Soha életében nem járt Szerbiában, nem ismer ott senkit, mégis oda kényszerítették
2021. szeptember 20. – 10:21
frissítve
„Csak dolgozni és tanulni szeretnék” – mondta stresszesen nekem néhány napja az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Menekültügyi Ügyfélszolgálatán az afgán Haszib, amikor benyújtotta a menedékkérelmét. Akkor a legnagyobb félelme az volt, hogy börtönbe zárják. A helyzete aztán ennél is drámaibb fordulatot vett: őrizetbe vették, majd beültették egy rendőrautóba, és átkényszerítették Szerbiába. Soha életében nem járt az országban, nem él ott egyetlen rokona vagy ismerőse sem, és egy szót sem tud szerbül.
A 24 éves Haszibbal három héttel ezelőtt találkoztam először, fekete baseballsapkával a fején bukkant fel a találkozónkon. Az angolt némi akcentussal, de közel anyanyelvi szinten beszélte, összességében nem igazán felelt meg a kormányzati kommunikációban az elmúlt öt-hat év alatt a magyarokba belevert sztereotipikus migránsképnek.
Haszib félénk és visszahúzódó, ehhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy az elmúlt másfél évet a hatóságok elől bujkálva, folyamatos rettegésben töltötte, aggódva a saját szabadsága, illetve Afganisztánban maradt családtagjai biztonsága miatt.
Haszib Afganisztánban született, és ott is nőtt fel, mielőtt Magyarországra jött volna tanulni. Kabulban a Kardan Egyetemre, Afganisztán legnagyobb magánegyetemére járt üzleti menedzsment szakra, de miután ott végzett, szeretett volna szerezni egy versenyképesebb diplomát is, ezért döntött úgy, hogy szerencsét próbál Európában. Több országban is jelentkezett egyetemre, de a legtöbb helyre nem sikerült vízumot szereznie. Magyarországra viszont igen, így 2018-ban megkezdhette tanulmányait a Kodolányi János Egyetem angol nyelven oktatott gazdálkodási és menedzsment szakán. Itt tanult meg alapszinten magyarul is.
Mindössze három szemesztert tudott elvégezni, ugyanis
időközben az apja elvesztette a munkáját Afganisztánban, így családja nem tudta tovább finanszírozni a magyarországi tanulmányait. Haszib kénytelen volt félbehagyni az egyetemet, emiatt lejárt a tanulmányi célú tartózkodási engedélye, így válaszút elé került. Vagy visszamegy Afganisztánba, vagy illegálisan Magyarországon marad.
Végül a család tanácsára az utóbbi mellett döntött.
Nem volt opció a hazatérés
Bár saját elmondása szerint nagyon hiányzik neki a családja, akikkel mindennap beszél, tudta jól, hogy sokkal kisebb kockázatot vállal Magyarországon maradva, mint ha visszament volna az akkor még az amerikaiak által ellenőrzött Afganisztánba. Családja ugyanis évtizedek óta a tálibok célpontjának számít.
Haszib egyéves volt, amikor a családja Pakisztánba menekült, miután édesapját a tálibok meglőtték az utcán. Az amerikai csapatok 2001-es bevonulása után a család úgy döntött, hogy visszatér Kabulba. A család a tálib uralom utáni időszak afgán elitjébe tartozott, így Haszib nyugati körülmények között tudott felnőni. A család nőtagjai is dolgoztak vagy tanultak.
Édesapja az Amerika-barát afgán kormánynak dolgozott az ország pénzügyminisztériumában, fiútestvérei a svéd nagykövetségen, az agrárminisztériumban és az afgán nemzeti bank vezetőségében helyezkedtek el. A család azután vált a tálibok célpontjává, hogy apja egyik testvére, Shafiq Ahmad Qarizada az ország pénzügyminiszter-helyettese lett. Neki többször is az életére törtek az elmúlt években, ám sikerült épségben megúsznia a támadásokat.
2016-ban Haszibot és egyik bátyját megpróbálták elrabolni a tálibok, hogy ezzel zsarolják a pénzügyminiszter-helyettest.
