Korányi Dávid: Ha egy jövőre megalakuló ellenzéki kormányban megtalálna egy feladat, nem ugranék el előle

Befolyásolja Budapest diplomáciai lehetőségeit, hogy egy szupermodell lett a felesége?

Nincs a kettő között összefüggés. A magánéletemet mindig is külön kezeltem a szakmai életemtől, és ez a párom esetében is így van, noha az ő szakmájában nehezebb a kettőt szétválasztani. Én azelőtt is diplomáciával foglalkoztam, hogy találkoztunk, de ha ez a hirtelen jött érdeklődés az ő jóvoltából segíti azokat az ügyeket, amelyeken dolgozunk, akkor az jó.

Mihalik Enikő népszerűsíti a várost?

Szerintem igen, ahogyan Magyarországot is.

Az ön kérésére?

Dehogy, több mint tíz évvel azelőtt, hogy mi egyáltalán találkoztunk, már öregbítette a város és az ország hírnevét. Enikő ugyan békéscsabai, de sok szál köti Budapesthez is, és kevés olyan magyar híresség van, akit világszerte, és a világ nagy divatközpontjaiban is ismernek, számon tartanak.

Volt benne bármiféle tudatosság, hogy az esküvőjük, annak körülményei mikor és hogyan kerüljenek nyilvánosságra?

A nyilvánosság elkerülhetetlen volt, de mi nagyon diszkrétek voltunk az esküvőt illetően, összesen egy fotót posztoltunk, pontosabban azt is a főpolgármester úr posztolta, nem mi.

Pont ezért merül fel: az engedélyével posztolta Karácsony Gergely?

A mi engedélyünkkel tette, de barátként, és nem politikusként. Nem akarjuk ezt a két világot összecsúsztatni, mert noha nyilván Enikőnek is van politikai véleménye, ő is látja a világot, figyeli, hogy mi történik körülötte, ám a pártpolitikai térben semmilyen formában nem mozog és nem is kíván mozogni, az ő szerepe teljesen más.

A divatvilágban nem nagyon vállalhat politikai szerepet?

Mondjuk 20 évvel ezelőtt sokkal kevésbé tudott volna véleményt nyilvánítani, ma már azonban nagy világcégek is beleállnak társadalmi ügyekbe, gondoljunk csak a Nike kampányára a Black Lives Matter mozgalom ügyében, vagy más társadalmi szerepvállalásokra. Tehát azért változik a céges és a privát vélemények közötti határvonal élessége, és a vásárlók vagy a követők, rajongók is egyre inkább honorálják, ha egy cégnek, vagy akár egy modellnek van stabil értékrendje, és nem fél annak hangot adni.

Az, hogy Magyarországon ez kifejezetten úgy került nyilvánosságra, hogy az ellenzéki főpolgármester összeadta a munkatársát és a szupermodellt, befolyásolhatja a karrierjét?

Egy teljesen szabad és demokratikus országban ennek nem kellene problémát jelentenie, reméljük, itt sem fog. Több interjúban kapott ő is politikai töltetű kérdéseket, de ezeket helyesen és ügyesen hárítja. Ezt a helyzetet most együtt tanuljuk, igyekszünk fejlődni, és a csapdákat elkerülni.

A mostani kommunikációjukat sem tervezték meg előre?

Tényleg nem volt ebben semmiféle tudatosság, sőt, decemberben még mi sem tudtuk, hogy pár héttel később majd össze fogunk házasodni.

Arra célzok, megtervezték-e, hogyan kell ezt nyilvánosságra hozniuk? Mihalik Enikőnek csak van például egy PR-osa, aki stratégiát alkot erre...

Erre neki ott van az ügynöksége, persze, és ő nyilván otthonosan is mozog ebben a világban, tehát az érdeklődést és a megkereséseket is igyekszik tudatosan kezelni. De a házassági döntés és a gyerekvállalás nyilván nem PR-kérdés.

És az ön karrierjét mennyiben befolyásolja?

Örülök, ha most az általam, általunk vitt, a választóknak sokszor távolinak tűnő ügyekre ez picit ráirányítja a figyelmet. Ugyanakkor én a szerepemet korábban, és most is inkább „szürke eminenciásként” fogtam fel. Annak idején, amikor a Bajnai-kormányban a miniszterelnök mellett dolgoztam, el is mentettem egy Index-cikket, aminek az volt a címe, hogy „Egy ismeretlen államtitkár három góljával ikszeltünk idegenben”. Ez voltam én a varsói és a magyar kormány közötti meccsen. Mindig is kerültem a nyilvánosságot, és a színfalak mögött szerettem dolgozni.

