedésnek van egy olyan hátulütője is, hogy a gyerekek elveszítik jogosultságukat a néhány ezer forintos pénzbeli támogatással és iskolai étkeztetéssel járó gyermekvédelmi kedvezményre, mivel azt a családban egy főre jutó jövedelem alapján állapítják meg. Miközben amúgy a behajtócégek folyamatosan vonják le a szülőktől a közüzemi vagy banki tartozásukat, tehát a kedvezmény elvesztésével még romlik is anyagi helyzetük.

Ezek alapján már nem is annyira biztató az összkép. A szegénységi mutatókból az sem derül ki, ami az életút kutatásokból viszont igen, hogy a szegény családban felnőtt gyerekek semmivel sem élnek jobban, mint a szüleik. Generációról generációra öröklődik a szegénység, és nem igazán látszik, hogyan lehetne megszakítani ezt a kört. Az Igazgyöngynél arra számítanak, hogy a következő hónapokban romlani fog a családok helyzete, már most is sokkal többen fordultak hozzájuk segítségért. Főleg a január lesz nehéz, mert az ünnepek és a hosszabb téli miatt elfogy a pénzük a családoknak. L. Ritók Nóra szerint az üzemanyag és az élelmiszerek drágulásával erősödni fog a fekete gazdaság, például az uzsorázás.

Utazásra és ruhákra költenének kevesebbet a magyarok

Boros Tamás figyelmeztető jelnek tartja, hogy a novemberi közvélemény-kutatási adatok szerint csupán a magyarok egyötöde tudna gond nélkül kifizetni egy 100 ezer forintos váratlan kiadást, a lakosság 30 százalékának viszont nincs ehhez elegendő megtakarítása. Az Egyensúly Intézet igazgatója szerint ez is azt mutatja, hogy nagyon törékeny az a javuló tendencia, ami a szegénység mértékét illeti. Hiába nőtt a családok jövedelme, nem tudtak belőle félretenni. Annyiban viszont jobb a helyzet, mint a 2008-as válság előtt, hogy kisebb a háztartások hitelállománya és nagyrészt forintban adósodtak el.

Szintén aggasztó lehet, hogy a magyarok 12 százaléka már most sem tudja kifűteni a lakását, további 39 százaléknak pedig rendszeresen problémát okoz a fűtésszámla kifizetése. Hat százalékuknak egyáltalán nincs pénze arra, hogy legalább kétnaponta húst vagy halat vegyen magának, de a lakosság fele sem mindig engedheti meg magának ezt. Ezek az adatok mind az elszegényedés veszélyére utalnak.

Nem csoda, hogy általában véve is pesszimisták a magyarok: a megkérdezettek kicsivel több mint negyede gondolja úgy, hogy a következő három hónapban rosszabbul fog élni. Ugyancsak beszédes, hogy bár a magyarok kétharmada nem számol bevételcsökkenéssel, a többség kevesebbet menne étterembe, utazna vagy vásárolna ruhát, és lakásfelújításba sem most vágna bele. Viszont az élelmiszeren, benzinen és az egészséggel, öngondoskodással kapcsolatos kiadásokon (gyógyszerek, egészségügy stb.) nem akarnak spórolni a magyarok.

A megkérdezettek szerint egy átlagos magyar háztartás nettó 270 ezer forintból él meg szűkösen, míg az átlagos élethez nettó 400 ezer, a gondtalan megélhetéshez pedig 600 ezer forintra lenne szükség. Ez egyébként egybevág a kutatásokkal, vagyis a lakosság általában jól méri fel, mennyi pénz szükséges a megélhetéséhez.

Ehhez képest körülbelül minden tizedik magyar nettó 110 ezer forintnál is kevesebbet keres, ami még a szűkös megélhetéshez is kevés. Hogy ez a 10 százalék sok vagy kevés, azt csak a következő adatfelvétel után tudják majd megmondani.