A terroristák autóikkal körbevették Haszibék járművét, így akarták őket túszul ejteni – de szerencsére közel voltak az otthonukhoz, és a házukat őrző biztonságiaknak sikerült megmenteniük őket. A tálibok később Haszib több unokatestvérét is megpróbálták elrabolni hasonló módszerrel, autók közé szorítva őket.
Ugyanabban az évben a tálibok a nemzetközi civil szervezet ellen is támadást intéztek, ahol Haszib dolgozott. Szerencséjére a robbantást egy olyan napra időzítették, amikor betegen feküdt otthon.
Azóta, hogy egy hónappal ezelőtt a tálibok újra átvették a hatalmat az országban, családtagjai nem mernek kimozdulni otthonról. Mindenképpen el akarják hagyni Afganisztánt, miután több, vidéken élő rokonukkal is végeztek a tálibok. És persze azért is, mert szeretnék, hogy a család lánytagjai folytassák a tanulmányaikat.
Van vízumuk a környező országokba, de mivel ezer szálon kötődnek az előző kormányhoz, valószínűleg nem engednék át őket élve az országhatáron. Most abban reménykednek, hogy a tálibok ígéretének megfelelően néhány héten belül újraindul a légi közlekedés Afganisztánban, és akkor talán légi úton el tudják hagyni az országot.
Másfél évig bujkált a rendőrök elől
Az, hogy Haszib úgy döntött, nem megy vissza Afganisztánba, azt jelentette, hogy érvényes vízum hiányában bujkálni kényszerült az elmúlt másfél évben. Volt néhány alkalom, amikor megállították és igazoltatták a rendőrök az utcán, de minden alkalommal sikerült kimagyaráznia magát. Mivel tartózkodási engedély híján lakást sem tudott bérelni, ismerősöknél húzta meg magát. Ennél nagyobb probléma volt, hogy munkát sem tudott így vállalni, így pénzt sem tudott keresni. Szerencséjére a szüleinek maradt annyi megtakarításuk, hogy legalább ételre tudtak pénzt küldeni Haszibnak.
Napjait munka és tanulási lehetőség hiányában leginkább olvasással és sorozatnézéssel töltötte, illetve eljárt kosarazni a barátaival. Érvényes tartózkodási engedély híján minden próbálkozása ellenére oltást sem tudott szerezni, pedig nagyon fél a koronavírustól.
Az elmúlt másfél évben többször is megpróbálta elhagyni Magyarországot, ám nem járt sikerrel. Amikor egy távolsági buszon próbált távozni Horvátország felé, kiszúrták, hogy nincs vízuma, és a határ előtt leszállították a buszról. Ahhoz viszont se pénze, se bátorsága nem volt, hogy egy embercsempészre bízza magát, és megpróbáljon illegálisan távozni Ausztria, majd Németország irányába, ahol reménykedhetett volna abban, hogy menekültstátuszt kap.
Miután papírok nélkül már hosszú hónapok óta eredménytelenül keresett munkát, és az is nyilvánvalóvá vált, hogy az országot nem fogja tudni elhagyni, elkezdett menekülteket segítő civil szervezeteket keresni, és így talált rá a Magyar Helsinki Bizottságra. A szervezet segítségével Haszib augusztus végén tervezte beadni a menedékkérelmet az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságnál. Ezzel a döntésével komoly kockázatot vállalt, ugyanis ez azt jelentette, hogy felfedi a hatóságok előtt, hogy az elmúlt másfél évben illegálisan élt Magyarországon.
A koronavírusra hivatkozva szigorították a menekültügyi szabályozást
Ha egy menekült másfél évvel ezelőtt próbálkozott volna, akkor a kérelem beadása után humanitárius célú tartózkodási kártyát adtak volna neki, személyes meghallgatást tartottak volna, megkérdezték volna a nemzetbiztonságot, hogy befogadható-e, és a végén esetleg oltalmazotti vagy menekültstátuszt adtak volna neki.
