A Tolna megyei Szálkán hamarosan leaszfaltozzák a medvehagymás erdei sétányt egy olyan vízelvezetésre hivatkozva, amely valójában szinte csak magára az új útra eső csapadékot viszi el. A festői faluban petícióval már sikerült megakadályozni a tópart lebetonozását, de a polgármester szerint csak a betelepülők szítják a hangulatot. Fejlesztés vagy környezetrombolás? És ki csempészett be a fejlesztési tervbe egy vízi csúszdát a polgármester ingatlanjára? Riport Szálkáról, ahol a helyiek csak akkor tudnak fürdeni az önkormányzati tóban, ha a polgármester cégének fizetnek belépőt.
Nyáron egy Szálka? Szimpatikus minimálkemping a nádas mellett saját stranddal, bogrács, büfé, budi, ennyi volt a hírverés, amire nem lehetett nemet mondani. A Szekszárd alatti falu mellett a hetvenes években duzzasztották fel a Lajvér-patakot. A tó ma nagyrészt horgászparadicsom, a strandja elég iszapos, de vannak vízilabdakapuk, a dimbes-dombos környék pedig gyönyörű. Sokan ruccannak ki ide egy fürdésre is, de egyre több a városi kiköltöző is. A többség a nyugalomért és a természetért jön.
Amikor a helyi civilek megtudták, hogy a polgármester tervez valamit ide, közérdekű adatigénylést adtak be az önkormányzathoz. Ebből derültek ki a részletek: partvédelem címén a strand most még nádas partja helyén betonos-köves részt akartak kialakítani, amire már az EU-s pénz is megvolt, közel 120 millió forint. Ez önkormányzati projekt, a tó ugyanis az övék, a tóparti strand azonban, melynek a partját fejlesztik, már magántulajdonban van. Tulajdonosa Pálfi János polgármester, illetve az ő kft.-je.
Gyüttmentek és őslakosok
A helyiek az ügyben online petíciót indítottak „Állítsuk meg a szálkai strand lebetonozását” címmel, őket is meglepte, hogy ezt 8500-an aláírták. A faluban csak 650-en laknak, közülük 100 aláíró lehetett, máshonnan is sokakat megmozgatott tehát a felhívás. „Látványtervek nem voltak, a műszaki leírás alapján azt láttuk, hogy olyasmit akarhatnak csinálni, mint ami Fadd-Domboriban van. Ez a lebetonozott part teljesen idegen attól, ami miatt Szálkát sokan szeretik” – mondta a civil szerveződés szóvivője, Nemes Richárd, amikor meglátogattuk. Igényesen felújított parasztház az erdő szélén, bő tíz éve költöztek ide Budapestről. Ő volt, aki jelentkezett a civilek nevében: sokáig helyben próbálták megoldani a dolgokat, de egy idő után arra jutottak, hogy az az út kifulladt, úgyhogy inkább megkeresik a médiát.
„Az jó lenne, ha semmi nem történne, ha maradna minden a régiben? A fejlesztésellenesek azt akarják, hogy ne legyen semmi beton, és ne költözzön ide senki. De amikor ők költöztek ide, akkor is ki lehetett volna tenni a megtelt táblát.” Pálfi János polgármester szerint csak néhány beköltöző kelti Szálkán a feszültséget, ők ágálnak minden projekt ellen, de a helyiek nagy többsége mögötte áll, nem véletlenül szavazott rá legutóbb is közel 90 százalék. 18 éve polgármester, és ezalatt, mint mondja, sokat változott a falu képe. „Ez egy fejlődés nélküli, lepukkant község volt, most pedig az ország egyik első települése”, lám, elsők lettek a Virágos Magyarország mozgalomban is. Ha mindig engednének, amikor öt ember tiltakozik, akkor nem épülne soha semmi, Szálka még mindig egy porfészek lenne.
A partfejlesztés ellen azonban sokkal többen tiltakoztak, és ez eredménnyel járt: a terveket megváltoztatták, a beton helyett facölöpök lesznek, és az eredetileg tervezett iszapkotrás helyett is a környezeti szempontból előnyösebb iszapfaló baktériumos biológiai megoldást fogják alkalmazni. A polgármester annak ellenére ment bele a módosításba, hogy ő még most is jobbnak gondolja az elvetett verziót: a terméskövek között lett volna helye szerinte a nádnak is, a facölöpök pedig 15 év alatt el fognak korhadni – állítja.
Különben is, a petíció címe megtévesztő volt, a strandot senki nem akarta lebetonozni, csak a partot.
A szálkaihoz hasonló konfliktusok máshol is vannak, ennél nagyobb volumenben is. A Balatonnál gyorsan halad a tó de facto körbebetonozása és a nádasirtás, monstre fejlesztési projektek próbálnak átsiklani a hatóságokon és a közvéleményen. Az új nagytulajdonosok elképzeléseivel szemben a néhol jelentkező civil ellenállásnak gyakran a régebben kiköltözők a motorjai – lehet, hogy ők érzékenyebbek a környezeti szempontokra, de több erőforrásuk is van az érdekérvényesítéshez, és talán kevésbé függenek a helyi hatalmi struktúráktól.
