Meghalt a legendás pécsi virágárus, aki harminchat évig köszöntötte a Kórház tér sarkán a pécsieket

Több mint harminc évig, 1986 óta árusította virágait Jandó László – becenevén Bukta – a pécsi Kórház tér sarkán. Alakja annyira hozzátartozott a kirakathoz, aminek az ablakában naphosszat üldögélt, ahonnan köszöngetett az arra járóknak és beszélgetett számtalan ismerősével, hogy 2009-ben a lábnyomait is felfestették az ablak alá a járdára. Most kedden hunyt el, 59 éves lett volna.

„Szép napot!” – fáradhatatlanul, széles mosollyal az arcán viszonozta a köszöntéseket, mintha mindenki régi ismerőse lenne. Bárkivel szívesen szóba elegyedett, útba igazította a turistákat, megőrizte a bicikliket, amíg a tulajdonosa beugrott a kisboltba, vagy a sarki kifőzdébe ebédelni. És megőrizte a történeteket, panaszokat, titkokat is, amiket rábíztak a pécsiek.

2016-ban a Pécsma készített vele interjút, abban azt mondta:

„Én Pécsnek a 80 százalékát ismerem. Ha nem is vesznek virágot – hiszen nem kötelező –, két-három szót szólunk egymáshoz, meghallgatom őket és ők is meghallgatnak engem, hiszen mindannyiunknak vannak panaszaink, és érdekes történeteink.”

Buktával tényleg bármikor, bármiről lehetett beszélgetni, hiszen nem csak a várost, a benne lakókat is nagyon jól ismerte. Érdekelte a politika, a városi ügyek, rendszeresen megfordult a pécsi közgyűlésen is, a karzatról hallgatta végig türelmesen a napirendi pontok hosszú sorát.

Közéletről, pécsi történetekről, emberekről, ismert és kevésbé ismert városi legendákról, egészségről, betegségről, mindennapi nehézségekről, no és persze a virágokról egyaránt szóba tudott állni bárkivel. Esőben, szélben, hidegben, még a járványhelyzet alatt is árulta virágait, amiket újhegyi kertjében nevelgetett kitartóan.

Keddi halálhíre óta számtalan pécsi, köztük a polgármester osztotta meg róla emlékeit a közösségi médiában. A Kórház téri kirakatnál pedig azóta is gyűlnek a virágok és mécsesek, amikkel a városlakók kedvenc virágárusukra emlékeznek.