„Az nem lehet, hogy ennyi akarat ne adódjon össze” – ezren tüntettek a tanárokért Szegeden

Szegeden 18 órára Szegediek a jövő oktatásáért! címmel szerveztek megmozdulást a Széchenyi térre, Klebelsberg Kuno egykori oktatási miniszter szobra elé. A Veritas Virtus Libertas (VVL) és a Szabad Város Egyesület által rendezett tüntetésen volt versszavalás, heves felszólalások, majd a nagyjából ezerfős tömeg a telefonjával világított.

Az eseményt szimbolikus becsengetéssel és az SZFE-fáklya meggyújtásával kezdték, amelyet József Attila Levegőt című verse követett Fabulya Andrea tanárnő szavalásában. Ezt követően Tóth Károly, a helyi MSZP-frakció alelnöke, szegedi önkormányzati képviselő mondott beszédet arról, hogy most ünnepelni kellene a pedagógusok világnapját, de elrontották az ünnepet, és szerinte annak kellene most meghatároznia a közbeszédet, hogy mekkora fejlődésen ment keresztül a magyar oktatás, de ennek pont az ellenkezője történt.

„Marosi Beatrix, aki elbocsájtotta a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium öt tanárát, erkölcsileg megbukott” – mondta, hozzátette, hogy „üzentek nekünk, hogy jobb, ha nem ugrálunk”. Ezután úgy fogalmazott, hogy nem dicsérni jött az önkormányzatot, de kihangsúlyozta annak érdemeit a szegedi oktatásfejlesztésben, és ezt a felsorolást Klebelsberg méltatásával folytatta. „Elég a történelemórából” – szakította félbe egy tüntető, amire a tömeg egy része tapssal reagált, miközben Tóth visszatért oda, hogy a szegedi önkormányzat határozottan kiáll a PDSZ, a PSZ és minden közoktatásban dolgozó vagy azzal kapcsolatban álló ember mellett.

Őt Andóczi Balogh József, a Deák Ferenc Gimnázium tanára követte a felszólalók sorában, aki szintén Klebelsberg érdemeiről szólt, majd rátért arra, hogy a pedagógusok nem kapnak kellő szabadságot, megbecsültséget, munkájukkal arányos fizetést, és követelik a Kölcseyből kirúgott tanárok munkaviszonyának azonnali visszaállítását.

„Az nem lehet, hogy ennyi akarat ne adódjon össze.”

„Sok ország ment már csődbe, amely a hadászatra erején felül költött, de még egy sem, amely az oktatásra”, idézte Klebesberget, amit a tömeg hangos tapssal és éljenezéssel köszöntött. Kiemelte, hogy nem dughatják homokba most a fejüket, ki kell állni mindenkinek a jogaiért, és bátornak kell lenni. Beszédét azzal zárta, hogy „sötét van, egyre sötétebb, de mégis utoljára kivilágosodik”, mire a tömegből szépen lassan mindenki feltartotta a telefonja vakuját és percekig világítottak. A tüntetés végén a hangos „jót akarunk”-skandálás közben egy idős, elmondása szerint volt tanár férfi állt a mikrofon elé és azzal zárta le a tiltakozást, hogy „jelen pillanatban a tanároknak megbecsültsége nincs”.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen.