Elolvastuk Orbán Viktor kedvenc nyári könyveit

Orbán Viktor augusztus közepén posztolt ki négy könyvet „nyári könyvajánlóként”. A könyvek első ránézésre

mindent érintettek, amit egy magyar miniszterelnöknek érintenie kell: boldog ország, modern haladás, Kína és a kereszténység.

Fogtuk magunkat, és elolvastuk a négy könyvet, hogy megismerjük, miket olvas szívesen Orbán Viktor, ha aktív teendői közepette ideje támad. Dán Carrie Bradshaw, Kína történelme, halálos veszélyekkel leselkedő modernitás, okostelefonos pornók és meleglobbisták a nyári könnyed olvasmányok között.

Helen Russell: Egy év a világ legboldogabb országában

Egyértelműnek tűnik az üzenet, hogy Orbán Viktor (vagy a stábja) miért választotta ezt a könyvet. Azt szeretné láttatni, hogy ő személyesen kutatja a világ legboldogabb népének a titkát, felelős és figyelmes miniszterelnökként meg szeretné teremteni a boldogságot a népe számára. A történet szerint egy 33 éves brit újságírónő férje Dániában kap munkát, ezért odaköltöznek, ő pedig elhatározza, hogy egy év alatt kideríti, mitől olyan boldogok a dánok.

A magyarok többsége számára beláthatatlanul távoli az a minőségű és színvonalú élet, ahogy a dánok élnek a könyv alapján. Náluk a legkisebb a szakadék a nagyon gazdagok és a nagyon szegények között, az átlagkereset minimum négyszerese a magyarnak, így a széles középosztály biztonságos jólétben tud élni.

És hogy mitől boldogok a dánok a könyv szerint? Ezeket a szempontokat olvashatta a miniszterelnök is:

• Általános anyagi biztonság a széles középosztályban, és – bár ezt a kötet nem emeli ki, de Magyarországról nézve ez az egyik legnagyobb különbség a két ország közt –, illetve az a személyes szabadság, amit az anyagi biztonság nyújt.
• Bizalom az állam iránt (jól működő ingyenes egészségügy, közoktatás, erős szociális háló) és a többi ember felé.
• Kielégítően működő egészségügyi rendszer.
• A korrupció hiánya.
• Mindössze átlagosan 34 órát dolgoznak egy héten a dánok, a magánélet-munka egyensúlya kielégítő.
• Rendszeres, hosszú vakációzás.
• A nők egyenjogúsága, a hagyományos nemi szerepek változása, megfelelő szexuális felvilágosítás, tolerancia az LMBTQ-közösségek felé.

A felsorolt pontokat nézve nem nehéz megérteni, hogy miért van nagyságrendi különbség a két nép boldogságszintje között. Akár olvasta a miniszterelnök (vagy bárki a stábjából) ezt a könyvet, akár nem, valószínűleg arra számított, hogy úgysem tudja majd senki, hogy valójában miről szól, a címe pedig egyszerű üzenetet hordoz. Esetleg ha a jelenlegi magyar közéletről mit sem tudó, éppen idecsöppent ufóként elfogadja az ember, hogy Orbán elolvasta a könyvet, és bármit is hasznosít a leírtakból, hogy tényleg boldogabb legyen a magyar, akkor akár jó vége is lehet ennek a felszínes pr-fogásnak tűnő döntésnek.

EA

Rod Dreher: Szent Benedek válaszútján

A kormány értékeinek fontos része a kereszténység, kommunikációban gyakran hivatkozik az úgynevezett „üldözött keresztények” védelmére, így nem volt meglepő, hogy Orbán négy kedvenc könyve közé bekerült az amerikai kőkonzervatív, Rod Dreher írása. A Szent Benedek válaszútjával idén az MCC is körbeturnézott az országban, illetve még magát Drehert is meghívta a magyarok közé egy beszélgetésre. És hogy miről szól Szent Benedek válaszútja? Röviden arról, amiről a kormánykommunikáció: sötét jelen, megvédendő konzervatív értékek, gyermekeinket fenyegető LMBTQ-aktivisták és a bokrok mögül is ádázul leselkedő kommunisták, akik a keresztényeket elnyomják.

