Orbán Ráhel találkozása a narratívával a Kempinski Hotelben

„A Ráhel által képviselt márkák a legalapvetőbb emberi érzelmekre építenek” – hangzott el Orbán Ráhel saját imázsvideójában, amit a miniszterelnök lányának előadása előtt vetítettek le az Etele Pláza mozijában. A Brandfestival nevű rendezvényen Orbán a férje, Tiborcz István tulajdonában álló BDPST-csoportban végzett munkájáról beszélt. A BDPST szállodaüzemeltetéssel foglalkozik, ők vették meg például a turai kastélyt, ők építenek hotelt a Dorottya utcában, de többéves fennállásuk során olyan nagy nevekkel is üzleteltek már, mint a világ legjelentősebb banki csalása, és egyebek mellett nukleáris technológiával való visszaélés miatt nemzetközi körözés alatt álló szaúdi szélhámos, Ghaith Pharaon.

Erről persze nem kérdezte Orbán Ráhelt a „portrébeszélgetésben” Papp-Váry Árpád, a Magyar Marketing Szövetség alelnöke, ahogyan arról sem, hol lehet az a turisztikai imázsfilm, amire négy éve 2,3 milliárd forintot adott a kormány, mégsem lehet sehol megtekinteni. Pedig ezekről mind lehetne kérdezni a miniszterelnök lányát, hiszen 2018-ban a Magyar Turisztikai Ügynökség akkori vezetője, Guller Zoltán is beszélt arról, hogy Orbán Ráhel részt vesz a magyar turizmus új imázskampányának készítésében.

Szó esett viszont arról, hogy Orbán Ráhelt gyerekkorában sokat vitték a szülei kirándulni, jártak a vidéki városokban, a kéktúra szakaszain is, innen jöhetett a turisztikai érdeklődés. „Elég maximalista ember vagyok” – jelentette ki magáról Orbán, szerinte ennek az is az oka, hogy sok az előítélet vele szemben, ezért igyekszik mindig túlteljesíteni.

„Budapest ugyanúgy a világom közepe, mint itt szerintem sokan másoknak” – mondta, hozzátéve, hogy svájci iskolaévei alatt annyit beszélt az osztálytársainak Budapestről, hogy egy idő után elkezdték Budapestnek hívni.

Idővel természetesen előkerültek a beszélgetésben a magyar kreatívszakma sokat használt, ám teljesen értelmetlen fogalmai is, kiderült, hogy Orbán Ráhel a Kempinski Hotelnél tapasztalatot szerzett a vendégfogadásban és a takarításban is, de a marketing felé kezdett orientálódni.

„De még mindig nagyon messze voltam a brandtől. Narratívával már ott találkozhattam, de még messze voltunk a történetmeséléstől.”

Később a Zsiday-csoportnál a stratégiai gondolkodást ismerte meg.

„Valahol azért majd át kell térnünk a narratíváról a brandépítésre” – közölte a narratíva szerelmeseit bizonyára lelombozó hírt Orbán beszélgetőpartnere, és a Vörösmarty téren hamarosan megnyitó 120 szobás szállodáról kezdte kérdezni a miniszterelnök lányát.

„Mi az, amit tudni kell, ugye, először is az épülettel, aztán majd rámegyünk a brandingre, persze lehet, hogy az épület is már a branding része lesz. Ha tudnál mondani néhány szót róla” – sújtott le a cseles keresztkérdés.

Egyebek mellett kiderült az is, hogy sokáig nem sikerült igazán jó nevet találni a szállodának, volt több verzió, de végül eszébe jutott valakinek, hogy végül is a Dorottya utcában van a hotel, így lett Dorothea.

A projekten egyébként már 7 éve dolgoznak.

„És hogy van itt a márkanarratíva?” – érkezett rögtön a következő kérdés, firtatva a célkitűzést, a unique selling pointot, a primer és szekunder kutatásokat, a márkaszemélyiséget és a márkamodelleket. Orbán Ráhel szerint, a márkaarchitektúra az ő esetükben annyiban volt más, hogy nem márkakoncepcióval kezdődött, amire később épült a dizájn és a többi szokásos dolog, hanem

„alapvetően itt egy kész dizájnra kellett történetet írnunk”.

Ekkor derült ki, hogy bizony, egy hotelnél is nagy szükség van márkanarratívára. A Marriott (hozzájuk tartozik majd a hotel) narratívája már kész volt, jó volt, de nem Orbán Ráhelékről szólt. A miniszterelnök lánya ezért csapatot gyűjtött, és elhatározták, megmutatják a Marriottnak, hogy ők is tudnak egy világszintű narratívát írni. Először az épület történetét kezdték kutatni, aztán a Duna lett volna az inspiráció, de valahogy semmi nem működött. Sokszor nem találták meg a megoldást, „volt, egy úgynevezett elakadás”, és ekkor jött az ötlet, hogy kapja a nevét a hotel a Dorottya utcáról, ami egyébként József nádor feleségéről kapta a nevét.

A beszélgetés végén kiderült az is,

mi az Orbán Ráhel-narratíva és mik azok a márkaértékek, amiket a miniszterelnök lánya saját magával kapcsolatban fontosnak tart.

A kérdésre válaszolva Orbán Ráhel azzal kezdte,

eddig még nem jutott eszébe, hogy a saját narratívájáról gondolkodjon.

Igaz, életének már majdnem felét miniszterelnök lányaként élte, nem is tudja, milyen az, amikor az ember nem így él. Innen is a sok előítélet vele szemben, ezért akar mindig túlteljesíteni. Ezután újra a sztoritellingre, a történetmesélésre tért át, és elmesélt egy történetet.

Azt mondta egyetlen történet van, amelyikben érezte a konfliktust a szakmája és a vezetékneve között. Ez:

„Még a kempinskis éveim alatt történt. Éppen rendezvényszervezést tanultam, egy kis hangya voltam a rendszerben, uniformisban tevékenykedtem a szervezői oldalon. Arra az estére meg voltak hívva nagykövetek, konzulok, és nyilvánvalóan életem másik oldalából én ezeket az embereket ismertem, pontosan tudták, hogy én ki vagyok. Amikor megérkeztek erre a rendezvényre, megpuszilgattak, megfogták a kezem, odavezettek az asztalhoz, a kezembe adták a pezsgőt. Közben én meg dolgoztam.

Ott volt talán először, hogy akkor én most ki vagyok ebben a szituációban.

Hiszen nem tehetem meg a munkaadómmal és a kollégáimmal, hogy elkezdek ünnepelgetni a közösséggel, ugyanakkor a saját országomat se hozhatom olyan helyzetbe, hogy nem fogadom el a vendégszeretetét a nagyköveteknek. Igazából akkor is nagyon sokat nevettem, és azt gondolom, hogy az én derűmmel sikerült áthidalni.”

Mármint akkor még egyszer: azt mondta, talán ez az egyetlen történet, amikor konfliktust érzett a neve és a szakmája között.