Most is épp interjút ad.

Igen, mivel ezek az ügyek vannak olyan fontosak, és mivel ebben a politikai térben igenis hangot kell adni bizonyos értékválasztásoknak, ezért én is hajlandó vagyok több szerepet vállalni.

Nem mindegy, hogy egy politikus mennyire enged betekintést a magánéletébe. Hogyan fogják a privát szférájukat védeni az elmúlt hetek után?

Eddig szerintem sikerült megvédenünk, és abban reménykedem, hogy a jövőben is így lesz. Én azt látom, hogy szerencsénk volt eddig, noha viszonylag kevés ember tudta a házasságkötést és a babát, de azért hosszú hetek, sőt hónapok teltek el a bejelentésig, és nem szivárgott ki semmi. Bízom benne, hogy a magyar médiában megmarad ez a hozzáállás.

A magyar vagy a nemzetközi, akár amerikai sajtószereplők nyomulnak jobban?

A magyarok jobban érdeklődnek, de ez természetes, részben amiatt, mert Enikő most itthon van.

Amikor például Mihalik Enikő arról nyilatkozik, Amerikában fog szülni, mert nem tagadja meg a gyermeküktől az amerikai állampolgárságot, az a közfeladatot ellátó politikus esetében azért kelthet némi visszatetszést?

Én ebben a 21. századi, kozmopolita, nyitott világban nem találok kivetnivalót.

Nem találom ellentmondásosnak, hogy a gyermekünknek lesz amerikai állampolgársága is.

És nem ez az elsődleges oka annak, hogy Enikő ott szeretne szülni. Őt jóval régebb óta, és sok minden köti az Egyesült Államokhoz. Én is sok időt töltöttem ott, de Enikőnek New York sok szempontból az otthona, ezért természetes a ragaszkodása ehhez a második bázishoz, ahogyan ő is megfogalmazta már. Ugyanakkor természetesen én a munkám miatt sok időt töltök itthon most.

Ezt ő hogy veszi?

Ez most egy furcsa időszak, hiszen gyakorlatilag áll a divatipar is, ő is itthon van. Az elmúlt egy évben Enikőnek sokkal kevesebb – a szakmájába klasszikusan tartozó – munkája volt, szerencsés egybeesés, hogy az ambíciói is hazahozták az iskolába, ahol most tanul. Itt, vagy részben itt tervezi elindítani a vállalkozását is, de például ahhoz is fontos, hogy legyen egy New York-i láb is, hiszen a divatvilágban szinte kikerülhetetlen az a network, ami onnan elérhető. De én tényleg azt gondolom, hogy ezek ma már nem ilyen röghöz kötött történetek, épp a Covid mutat rá sok szempontból arra, hogy ma már az, hogy földrajzilag valaki éppen hol van, persze fontos, de sok munkát el lehet végezni online is.

És az ön városházi munkája ilyen?

Az elmúlt egy évben – számomra is meglepő módon – kiderült, hogy számottevő részét el lehet végezni online is, igen. Nyilván én preferálom a személyes kapcsolatokat, és a klasszikus diplomáciában nagyon is fontos a személyes jelenlét, a tárgyalások során kialakuló formális és informális bizalom. Egy volt kollégám fogalmazott úgy, hogy ez az online világ kiválóan alkalmas arra, hogy a már meglévő munkakapcsolatokat működtessük, arra viszont kevésbé, hogy újakat építsünk. Ez egy nehézség, mindenkinek az.

Éppen a Covid-járvány elején kezdett a fővárosi posztján, sokáig New Yorkba kötötte az ottani karantén, most pedig lényegében Budapesthez kötik az itteni lezárások. Mennyire korlátozza Budapest városdiplomáciai törekvéseit, az ön célkitűzéseit a járvány? Mennyire lehet ezt a feladatot New Yorkból ellátni?

New York a diplomácia egyik világfővárosa, az ENSZ központja, és testvérvárosunk is.

Az, hogy egyébként a saját pénzemen az időm egy részét New Yorkban töltöm, inkább segít Budapestnek, mintsem árt.

Sok lehetőséget éppenséggel kinyit, ha az ember a világ egyik meghatározó erőközpontjában mozog, és ismeri, eléri és össze is tudja kapcsolni az ottani szereplőket Budapesttel. Ezzel együtt a főtanácsadói felkérés óta időm legnagyobb részét itthon töltöttem, és amennyire a járvány engedte, építettem a személyes kapcsolatokat a nagykövetekkel, illetve azokkal a meghatározó szereplőkkel, akik segíthetik Budapest diplomáciai mozgásterének bővítését.