Az Európai Unió Bírósága azonban tavaly májusban úgy határozott, hogy a menedékkérők tranzitzónában tartása fogva tartásnak minősül, ezért a magyar kormány úgy döntött, hogy bezárja a tranzitzónákat, és – a koronavírus miatt bevezetett veszélyhelyzetre hivatkozva – új menekültügyi szabályozást vezet be. Ennek értelmében a veszélyhelyzet végéig nem lehet Magyarország területéről Magyarországra menedékkérelmet beadni, kizárólag az ország határain kívül, Magyarország külképviseletein, és ez alól nagyon szűk körben enged kivételeket a jogszabály.
Így aztán három lehetséges forgatókönyvre készülhetett Haszib a menedékkérelme beadásakor:
- A menedékjogról szóló törvény alapján a felelős miniszter kivételes méltányosságból menekültként ismeri el, humanitárius okokra hivatkozva.
- Haszibot átkényszerítik az Európai Unió határain kívülre (Szerbiába vagy Ukrajnába), hiszen illegális bevándorlónak számít, és azt mondják neki, hogy adja be onnan a menedékkérelmet. Visszakényszerítésnek – angolul push-back – azt nevezzük, amikor az illegális bevándorlókat általában közvetlenül a határátlépés után visszakényszerítik a határon túlra, anélkül hogy lehetőségük lenne menedékjogot kérni. Mivel Haszib sosem járt Szerbiában vagy Ukrajnában, nála nem vissza-, hanem inkább átkényszerítésről beszélhetünk.
- Idegenrendészeti eljárást indítanak (szintén illegális bevándorló mivolta miatt), és deportálják Afganisztánba. Vagy ha ezt nem tudják megtenni, őrizetbe veszik.
Órákon át várakoztatta a menekültügyi hatóság hiába
Haszib és a Helsinki Bizottság munkatársai augusztus 27-én tervezték beadni a menedékkérelmet, a fiatalember azonban az őrizetbe vétel és a deportálás lehetősége miatt éjszaka rosszul lett a stressztől, és végül nem tudott elmenni a menekültügyi hatósághoz.
Szeptember 14-én futott neki újra a kérelemnek, ekkor mi is elkísértük. Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Menekültügyi Ügyfélszolgálatán bevették a menedékkérelmét és az útlevelét, azonban erről nem voltak hajlandóak igazolást adni, és azt mondták, hogy majd az igazgató dönt arról, hogy mi lesz a következő lépés.
Noha az ügyintézők negyedóránként hajtogatták, hogy az igazgató perceken belül megjelenik, a kérelem beadása után két órával sem láttuk nyomát. A kétórás, idegőrlő várakozás során látszott, hogy Haszibnak nem sikerült teljesen legyűrnie a stresszt. Remegett, és folyton arról kérdezgetett, hogy mi fog történni vele, ha őrizetbe veszik, felhívhatja-e majd a szüleit a börtönből. A menekültügyi hatóságtól végül üres kézzel távoztunk.
Haszibot másnap tájékoztatták, hogy szeptember 17-én, pénteken hirdetik majd ki, hogy mi lesz a sorsa. A fiatalember pénteken a menekültügyi hatóság Budafoki úti épülete előtt állva egy fokkal nyugodtabbnak tűnt, mint kedden. Azt mondta, imádkozik, hogy kedvező döntést hozzanak az ügyében. Miután rákérdeztem, hogy mélyen vallásos-e, azt válaszolta, egyáltalán nem, csak akkor szokott imádkozni, ha nagy bajban van.
Pénteken eszkalálódott a helyzet
Az imái végül nem találtak meghallgattatásra. A hatóság érdemi vizsgálat nélkül utasította el menedékkérelem átvételét, azzal érvelve, hogy a törvények szerint Magyarország területéről nem lehet menedékkérelmet benyújtani. Az ítélethirdetés után Haszibot előállították a rendőrök, és őrizetbe vették. Először a XI. kerületi rendőrkapitányságra, majd Ferihegyre, a Repülőtéri Rendőri Igazgatóságra vitték.
