Amikor a diákok azt kérik, hadd nézzenek bele óra közben egy vb-meccsbe, mert éppen most van szöglet

A labdarúgó-világbajnokságok történetében olyan már sokszor előfordult, hogy többórás időeltolódás volt a rendező ország és Magyarország között, olyan viszont még sohasem, hogy a nagy eseményt télen tartsák. Katar és Magyarország között ugyan mindössze két óra időeltolódás van, de mivel a tornát iskolaidőben rendezik, és a mérkőzések jelentős része itteni idő szerint délelőtt 11-kor vagy délután 2-kor kezdődik, ez már éppen elég ahhoz, hogy a vb alaposan bekavarjon a tanításba. A kiegyensúlyozottság jegyében persze nézhetjük ezt a másik oldalról is, szóval onnan, hogy elég sok gyereknek a tanítás zavar be a mérkőzések elmélyült élvezetébe.

Láttam, hogy a pad alatt nézi a meccset a magyarórán

Tanárokat hívtunk fel azzal a kérdéssel, hogy eddig mennyire zavarta meg a munkájukat a foci-vb, és érdekes módon már mindenkinek van egy története erről. Merthogy legyen általános vagy középiskola, a tanárok bizony lépten-nyomon belefutnak a vb-be a munkahelyükön, még ha nem is mindannyian tartoznak a futballrajongók közé.

„Azt látom, hogy a folyosón vagy a szünetekben folyamatosan streamelik a telefonjukon a meccseket”

– meséli az egyik budapesti gyakorló gimnázium tanára a Telexnek. Ezzel persze semmi gond nincs. No de mi zajlik órán? „A múltkor egy kistanárnak volt gyakorló tanítása az osztályban, én hátul ültem, és hát láttam, hogy valaki a pad alatt nézi az egyik meccset a magyarórán” – mondja a pedagógus.

Itt rögtön tegyünk egy fontos pedagógiai kitérőt. Jó dolog-e, ha egy diák óra közben a pad alatt a telefonját nézi? A helyes válasz a nem, bár egy alapítványi általános iskola igazgatója némileg árnyalta ezt az egyoldalú képet a Telexnek. Mert azért az sem mindegy, mégis mit néz a gyerek a pad alatt a telefonján: focimeccset vagy felnőttfilmet, merthogy bizony az utóbbira is volt már példa. Döntsenek, melyik jobb!?

Amikor győz a pedagógia

Ebben az alapítványi suliban egyébként az általános iskolásoknak a tanítás elején le kell adniuk a telefonjukat, szóval ott elvileg most nincs pad alatti meccsnézegetés. A vb-láz azonban ezt az iskolát se kerüli el, és az iskola igazgatója próbál pedagógiai előnyt kovácsolni a dologból. Szerinte ugyanis nem az a lényeg, hogy a vb milyen gondot okoz az iskolának, hanem az, hogy ezt milyen pedagógiai eszközzel lehet kezelni, és hogyan lehet a tanítás és nevelés javára fordítani.

„Két hatodikos diák megkeresett, hogy szeretnék mindennap bemondani az iskolarádióban a meccsek eredményét, és mindennap egy játékos kvízt is csinálnak a többieknek a foci-vb-vel kapcsolatban. Ezt teljesen ők kezdeményezték, aminek nagyon örültem”

– mondta az iskola igazgatója. És kimondhatjuk, ez egy igazán szerencsés összehangolása a foci-vb, a tanulás és az iskola látszólag kibékíthetetlen világának. Az alapítványi iskola igazgatójától megkérdeztük azt, hogy ha majd az igazi tétmeccsek jönnek a vb-n, akkor vajon lehetővé teszi-e az iskola, hogy a diákok tanítási időben megnézzenek egy teljes meccset a nagyképernyős tévén. Az igazgatót itt sem hagyta el pedagógiai érzéke. „Ha azzal jönnének hozzám, hogy ezt szeretnék, akkor én azt mondanám: mit adtok cserébe, mit dolgoztok, tesztek azért, hogy ez megvalósulhasson.”