Kétségtelenül évtizedes kapcsolatrendszere van: még jóval a Bajnai-kormányban már említett államtitkári, főtanácsadói posztjai előtt az Európai Parlamentben dolgozott Tabajdi Csaba szocialista EP-képviselő mellett, és azóta is különböző nemzetközi szervezeteknél tevékenykedett.

Lassan két évtizede dolgozom a külpolitikában, de sosem voltam klasszikus diplomata. Engem nagyon korán elsodort a politika, és talán túlságosan türelmetlen és öntörvényű vagyok a klasszikus diplomáciai karrierút betöltéséhez. Én például nem tudtam volna megtenni, hogy diplomataként mondjuk az Orbán-kormány külpolitikáját képviselem akár egy percig is. Nekem ahhoz túlságosan markáns nézeteim vannak.

Ha 2010-ben mondjuk lett volna egy nagyköveti kinevezése, lehet, visszaadja?

Biztos. Egyszerűen érték- és programalapon nem értek egyet a kormány politikájával, és főként külpolitikájával. Ha még 2010-11-ben lehettek volna dilemmái az embernek, hogy milyen irányba megy a kormány, azóta ez már teljesen világos. Számomra ez vállalhatatlan lett volna. De ez nem jelenti azt, hogy nem tisztelem mélyen azokat a professzionális diplomatákat, akik még évekig bennmaradtak a magyar külügyi rendszerben. Sokan közülük végsőkig próbálták védeni és visszarángatni a magyar külpolitikát egy normális, transzatlanti, értékalapú mederbe. Azt hiszem, hogy ilyen szereplő mára már alig maradt a magyar külügyi kötelékben. Ez egy óriási veszteség, mert elképesztő mennyiségű szaktudást, és évtizedek alatt felhalmozott tekintélyt, kapcsolatrendszert sikerült kidobni a kukába az elmúlt 11 évben, amit borzasztó nehéz lesz újraépíteni.

Magyarország befolyása, érdekérvényesítési képessége a stratégiai fontosságú szövetségi rendszerekben, az Európai Unióban és a NATO-ban ma jóval alacsonyabb, mint 11 évvel ezelőtt volt.

Ezt az Orbán-kormány persze másként látja. De Budapest hogyan próbál a rossz megítélésen a városdiplomáciában változtatni?

Nyilván korlátozottak az eszközeink, de azt meg tudjuk mutatni, hogy van alternatíva. Sosem mondtam, hogy a városdiplomácia felválthatja a nemzetit, sőt, ideális esetben ezek kiegészítik és segítik egymást. A városok az elmúlt évtizedekben egyre aktívabban lépnek be a diplomáciai térbe, ahol kapcsolatokat, szövetségeket létesítenek, tapasztalatokat és információkat cserélnek, és nagyban hozzájárulnak a globális kihívások kezeléséhez is. A Covid-válsággal kapcsolatban a helyiek számára is érthető, érezhető módon megmutatkozott a városdiplomácia védőfelszerelésekben, tesztelési kapacitásokban mérhető, kézzelfogható haszna.

Folyamatos volt a kapcsolattartás Whatsappon a világ jelentős nagyvárosaival, mint Amszterdam, Barcelona, Buenos Aires, London, New York, Los Angeles vagy Párizs. A kollégákkal egyeztetjük a jól működő gyakorlatokat, informáljuk egymást tesztelésről, maszkviselési szabályokról, kommunikációs stratégiákról, gazdasági és szociális intézkedésekről, és ezeket becsatornázzuk az fővárosi operatív törzs irányába. Szomorú volt látni, hogy miközben a kormányok világszerte szorosan együttműködnek az önkormányzatokkal és mind nagyobb összegeket juttatnak nekik a Covid-válság és annak társadalmi-gazdasági kárainak kezelésére, itthon az ellenzéki vezetésű önkormányzatok kivéreztetésével éppen ezzel ellentétes folyamatok zajlanak.

Mi volt az ön felkérésének az eredeti célja?

Eredendően három területet határoztunk meg a főpolgármester úrral: az első a forrásszerzés, azaz a város fejlesztésére fordítható forrásainak maximalizálása, a második a tudástranszfer, a harmadik pedig a főváros jelenlétének, nemzetközi érdekérvényesítő képességének erősítése.

Uniós forrásokról beszélünk?

