Akkor lehet majd fák árnyékában sétálni Budapest belvárosában, ha nem lehet mindenhol az utcán parkolni

Barcelona lakosainak 70 százaléka néhány éve erősen ellenezte a helyi parkolási és közlekedési rendszer átalakítását. Sok konfliktust eredményeztek az átalakítások, de egyeztetve a helyiekkel, olyan megoldás született, amivel a többség elégedett, végül egy szebb, zöldebb és élhetőbb várost kaptak a lakók. Hogyan lehetne elérni, hogy „a város ne csak a parkolásról szóljon”? – erről is beszélgetett a Színes Erzsébetváros eseményén Kehrer Ádám, a Járókelő operatív vezetője és Halász Áron, a Főpolgármesteri Hivatal fenntartható közlekedési szakreferense.

„Mi bajotok egy parkoló autóval? Az az egyik legszelídebb dolog. Amennyiben egy asztalt teszünk oda, emberek lesznek ott, és hangosak lesznek”

– hangzott el a beszélgetésen a moderátor részéről a sokszor ismételt ellenérv az utcai parkolók felszámolása ellen. Halász szerint azonban az utcának az emberek az alkotói, hiába szoktuk meg jobban az elmúlt években a gépek zaját. A parkoló kocsikról Kehrer annyit mondott, hogy azok nyáron 60-70 fokra melegednek fel, így mindjárt „nem annyira szelídek”.

Halász Áron Újlipótváros példáját hozta, ahol a járdán parkolnak az autók. Itt korábban felmérték, hogy a járművek többsége sokáig nem mozdul el a helyéről. A lakosok többnyire otthagyják őket, és a közösségi közlekedést használják, vagy gyalog mennek boltba és munkába.

„Ráadásul egyre nagyobb autókat teszünk az eleve kevés helyre, ez így fenntarthatatlan” – tette hozzá. Jobb lenne, ha például Újlipótvárosban az autók felszíni vagy föld alatti parkolóházakban állnának ingyen, mondjuk a Lehel piacon vagy a Westendben, de miért is vinné oda őket bárki, ha a saját utcájában is ingyen parkolhat – fogalmazta meg a dilemmát Halász Áron, mivel Újlipótvárosban a helyi parkolási matrica „visszaadásáért” cserébe az önkormányzat helyet ad Westendben és a Lehel piacon.

A barcelonai „szuperblokkok” példájáról is beszélt a közlekedési szakreferens, aki szerint nem csak a B betű a hasonlóság Barcelona és Budapest között. Szerkezetileg is hasonló a két nagyváros felépítése: a kisutcás részek mellett van egy nagy, négyzetrácsos része, ahogy Budapestnek is. Barcelonának annyi a szerencséje, hogy szinte minden utcája közt van egy kisebb Oktogon formájú tér. Ezeket zöldítették ki, és hurokszerű közlekedést alakítottak ki rajtuk. Emellett gyakorlatilag betiltották az utcai parkolást is: garázsban vagy valahol kintebb kell elhelyezni az autót. Ezenfelül pedig hosszabb ideje már csak úgy építenek házakat, hogy ahhoz garázst is felhúznak.

„Ha nem rakhatok ki ingyen egy szekrényt az utcára, akkor az autót sem” – mondta Halász. Ezen elvet követve Barcelona belvárosi részén már a lakóknak sem jár ingyen az eleve korlátozott számú utcai parkolás.

Ami a legnagyobb hasonlóság Budapest és Barcelona között, hogy a lakosság jelentős része, közel 70 százaléka ellenezte az újításokat.

Annyira nem volt népszerű a megvalósítás eleinte, hogy majdnem visszavonták az egészet, de később bevonták a lakosságot, és negyedenként beszélték meg az emberekkel, hogyan lehet átalakítani az adott területet. A folyamat végére – a lakossággal együtt – olyan végeredményt alakítottak ki, amivel a többség elégedett volt – meséli Halász Áron.

Kehrer megérti azokat, akiket sértenek az új szabályozások, ám szerinte be kell látni, hogy mi az igazságos, és mi nem. „A város élhetőbb és egészségesebb lesz, ez mindenkinek előnyös lehet” – mondta. Hozzátette, hogy nagyon fontos lenne az emberek bevonása a döntések kialakításába. Véleménye szerint egy döntéshozónak a helyiek érdekeit kellene képviselni, és nem a peremvárosokból érkezőkét. „Ha azt szeretnénk, hogy az emberek ne költözzenek ki a városból, muszáj csinálni valamit a köztereinkkel” – mondta Halász. Szerinte a parkolásért kért díjra úgy kéne tekinteni, mint „forgalomszabályozó eszköz”.

A jövőt illetően elmondták, hogy például Erzsébetvárosban a terek szűkösségével kell együtt élni, így muszáj a parkolóhelyek számát csökkenteni.

„Élő, aktív környezet vegyen minket körül! Jó lenne a Kis- és Nagykörút között úgy átsétálni, hogy végig árnyék legyen”

– mondta Kehrer. Szerinte az is jó lenne, ha a belvárosban nemcsak vendéglátóipari helyek lennének, hanem olyan ülőhelyek is, ahova bárki leülhet. Halász szerint pedig egy olyan város lenne a legjobb, ahonnan nem akarnak elköltözni az emberek. Halász fontosnak tartja, hogy célokat kell kommunikálni az embereknek, így a megrögzött autós nem veszik össze az autóellenessel, hanem beszélgetés alakul ki a témában, és talán közelednek egymáshoz az álláspontok.