Richárd, hol a cikk???

Este még láttam, hogy a maga gyilkos humorával hozzászólt egy poszthoz a Facebookon. Nézem vissza a csetelésünket, megannyi erős tartalom, könnyezve röhögök. Röhögve könnyezek. Legutóbb ezt küldte év elején, ez éppen olyan, ami cikkbe is belinkelhető. Jó kapcsolatban maradtunk, annak ellenére, hogy szereztünk egymásnak pár kellemetlen élményt, amikor együtt dolgoztunk. Nem bírom felfogni, hogy meghalt, mindjárt zöld lesz az ikonja, és ráírok, hogy te, mi ez a baromság, hogy a halálhíredet keltik? Aztán a biztonság kedvéért rádobok valami nem polkorrekt mémet.

Nem tudom, hány éve ismertem, de az biztos, hogy a videójáték hozott össze minket valamikor kétezerkevésben. PC Guru, talán, vagy 576, aztán egy közös barátunknál egy időben rendszeresen összefutottunk kerti partikon. Bevillannak képek, ahogy tollasozik, fehér nadrágban, langaléta alkatával, mint egy brit úriember víkenden, mi meg röhögünk rajta. Vagy amikor halkan, higgadtan magyarázza az egyre idegesebb házigazdának, hogy a Star Wars miért úgy szar, ahogy van. Nagyon meggyőzően érvelt. Mondjuk, amellett is, hogy zenét csak bakelitről érdemes hallgatni. Esetleg kazettán.

Én vittem az Indexhez 2011-ben, amikor újragondoltuk a techrovatot. Tudott nagyon gyorsan és nagyon lassan is dolgozni, mindkettőt utánozhatatlan stílusban tette. Amikor egyszer elkezdett álnéven kommentelni a blogomra, rögtön kiszúrtam. Nem szerettem a főnökének lenni – senki másnak nem mondtam annyiszor, hogy „hol a cikk???”, mint neki –, de azt nagyon szerettem, hogy az újságnál van. Sokszor én is türelmetlen voltam, legjobban azt sajnálom, hogy nem tudtam poénra venni, amikor egyszer mindenféle kacattal ragasztotta körbe a monitoromat.

Elképesztő kreativitással talált témákat, amik humbugnak tűntek, aztán kiváló ismeretterjesztő cikkek születtek belőlük. Egy idő után megtanultam nem kötekedni, amikor olyanokkal állt elő, hogy megírná, hogyan kell vizet inni, vagy tesztelné a délutáni alvást. Bármit rá lehetett bízni, jobb napjain klasszikusok születtek egy kis hírből is. Mint amikor magára haragította a csillagászokat, amiért animált gifekkel kommentált egy szaknyelven szemlézett felfedezést. Vagy amikor megírta, hogy rendeltem csomagot az interneten, erre a brit csomagküldő szolgálat seggvakaró kollégája beizzított egy Reaper drónt, egy lengyel postás meg egy körforgalomban imádkozik (hacsak meg nem hal lupusban útközben). A kötelező körökből is sokat kihozott, a 2014-es IPCC-jelentés feldolgozásával Fenntarthatósági Sajtódíjat nyert.

Aztán valahogy motivációját vesztette, persze én sem tudtam mivel lelkesíteni, főleg, amikor már lehetett érezni, hogy szűkülnek a lehetőségek az Indexnél. Hét év után ment el, utoljára még megbeszéltük, hogy baromság volna a munkahelyi feszkókra emlékezni, és ehhez tartottuk magunkat. Azóta nemigen telt el hónap, hogy nem írtunk egymásra. Neki én voltam a „te, mi van a Telexnél?” ember, ő pedig nekem a „te, mi van a Qubitnál?” ember. Biztosan értékelné, hogy ez az írás most mindkét helyen megjelenik. Kicsit aggódtam érte, de amikor szólt, hogy megy a Qubithoz, azt gondoltam, jó helye lesz ott. Az is volt, elvégre írhatott oda is kazettákról. Richárd, mi lesz a többi témáddal? Hol a cikk???

Most sorra ugranak fel a csetablakok, tudok-e valamit, mi történt. Csak azt tudom, hogy Hegyeshalmi Richárd – sokaknak csak Tyler – 39 évesen váratlanul rosszul lett, és meghalt. A legfrappánsabban ő tudná ezt megírni.