Elsősorban EU-s, de nem kizárólag. Folyamatosan nyitva tartjuk a szemünket, és próbálunk a nemzetközi fejlesztési banki vagy más, akár alapítványi alapokból forrásokhoz jutni. Ez utóbbira volt példa az Nyílt Társadalom Alapítvány tavalyi több mint 1 milliárd forintos támogatása, amelyet Covid-tesztelésre fordítottunk. A második cél a tudástranszfer, az úgynevezett best practicek ellesése és folyamatos monitorozása, aminek lényege abban áll, amit Nan Whaley, az amerikai Dayton város polgármestere úgy fogalmazott meg, hogy „a jó polgármesterek sokat inspirálódnak más városok példáiból, az igazán kiváló polgármesterek pedig pofátlanul lopnak a többiektől”. Ez így igaz, rengeteget tudunk másoktól tanulni, mint ahogy Budapestnek is van exportálható tudása, például vízügyi kérdésekben.

Az, hogy egyáltalán ilyen intenzíven kapcsolatban vannak más fővárosokkal, az az elmúlt egy éve legnagyobb sikere?

Voltak korábban is kapcsolatok, és kiváló munkatársakat örököltem a Tarlós-érából, csak ott nem volt ambíció, és nem volt a fővárosnak diplomáciai stratégiája. Nyilván már akkor is nagyon izgalmas és értékes városokkal voltunk testvérvárosi kapcsolatban, de ennek előnyei, a haszonszerzés formái nem voltak átgondolva, és nem voltunk aktív részesei, haszonélvezői a nagy városdiplomáciai hálózatokban meglévő tagságunknak. Mi ezt szeretnénk stratégiába szervezni, hogy ne mindenhova csak mazsorett csoportot küldjünk, hanem ha például Tel-Avivról vagy Tajpejről beszélünk, akkor ott okosan szolgáltató város tudáshalmazzal kerüljünk igazi, érdemi kapcsolatba, és hogy amiben ők igazán jók és irigylésre méltóak, arra építsünk. Azért említettem Tel Avivot, mert ott a városi appon keresztül akár napernyőt is lehet bérelni a strandon.

Ugyanez a tudástranszfer igaz a Szabad Városok Szövetségére is?

Egy picit más, hiszen az egy demokratikus értékeink védelmére létrehozott szövetség. Eredetileg az volt a cél, hogy miközben a visegrádi négyek (V4) kormányközi szinten az Európai Unióban nem kifejezetten a legkonstruktívabb érdekcsoportként lépnek fel – például klímaügyben vagy a jogállamiság védelmében – mi megpróbáljuk megmutatni, lehet másként, sokkal előremutatóbb formában is politizálni.

Ráadásul egy olyan értékorientált együttműködésről van szó, amely gyakorlatilag négy különböző pártpolitikai családból származó városvezetés között tudott létrejönni, tehát van egy EPP-s varsói főpolgármester, van egy kalózpárti prágai főpolgármester, van egy félig civil, liberális pozsonyi, meg egy zöld, progresszív budapesti főpolgármester benne. Ez megmutatja, hogy ez nem pártpolitikai kérdés, hanem demokratikus elkötelezettség. Rájöttünk arra is, hogy a Szövetség nagyon erős lobbierőt képes felmutatni az Európai Unión belül, így a V4-es fővárosok kezdeményezésére tavaly év közepére már csaknem negyven város lobbizott európai városi szövetségként együtt az uniós forrásokhoz való jobb hozzáférésért.

De ez már siker is? Mert végül nem sikerült átvinni ezt a követelést a következő 7 évre.

Ifjú szerelmeseket megszégyenítően intenzív levelezést folytatunk az Európai Bizottsággal, és lobbiztunk Jávor Bence vezetésével az Európai Parlamentben a szigorúbb konzultációs kötelezettség előírásáért. Nem mindent sikerült elérni, amit szerettünk volna, bár források váltak például elérhetővé a Connecting Europe Facilityből városok számára is. Tudtuk már az elején is, hogy ez egy hosszú távú küzdelem lesz, éppen ezért erről nem is tettünk le. Ráadásul azt a minimális célkitűzést, hogy az újjáépítési alap fejlesztési forrásainak felosztásáról legyen érdemi egyeztetési kötelezettség, sikerült elérni. Reménykedünk abban, hogy a két hete, az Európai Bizottság felszólítása után végre megkezdett folyamatban érdemi előrelépést is el tudunk érni.