Szálkán nincsenek látványos társadalmi konfliktusok, bár a helyi fórumon volt olyan megjegyzés, hogy miért akartok ti beleszólni a dolgokba, amire visszakérdeztek: hány évig kell itt lakni, hogy valaki elmondhassa a véleményét a dolgokról? A falu vezetése is próbált kicsit hangolni a „gyüttmentek” ellen. A civil tiltakozás után az önkormányzat bedobott egy tájékoztatót a falu összes postaládájába, amiben arról írtak, hogy „minden tiltakozást ugyanazok az emberek kezdeményezték, melléjük pedig csatlakozott egynéhány az utóbbi időben Szálkára költöző”. A polgármester nekünk arról beszélt, hogy néhányan azt hiszik, hogy ideköltöztek a városból, és most okosabbak akarnak lenni az okosoknál.
Nem tudni, ki csempészett be egy megyei vízi csúszdát a polgármester ingatlanjába
A hajdani sváb faluban valamikor 1500-an laktak, most már hivatalosan is csak 650-en, a polgármester sem helyben él, és Szekszárd közelsége miatt kezd alvótelepüléssé válni. A szép környezet és falukép miatt azonban népszerű a község, a polgármester új utcák kialakításával akarná növelni a hozzáférhető telkek számát. A falu két részén is parcelláznak, összesen 30-40 telket jelöltek ki. A legnagyobb ingatlanberuházó a polgármester üzlettársa, közös tulajdonuk a helyi étterem épülete.
Pálfi Jánost különösen rosszul érinti az, amit ő személyeskedésnek nevez. Ezek a saját üzleti érdekeltségeinek a firtatásai, és az, hogy ezek hogyan férnek össze a közhivatalával. A polgármesternek jelentős földterületei, mezőgazdasági vállalkozásai vannak, több területet a rendszerváltás utáni kárpótlásoknak köszönhetően az apjától örökölt, a falu egyik végén az Istenvölgye nevű rész az övé, a másikon egy szántó, amit néhány éve, a polgármestersége alatt minősítettek át belterületté. A független polgármester (a kilencvenes években még MSZP-s színekben politizált) a strand területét 1994-ben, még a polgármestersége előtt vásárolta meg. Most ez az egyetlen legális fürdőhely a tónál. Pálfi szerint a jogszabályok nem is engednék, hogy a fürdést máshol is lehetővé tegyék, így viszont úgy áll a dolog, hogy
ha a helyiek meg akarnak mártózni az önkormányzati tóban, a polgármester cégének kell belépőt fizetniük.
„A tóban nem lehetne fürdeni, ha nem lenne strand. Nem a fürdésért kell fizetni, hanem a szolgáltatásokért, le kell vágni a füvet, vécépapír kell, stb.” – mondja a polgármester, amikor erről kérdezzük. Amikor idén nyáron egy önkormányzati fórumon a helyiek közül páran jelezték, hogy ők nem vécére akarnak járni az önkormányzati tóhoz, hanem fürödni a gyerekekkel, a polgármester strandtulajdonosi minőségében megígért nekik egy évi 5000 forintos családi bérletet. Ezt teljesítette is, és különben is, a strandból soha egyetlen fillér haszna nem volt, állítja, ahogy a polgármesteri tiszteletdíját sem vette fel 17 éven át. Ezzel saját számításai szerint 160 millió forintot hagyott bent a falu kasszájában.
Néhány hete azonban újabb ügy borzolta fel a kedélyeket Szálkán. Szekszárdon a Tolna megyei közgyűlés szeptember végén elfogadta a következő hétéves ciklusra szóló megyei fejlesztési tervet, amiben összesen 2,2 milliárd forint értékben határoztak meg konkrét fejlesztéseket a településen és a környéken. Erről helyben gyakorlatilag senki nem tudott, a lakossági fórumon sem beszéltek róla, pedig az önkormányzat határozta meg a fejlesztési célokat. Ezek között helyi szinten elég nagyszabású, a tájképet és környezet érintő projektek is vannak: a tavon hidat akarnak építeni, a tó körül közvilágítással ellátott kerékpárutat, de a polgármester magánüzleti érdekeltségei közvetlenül is részesülnének a fejlesztésekből. Az egyik földterületén őshonos állatok bemutatására vadasparkot létesítene, saját strandján pedig vízi játékokat, új szálláshelyeket, panziót, éttermet alakítana ki. Az elfogadott fejlesztési tervben a „szálkai strand fejlesztése” című sorhoz 220 millió forint költségigény van rendelve. Egy 60 millió forintos külön soron ezenkívül egy tavon létesítendő vízi csúszda is szerepel.
