Véletlenül kiválasztott emberekből álló közösségi gyűlések segítségével akar alkotmányozni Márki-Zay tanácsadója

Bár itthon még gyerekcipőben jár a módszer, egyre több ellenzéki vezetésű önkormányzat próbálkozik Magyarországon is az ún. közösségi vagy deliberatív gyűlésekkel, amelytől a világban több helyen remélik a demokratikus döntéshozatal megújítását, az emberek jobb bevonását és a demokratikus vitakultúra erősítését. A műfaj kicsit az ókori görög városállamok modelljét próbálja visszahozni a modern politikába, leggyakrabban városfejlesztéssel, környezeti ügyekkel kapcsolatban alkalmazzák.

Úgy tűnik, Magyarországon is elképzelhető, hogy alapvető közjogi és alkotmányozási kérdésekben ezt a nálunk nagy hagyományokkal nem rendelkező módszert vessék be egy 2022-es ellenzéki győzelem esetén. Erre Fleck Zoltán, Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt közjogi stábjának vezetője utalt egy szerdai budapesti konferencián, ahol a deliberatív gyűlések tapasztalatairól volt szó, majd Fleck a Telexnek meg is erősítette ezt a forgatókönyvet, amikor rákérdeztünk.

Az ellenzék radikális lépéssel akkor is meg akarja változtatni a Fidesz által elfogadott alaptörvényt, ha ehhez nem lesz meg a kétharmada, a majdani új alkotmány „társadalmiasításának” a fő eszköze pedig közösségi gyűlések tartása lenne. A közösségi gyűléseket akár beleírhatnák az új alkotmányba is – mondta a Telexnek Fleck Zoltán.

„Amikor elvállaltam a közjogi stáb vezetését Márki-Zay csapatában, három dolgot tartottam fontosnak: hogy legyen tervünk a választás után az alaptörvény azonnali korrekciójára és az átmeneti időszak további feltétlenül szükséges intézkedéseire; az új alkotmány kidolgozását háromnegyed év alatt; valamint az alkotmányozás társadalmiasítását. Utóbbinak lehetne eszköze a közösségi gyűlés módszertana.”

Évente egy közösségi gyűlés

Fleck Zoltán azt szeretné, ha már a választás előtt tartanának egy közösségi gyűlést. Ennek a témája még nincs meg, de mint most mondta, olyan alapvető közjogi kérdésekről is szólhatna, mint a hatalommegosztás módjai, vagy a miniszterelnöki tisztség betöltésének két ciklusra való korlátozása. A választás után aztán további tematikus közösségi gyűléseket tartanának, amelyek már az új alkotmány kidolgozását segítenék. Ezt követően akár alkotmányba is írhatnák, hogy a kormány évente tartson legalább egy közösségi gyűlést, vagyis közjogi státuszt is adnának a műfajnak.

Maga a közösségi gyűléses módszer Dániában (ott gyakran „konszenzuskonferenciának” hívják) már a nyolcvanas évek óta népszerű, de más országokban is egyre inkább terjed. Sok helyen inkább lokális kérdések kapcsán alkalmazzák, bár Írországban alkotmányos alapkérdésekben nyúlt ehhez a demokráciatechnikához az ottani kormány. Náluk a közösségi gyűléseknek komoly politikai következményei lettek: 2015-ben előbb a melegházasság, majd 2018-ban az új abortuszszabályozást fogadták el népszavazással úgy, hogy a politikai holtpontról a közösségi gyűléseken megfogalmazott javaslatok mozdították ki a kérdést.

Ideológiailag megosztó kérdésekről is

A közösségi gyűlések szervezésével és felhasználásával tehát többfelé kísérletezik a politika, sőt, a helyi és a nemzetállami szint felett az EU is próbálkozik vele. Konferencia Európa jövőjéről címmel jelenleg is zajlik egy többkörös, két éven át tartó monstre uniós vitasorozat, amihez mindenki hozzászólhat, és a végén az EP és a Bizottság az ígéret szerint majd igyekszik implementálni a megszülető ajánlásokat. De van már egy világméretű, klímaváltozáshoz kapcsolódó közösségi gyűlés is, ez még bő két hétig ülésezik: száz ember a világ minden tájáról, szegényekkel és gazdagabbakkal tesz benne javaslatokat. Kérdés persze, hogy ilyen keretek között mennyire tudnak érdemi javaslatok születni.

Nincs arról teljes konszenzus, hogy milyen témák alkalmasak igazán a közösségi gyűléses megvitatásra, például, hogy a nagyon megosztó, ideológiai jellegű kérdésekre mennyire jó – bár az ír példa szerint ez is lehetséges. A lényeg, hogy ahelyett, hogy a döntéseket kizárólag tisztviselőkre bíznák, véletlenszerűen kiválasztott, valamilyen módon a társadalom egészét reprezentáló hétköznapi embereket ültetnek le, hogy érdemben vitatkozzanak mindenkit érintő kérdésekről. Nem az egyéni álláspontok felmérése a cél, hanem a közös döntés, amihez menet közben szakértők segítenek a résztvevőknek tájékozódni. A közösségi gyűlések végére a résztvevők megpróbálnak konszenzusra jutni, és közös javaslatokat tesznek, amik aztán a döntéshozók elé kerülnek.