Nagy kérdés persze, hány diákot, tanárt érdekel a vb annyira, hogy a kedvükért akár elmaradjon egy-egy óra. Mi van, ha csak a kisebbséget érdeklik a meccsek? „Ha az a kérdés, hogy egy óra helyett meccsnézés legyen, akkor azonnal megemelkedik a futballrajongók száma” – jegyezte meg lakonikusan az egyik tanár. Egy másik csak nevetett azon a kérdésünkön, hogy ilyenkor demokratikusan döntenének-e a meccsnézés kontra magyaróra kérdésében. „Szerinted ilyenkor a többség akarata érvényesül, vagy a hangosabbaké?” – kérdezett vissza a tanár mosolyogva. Egy másik iskola tanára szerint a vb vége (december 18.) már erősen a téli szünet előtti időszakra fog esni, ami már az iskolában is lazább időszak, így ha napközben lesznek izgalmas meccsek, azt akár már az iskolában is nézhetik majd.

Közösségi élmény is

Ez az időszak azonban még messze van, a helyzet pedig már most elég kacifántos. „Konkrétan úgy lépek be most is szinte minden órára, hogy a tizenegyedikesek és a tizenkettedikesek termében a kivetítőkön megy a meccs. Már az is előfordult, hogy én elkezdtem beszélni, és mögöttem még mindig ment a közvetítés” – mondja egy budapesti gimnázium tanára. A tanár szólt, hogy ez így nem fog működni, de már a kollégákkal is tartottak értekezletet arról, hogy erre a helyzetre ki kell találniuk valamit.

A tanár hangulatól is függ, mennyire tolerálja, amikor azt látja, hogy valaki óra közben a pad alatt a mobilján nézi a meccset. „Nekem is két fiam van, szóval tudom milyen ez. Előfordult már, hogy óra közben megkérdeztem, ki játszik – akkor éppen az Uruguay–Dél-Korea meccs ment –, és azt is, mennyi az eredmény.”

Egy másik tanár viszont úgy tapasztalja, náluk a vb-nek van egy kifejezetten pozitív hatása, persze csak a szünetekben. „Az aulában van egy tévé, ahol a szünetekben lehet nézni a meccseket. Amikor arra járok, látom, milyen jó közösségi élményt ad ez a gyerekeknek.”

Ha érdekelne a foci, akkor se engedném meg a meccsnézést

Könnyű lenne persze a pad alatti, telefonos streamelést megszüntetni azzal, hogy a diákoktól elveszik a mobilokat, de a középiskolák egy részében ez nem ilyen egyszerű. A covidos távolléti oktatás alatt sok helyen megtanulták beépíteni az okostelefonokat is a tanításba, tényleg ezzel oldanak meg feladatokat matekórán, vagy töltenek ki teszteket történelemből. Sok múlik tehát ilyenkor a tanáron, akinek egyértelművé kell tennie a határokat.

„Akiket én tanítok, azok nem lépnek át bizonyos határokat, mert ezeket az elején tisztáztuk. Amíg a névsorolvasás tart, addig még lehet nézni a meccset, aztán ott vége van a történetnek. Kicsengetéskor lehet folytatni” – hangoztatta az egyik tanár. Egy másik pedagógus szerint biztos vannak olyan kollégái, akik szeretik a focit és jobban megértik ezt, de ő nem tolerálja az óra közbeni meccsnézést. „És nem azért nem megyek bele ebbe, mert nem érdekel a foci. Ha érdekelne, akkor se engedném meg, hogy az óra közben bárki is focit nézzen.” Egy másik tanár ezt így fogalmazta meg:

„Lehet, hogy én is szívesen néznék valami filmet délelőtt óra közben vagy óra helyett a telefonomon, de nem ezért vagyunk az iskolában.”

A tanár nem bírta

Hiába azonban minden fogadkozás és magasztos pedagógiai elv, úgy tűnik, a fociőrületnek nem lehet gátat szabni az iskolában. Jöjjön zárásként az egyik tanár története.

Amikor megérkezett az órára, a kivetítőn valamelyik meccs ment éppen. Eleve hosszú alkudozásba került, mire sikerült leállíttatni a vetítést, és elkezdődhetett az óra, de a tanár ezután is azt látta, hogy a gyerekek a pad alatt a telefonjukon nézik tovább a meccset. A tanár aztán az óra egy bizonyos pontján úgy gondolta, szemléltetni is fog valamit az anyaghoz, hátha ezzel jobban fel tudja kelteni a diákok érdeklődését, ezért maga kapcsolta be a kivetítőt. Erre valóban fölkapták a fejüket a diákok, de csak azért, hogy könyörögni kezdjenek: ha már egyszer a tanár bekapcsolta a kivetítőt, hadd nézzenek bele megint egy kicsit a meccsbe, mert éppen most van szöglet. A tanár nem bírta tovább. Kiment az óráról.