Dr. Juhász Katalin, a Helsinki Bizottság jogásza a korábban említett átmeneti törvény (ami szerint Magyarország területéről nem lehet menedékkérelmet beadni) egyik kivételével próbált érvelni a helyszínen, ugyanis itt szerepel, hogy személyi szabadságot érintő intézkedés hatálya alatt álló személyek Magyarországról is adhatnak be menedékkérelmet (ha törvényesen érkeztek az országba). Ez az érvelés azonban nem érdekelte a rendőröket.
A Helsinki Bizottság jogászai azonnali jogvédelemért fordultak a Fővárosi Törvényszékhez és az Emberi Jogok Európai Bíróságához, hogy az akkor már sejthető átkényszerítést megakadályozzák. A hatóságok nem várták meg a bírósági döntést, Haszibot a Repülőtéri Rendőri Igazgatóságon kora délután beültették egy rendőrautóba, és útnak indították a déli határ felé, hogy átkényszerítsék Szerbiába. Úgy, hogy az afgán fiatalember soha életében nem járt Szerbiában és egyáltalán nem beszéli a nyelvet.
Az alaphumánum és a morális létezés szintjén is megemészthetetlen
Dr. Juhász Katalin, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza, aki Haszib ügyével foglalkozott az elmúlt hetekben, a Telexnek úgy fogalmazott:
„Ami ma a menekültügyi hatóság előtt és később a rendőrök jelenlétében a reptéri igazgatóságon történt Haszibbal, nemcsak hogy jogi szempontból elfogadhatatlan, hanem az alaphumánum és a morális létezés szintjén is megemészthetetlen. Nemcsak az újonnan bevezetett menekültügyi rendszer irracionalitására, hanem az egész jogalkalmazói rendszer idegenellenes, kormánypárti politikától áztatott kíméletlenségére mutat rá.”
„Hiába hívtam fel a figyelmet az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteire, amelyek uniós és nemzetközi joggal ellentétesnek minősítették a magyar gyakorlatot, amely alapján az országban jogszerűtlenül tartózkodó menedékkérőket a magyar határvonalon kívülre kényszerítik anélkül, hogy kérelmüket megvizsgálnák, a válasz annyi volt, hogy ez a magyar jogszabály és ők ezt követik, nem pedig az uniós és nemzetközi jogot” – tette hozzá Juhász.
A Helsinki Bizottság jogásza szerint ráadásul „a magyar hatóságok nem csak a nemzetközi jog és uniós jog rendelkezéseit hagyják figyelmen kívül akkor, amikor egy olyan tálibok által üldözött afgán ember menedékkérelmét nem bírálják el, aki ma valószínűleg valamennyi, működő menekültügyi rendszerrel rendelkező országban nemzetközi védelemben részesülne, de még az abszurd módon megalkotott, új magyar menekültjogi szabályozás rendelkezéseit sem követik”.
A Helsinki Bizottság munkatársaitól pénteken háromnegyed hatkor kaptuk a hírt, hogy Haszibot átkényszerítették Szerbiába. „Amikor elváltunk, annyit kérdezett, hol fog majd Szerbiában aludni” – mondta Juhász. – Erre sem én, sem az átkényszerítését Szerbiába foganatosító rendőr nem tudott válaszolni”.
Haszib pénteken késő este tudta felvenni a kapcsolatot Juhásszal. A határ túloldalán lévő Kelebija falu egyik benzinkútján sikerült internethez jutnia. A Helsinki Bizottság szerb partnerszervezetének köszönhetően az afgán fiatalember helyzete remélhetőleg néhány napon belül elkezd rendeződni.
A Helsinki Bizottság pénteken keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez a menekültügyi hatóság érdemi vizsgálat nélküli elutasító döntésével szemben, mivel szerintük az az uniós joggal ellentétes, és a visszaküldés tilalmának alapjoga is sérül. A szervezet ezenkívül a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, ahol közbenső intézkedés iránti kérelmet nyújtottak be.
Disclaimer: A cikk címe megváltozott.