Dreher a kereszténységnek három nagy ellenségét látja:

• a szexet,
• a technológiát (és előbbi kettőt egyben az okostelefonokról elérhető pornóval), valamint
• a nagybetűs „Nyugatot”.

A szerző jelentős részt szentel a gyermekek nevelésének, annak, hogy a fiatalok körében mennyire nem trendi kereszténynek lenni: méghozzá azért nem, mert ma már „félni kell, hogy véleményeik miatt állásukat is elveszíthetik” a konzervatív hangúak. Szent Benedek válaszútja a könyvben azt jelenti, hogy az erkölcsös emberek vagy a beolvadást választják, vagy, mint azt 476-ban Szent Benedek és később Luther Márton tette, kiépítenek egy elkülönülő rendszert, amely visszahozza a tisztaságot a melegjogi aktivisták és ügynökök társadalmával szemben.

„Az önmagát megteremtő ember romantikus eszménye a szexuális forradalom legújabb élcsapataiban, a transzneműekben teljesedik ki”

– írja a szerző, aki szerint a transzgenderség és a poligámia jelentik a világ romlását. A Szent Benedek válaszútja egyébként egy részében jó könyv lenne, egy olyan, több egyházi embert, filozófust, teológust idéző írás, mely a vallásos embernek segítene megélni és mélyíteni istenkeresését és hitét, a nem vallásosnak pedig megérteni, hogy mindez mit jelent egy hívőnek. Dreher paranoid kitekintései (például a szexuális irányultságot illetően) viszont nevetségessé teszik a lényeget is,

az egész könyv nem tűnik másnak, mint falemelésnek egy amúgy is széttöredezett társadalomban.

Azt persze nem nehéz megérteni, miért választ egy populista kormányfő a kedvencei közé egy olyan könyvet, ami végtelenül leegyszerűsítve beszél az „egyik oldalról”. Ha például Dreher könyvét irányadónak választja vezetőként, könnyen felmerülhet bennünk a gyanú, hogy hajlamos a társadalom bizonyos rétegeit démonizálni, rettegve bűnbakokra mutogatni, önös paranoiával védelmezni a kereszténységet, és leegyszerűsítve a Nyugatra hivatkozni ádáz levadászónkként.

MR

Boyé Lafayette De Mente: A kínai észjárás

Az Orbán Viktornak befotózott (és talán el is olvasott) könyveket elnézve ordít az üzenet, amelyet A kínai észjárás című kötet hordoz. Kína Magyarország fókuszában van, és ott is marad, akárhány Karácsony is próbálja megfosztani honfitársait a Fudan Egyetem teremtette előnyöktől. A cím ellenére az írás csak részben szól bármiféle észjárásról, inkább egy kellemesen haszontalan könyv, melyhez hasonlót az egyetemen a fakultatív tárgyak mellé szoktak adni, ahova egyszer se megy be a diák, ellenben könnyű ötös ígérkezik.

A könyv kis színes Kína múltjáról és jelenéről, apró betekintés a kínaiak történelmébe, és például megtudhatjuk belőle, miért nem mondanak egyértelmű igent vagy nemet a kínaiak semmire.

Az amerikai Boyé Lafayette De Mente négy részre osztva ír a kínai mentalitásról, taglalva kultúrájuk kialakulásától Konfuciuszon, a jin-jangon és a Han-dinasztián át egészen Mao Ce-tungig mindent. Az első rész igazán nagy tanulsága ez lehet olvasójának: a kínaiak bámulatos képessége és több személyiségjegye az ideografikus írásrendszer elsajátítására vezethető vissza, ami mindennek az alfája és ómegája. A kötetben többször is előkerül a kínai nyelv e meghatározó szerepe és ezernyi aspektusa, például a kínaiak által alkalmazott homályos beszéd, amely a nemzeti felfogás szerint az életben maradás záloga.

A második fejezetben részletes képet kaphatott kormányfőnk a kínai mindennapokról: a kínai viselkedés múltban keresendő okairól, amely máig meghatározó építőelemei a kínaiak személyiségének. A szituációs etikát, a holisztikus időfogalmat, a kínai észjárás érzelmeit, vagy az önellátás parancsát mind-mind önmagát számtalanszor ismétlő leírásokkal mutatja be.