Tizennyolcból kettő

Más kérdés, hogy mi az, amit aztán ezekből meg is valósítanak. Éppen Írországban, az országos közösségi gyűléseken első körben megfogalmazott 18 alkotmánymódosítási javaslatból végül csak kettőt bocsátott népszavazásra a kormány, és máshol sincs rá garancia, hogy ezekből a „népi javaslatokból” lesz is valami. A műfaj nagyon más, sokkal primitívebb, de nálunk a nemzeti konzultációk is világossá tették, hogy az emberek megkérdezése és a manipuláció nem feltétlenül mond ellent egymásnak. Van, hogy a politika csak legitimációs céllal használja a gyűléseket, esetleg így próbálja meg magától eltolni a felelősséget; Franciaországban Macron a sárgamellényes tüntetésekre adott válaszként hívott össze közösségi gyűlést azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehet a klímaváltozásra társadalmilag igazságos választ adni.

Magyarországon a fővárosi önkormányzat tűzte először zászlajára a részvételi demokrácia szavait. „Az látszott, hogy mi nagyon nagy fejlesztéseket a Fővárosban pénz híján nem fogunk tudni csinálni, inkább a politikai kultúrán tudunk változtatni” – mondta a szerdai konferencián Kerpel-Fronius Gábor budapesti főpolgármester-helyettes. Budapesten idáig két részvételi költségvetést tartottak, ezekben online lehetett javaslatokat tenni, majd szavazni különböző fejlesztésekről, a következőhöz (január végéig) most is várják az ötleteket. Budapesten tartották meg tavaly ősszel az első közösségi gyűlést is, ahol a klímaváltozás volt a téma: milyen lépésekre van szükség a fővárosiak szerint ahhoz, hogy élhető maradjon a város. Több itt megfogalmazott javaslatot később beépítettek a fővárosi klímastratégiába is.

Válasz a populizmusra, pesszimizmusra, polarizációra

„A klímaváltozás mindenkit érint, meg kell találni azokat a változásokat, amiket elfogadnak a városlakók és viselik a költségeit is. Ez olyan komplex kérdés, hogy nem lehet elvárni kétmillió embertől, hogy ebben elmélyedjenek. De 50-60 embertől igen, ők az első hétvégén ismereteket szereznek szakemberektől, a következőn pedig javaslatokat tesznek és szavaznak” – fogalmazott Kerpel-Fronius.

A fővárosi közösségi gyűlés megvalósításában a DemNet Alapítvány volt a Főváros civil partnere. Ők pár éve dolgoznak azon, hogy meghonosítsák a módszert idehaza.

„Populizmus, pesszimizmus, polarizáció: az emberek tömegével ábrándultak ki a demokráciából más országokban is, a közügyekben főleg csak a tanultabbak és jómódúak vesznek részt, a többiek egyre inkább úgy érzik, hogy az ő hangjukat nem hallja meg senki. A részvételi demokrácia formái erre próbálnak válaszokat adni”

– mondta a konferencián Bördős Éva, az alapítvány igazgatója.

A DemNet minden megyei város önkormányzatát megkereste a deliberatív vita módszertanával, Miskolc is ráharapott az ötletre, ahol idén ősszel tartották meg az első közösségi gyűlést, a városi légszennyezettség volt a téma. Ott is többlépcsős szelekció volt reprezentatív mintavétellel: a város 10 ezer véletlenszerűen kiválasztott miskolcinak küldött meghívót, közülük 420-an jelentkeztek, hogy részt vennének a gyűlésen. Az ötven bekerülőt sorsolással választották ki, ők két hétvégét áldoztak arra, hogy a kérdésről vitatkozzanak. Ezért 32 ezer forintot kaptak, a közösségi gyűléseken ugyanis a résztvevőknek fizetnek az idejükért. A résztvevők végül hét javaslatot tettek le a miskolci levegőminőség javítására: kályhacsere mintaprogram indítása, egyablakos energetikai tanácsadó iroda létesítése, zöldítési program, közlekedési javaslatok – ezeket a közgyűlés tárgyalja majd.

Fizetnek a résztvevőknek

A közösségi gyűlés nem olcsó műfaj, és nemcsak azért, mert a résztvevők pénzt kapnak érte. Több hónapig tart az előkészítés, a gyűléseken szakértők és facilitátorok segítik a közös munkát. Ez mégsem a szakértők fóruma, hanem az átlagembereké, de arról vannak viták, hogy az átlagember mennyire és milyen kérdésekről tud érdemi javaslatokat tenni. „Mindenhol különböző részvételi eszközökkel próbálkoznak, mert mindenhol távolság van az emberek és a döntéshozatal között. Magyarországon ehhez hozzájön az autoriter hatalomgyakorlás: látszik, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének az az ígérete, hogy majd kiiktatja a vitákat, és hatékony központi döntéshozatal lesz helyette, ez sem lett hatékony” – mondta a konferencián Kerpel-Fronius, aki ezzel együtt azt hangsúlyozza, hogy ő szeretné kivonni a közösségi gyűlések témáját a politikából, nem lenne jó, ha az csak a mostani ellenzék műfaja maradna.

Drága, de az óriásplakátok és a korrupció sokkal drágább – Fleck Zoltán ezzel veszi védelmébe a közösségi gyűléseket. Márki-Zay közjogi tanácsadója elismerte, hogy a műfaj nem illeszkedik a magyar közjogi hagyományba, de szerinte ez nem determinál, és fontosabbnak tartja, hogy a részvételi demokrácia olyan alapértékekre épül, mint a humanizmus, jogegyenlőség és tolerancia. Kérdés, hogy az önmagában izgalmas deliberatív kísérleti módszerek megítélésén hogy fog változtatni, ha az alkotmányozó közösségi gyűlések révén ez bekerül a pártpolitikába, és rájuk hivatkozva is tesznek majd le konstitúciós javaslatokat egy olyan alkotmányos válság alatt, ami az ellenzéki elképzelések megvalósulása esetén előre kalkulálható. Ha valóban lesz országos deliberáció Magyarországon, ezt néhány hónapon belül meglátjuk.