Amikor a szálkai polgármesternél rákérdeztünk, hogy nem tartja-e visszásnak, hogy polgármesterként a saját vállalkozása fejlesztési tételeit fogadtatta el a megyei közgyűléssel, Pálfi János azt mondta, hogy a képviselő-testület döntött így, különben is, „ez még egy semmi”, lényegében csak egy ötletbörze, ami nagyrészt a korábban elfogadott rendezési terven alapszik. Valóban nincs még konkrét forrás ezekre a projektekre, pályázat is kell hozzájuk, de a következő évek fejlesztéseinek a megyei fejlesztési terv ágyaz meg. Amit a megye támogat, arra jó eséllyel lesz kiírás, győzelmi esély és lehívható 50 százalékos támogatás.
Hogy lehet, hogy a megyei fejlesztési terv arról szól, hogy a polgármester ingatlanján vízi csúszdát csináljanak? – vetettük fel Pálfi Jánosnak.
„Az egy hülyeség, nem is tudom, hogy hogy került bele. Szerintem nem mi tettük bele”
– mondta, majd elismerte: lehet, hogy szerepelt valahol ez a szó a strandfejlesztésben, de nem is csúszdára gondoltak, hanem csak egy vízre rakható kisebb felfújható dologra. Különben sincs jelentősége, mert most már nem fogják megvalósítani, ígérte. „Mindig van néhány ember, akinek semmi nem jó, bármit csinálnánk.”
Sár helyett szép erdei beton
A szálkai civilek a társadalmi egyeztetést hiányolták, mert ők is csak véletlenül szereztek tudomást róla, hogy készül egy fejlesztési terv, ami már elfogadás előtt áll a megyénél. Amikor ez kiderült, gyorsan alapítottak egy munkacsoportot, és készítettek egy részletes kérdőíves kutatást a faluban, ami alapján beadtak ők is a megyének egy ötoldalas javaslatot. A felmérésük szerint a szálkai válaszolók túlnyomó többsége nem akar sem vízi csúszdát, sem új utcát a faluba. Sokan támogatnák ellenben, hogy legyen orvosi rendelő, felújítanák a sportpályát, fejlesztenék a játszóteret, és szívesen látnák a közösségi programok, falunap támogatását is. Beadványukat mintegy mellékletként bevették a megyei fejlesztési tervbe, mint civilektől érkező ötleteket, de a költségterv és a főszöveg változatlan maradt.
„Jó lenne ezekről a kérdésekről akár helyi népszavazást is tartani, de azt egyelőre a vészhelyzet miatt sem lehet kiírni. A polgármester azt szokta mondani, hogy csak maroknyi ember ágál, de a felhívásainkat 100-150 helyi írta alá, és azt is tudjuk, hogy vannak olyanok, akik egyetértenek velünk, de féltik az egzisztenciájukat. Nem akarunk senkivel rossz viszonyt, de félő, hogy a fejlesztések a tömegturizmus és a falu felduzzasztása felé mennek – és az valójában szinte senkinek sem jó” – mondta Nemes Richárd, miközben a falu felső részén mutatta nekünk a legújabb „tereprendezést”. Itt most is dolgoztak a munkagépek: egy vállalkozó dózeroltatja a domboldalt. Bár úgy tudni, hogy már megbüntette a bányahatóság is, mert nem volt engedélye, a munka folyik, és a faluban nem tudják, mit akar csinálni Szálka legjobb kilátású részén: van, aki családi házakról, más panzióról hallott.
A dózerolt terület mellett az önkormányzat betonoz: egy 700 méteres szakaszon csinálnak utat, hivatalosan vízelvezetést a dombgerincen. Az új út új bekötést is jelent Szekszárd felé, azonban ehhez betonutat kell építeni a belterületi erdőben, a népszerű kirándulóhelynek számító medvehagymásnál. Amikor Pálfi János polgármestert arról kérdezzük, hogy miért betonozzák le az erdei sétautat, arra hivatkozik, hogy a nyilvántartás szerint ez idáig is út volt, és rövidítést is jelent majd a temető felé. Bár ő jónak tartaná, ha ezt a forgalom is használhatná, nekünk azt jelezte, hogy ha sokan akarják, akkor le fogják zárni az átmenő forgalom elől.
Az erdei ösvényt azonban, ami idáig legfeljebb papíron volt út, megcsinálják annak ellenére is, hogy 150 helyi lakos írta alá azt a nyílt levelet, amiben arra kérik a polgármestert, hogy álljon el a medvehagymás sétány lebetonozásától. „Itt tavasszal mindenhol nagy medvehagymamező van – mondja Nemes Richárd. – Turisztikai szempontból tönkreteszünk egy környezetet, minek kell betonúttal egy gyönyörű erdőt kettévágni, vízelvezetési szempontból is lenne más megoldás. Ha ez az út rá lesz vezetve a Szekszárdtól jövőre, megváltozik az erdő ökológiája.” Az ösvény felső szakaszán már eltűnt a szomszédos Natura 2000-es területet jelző tábla, nem tudni, ki szedte le, a terület most is védett. Itt már ki is szélesítettek az ösvényt. Lent még erdei kirándulóhely az, ahol tavasszal betonozni fognak; amikor arra sétálunk, egy csapat őz rohan át előttünk. A polgármestertől azzal búcsúzunk, hogy amit a civilek csinálnak, „az rombolja a település hírnevét”.