A könyv harmadik része hosszadalmasan veszi végig az új Kína arculatát, és csalódottan megállapítja: az amerikai befolyás intenzíven érződik az öltözködésen, a nőideálokon, éttermeken, sportokon, filmeken.

A címben említett kínai észjárás megfejtésében talán csak az utolsó fejezet nyújthat némi segítséget. Itt találhatóak ugyanis aprólékosan kifejtve azok a kínai terminusokkal kifejezett elméletek és viselkedésformák, amelyek megismerése mankót nyújthat egy üzleti vagy politikai kapcsolat kedvező alakulásában. Csak a példa kedvéért emelnék ki hármat, amely nem ismeretlen Orbán előtt sem:

• a Zhenshi (a körülményektől függő igazság kezelés),
• a Hou-men (kiskapu a dolgok elintézésére), vagy
• a Falu (amikor a tisztségviselőkre van bízva, hogy eldöntsék, mi törvényes, és mi nem).

Boyé Lafayette De Mente amerikai író-újságíró számos könyvet írt az ázsiai országokról, köztük A kínai észjárást 2009-ben (majd később kettőt 2012-ben és 2013-ban). Ha számba vesszük, hogy az amerikai és a magyar kiadás között eltelt több mint egy évtized, és milyen ipari kiugrása volt ez idő alatt Kínának, meg aztán kitört közben egy Kínából induló világjárvány, akkor teljes mértékben nem tekintheti a kormányfő a kötetet naprakésznek.

RZS

Ian Douglas: Megbetegít-e a modern technológia?

Hatalmas betűk, sok szép színes kép, szájbarágós magyarázatok arról, mennyivel jobb volt az ősembernek, hogy nem volt mobiltelefonja: ez Orbán Viktor könyvajánlójának utolsó darabja. Ian Douglas könyve a Nagytotál nevű sorozat része, mely olyan kérdéseket boncolgat többi írásában, mint hogy megmenthetjük-e a Földet, lecserél-e minket a mesterséges intelligencia és amúgy is, jótékony-e számunkra még a mai orvoslás? A „Megbetegít-e a modern technológia?” is hasonló nagyszabású témakörökre próbál választ adni,

a válasz pedig nagyjából egyszerű: inkább igen, mint nem.

A szerző szerint ugyanis a modern világnak bár vannak előnyei, de veszedelmes inkább, mert amíg nem ismerjük, addig a csúnya gonosz nagycégek bizony úton-útfélen becsapnak majd. Douglas a pozitívumok között mindössze olyanokat tud kiemelni, mint hogy a technológia hasznos „a magányos kamasznak, aki a Snapchaten talál barátokra, vagy az újdonsült szülőnek, aki egész éjszaka a Facebookot pörgeti, amikor a gyerek nem tud aludni”. Mindenki másnak viszont azt jelenti, hogy a reggeli órákban bepöccintem és befecskendezem a közösségi médiás tűt, lehúzom a napi információátviteli protokollomat, elszívom a szükségszerű online szorongásomat és már hátra is dőlhetek a technológia okozta sátáni nihil ködébe.

Douglas könyvében elképesztő tényeket közöl, a gyengébb idegzetűek most jobb, ha megkapaszkodnak e sorokat olvasva: vannak emberek, akiknek nincs telefonjuk, autójuk, sőt, olyanok is, akik print lapokat olvasnak az online helyett. Hihetetlen, de – mint a szerző arra figyelmünket felhívja –, az itt leírtak teljesen igazak.

Douglas a könyvében szinte mindenre rácsodálkozik, és habár a technológia és a mesterséges intelligencia kérdése egyébként nyilvánvalóan foglalkoztatja a társadalom jó pár tagját, a könyv rengeteg kérdése megmagyarázható lenne szociológiai tanulmányokkal. A tudományos alátámasztására viszont itt sokszor igen gyenge: még talán Asimov vagy Turing gondolatai is jobban illettek volna a mondanivalóba, mint egy olyan férfi elmélete három oldalon át, aki csőbombákat postázott tudósoknak és számítógép-szerelőknek csak azért, mert kicsit zavarták a gépek és az algoritmusok.

MR