Ez nem túlzott optimizmus? A kormány mintha már novemberben egészen határozott elképzeléseket és terveket adtak le a Bizottságnak, és hiába tartanak most mégis egyeztetéseket, végül lehet, csak a Vitézy-féle elképzelésekre jut majd ténylegesen pénz.

Valóban van ennek a veszélye, de ne legyenek illúzióink arról sem, ha a kormány most kikerülhetné az érdemi tárgyalást, és valóban nélkülünk dönthetne arról, hogy a fővárosban milyen fejlesztések valósuljanak végül meg, akkor már el is költötte volna ezt a pénzt. Európában sehol máshol nem maradtak el olyan szinten az érdemi konzultációk az újjáépítési alap és a hétéves költségvetés felhasználásáról, mint Magyarországon és Lengyelországban. Azért ültek most mégis le velünk, mert szembesültek azzal a korláttal, ami – mi úgy gondoljuk – a mi lobbierőnk hatására állta el az útjukat.

Érdekes, hogy a magyar és a lengyel kormányok az elmúlt időszakban egyre szorosabban működnek együtt. Ugyanez igaz Varsóra és Budapestre is?

Nagyon intenzív a kapcsolat, és valóban azon vagyunk, hogy a nacionalista-populista kormányzás ellenszeréről is megosszuk egymással a tapasztalatainkat. És persze van ennek egy erős szolidaritási faktora, hogy nem vagyunk egyedül, máshol is előállt hasonló helyzet, és hogy ettől még itt vagyunk, a két város közös demokratikus alapértékei igenis léteznek.

De nem csak Varsóval fűzzük egyre szorosabbra a kapcsolatot. Ha a járványhelyzet is megengedi, szeptemberben meg tudjuk csinálni a Budapest Forum – Building Sustainable Democracies néven tervezett nemzetközi konferenciát, és új városokkal bővítjük majd a Szabad Városok Szövetségét. Egy nagy, Európán is túlmutató globális, progresszív, antipopulista városi együttműködési hálózatot tervezünk elindítani. Ezt a networköt szeretnénk működtetni, és a tudáscserét, közös értékvállalást például a sokszor mesterségesen generált, mégis létező vidék-város ellentétet enyhítő, abban megoldásokat és jó praktikákat hozó együttműködési formákat kialakítani. És pont ezért nem is csak fővárosok és nagyvárosok kellenek ebbe a szövetségbe, semmiképpen sem egy nagyvárosi elitklubot szeretnénk létrehozni.

Fontos, hogy Budapest ennek a szervezője legyen?

Igen, azt gondoljuk, hogy ez Budapest szerepét, befolyását és lehetőségeit is növeli, hírnevét öregbíti, hiszen ebben van branding, de a végén – reményeink szerint – az állampolgárok számára is láthatóan profitálunk majd a nemzetközi együttműködésekből. Hogy egy konkrét példát mondjak szakpolitikai vonalon, Béccsel éppen olyan turisztikai együttműködést alakítunk ki, amelyben közösen tudjuk városainkat promotálni külföldön, ami érdemi turisztikai bevételben, adóban, vendégéjszakákban, vendéglátóipari forgalomban fog megmutatkozni, ha minden jól megy...

A járvány a turisztikában is meglehetősen befolyásolja a jövőt, hiszen jelenleg azt sem tudjuk, mikor lehet érdemi nyitás.

Igen, tudom, hogy sokat mondom, hogy ha minden jól megy, hiszen a városdiplomácia területén éppen úgy sok a bizonytalanság, mint minden másban. De sok tervünk, és szerintem már most meglehetősen sok eredményünk is van. Idén év végéig például, pont más nagyvárosok példáját tanulmányozva Budapest Global néven tervezünk létrehozni egy olyan szervezetet is, amelyben a város és az agglomerációja az ittlévő magyar és külföldi vállalatokat, intézményeket és egyéb szervezeteket összehozza, bevonja őket a város fejlesztésébe, versenyképesebbé és élhetőbbé tételére.

Az egyik idevágó dokumentumban azt olvastam, hogy a Budapest Global az itt élő külföldiek idegen nyelvi és egyéb jóléti szolgáltatásaihoz, illetve akár a munkaerő-szervezéshez nyújtana ernyőt a vállalatoknak és a szolgáltatóknak. Valójában mi ebben az önkormányzat szerepe?

Katalizátora akarunk lenni ennek. A Budapest Global egyfajta inkubátorszerepet tölt majd be hasonló, az önkormányzat, a céges világ és a szellemi és tudásközpontok együttműködését igénylő projektek számára. Ennek jó példáját látjuk Amszterdamban, ahol a Global inspirációjaként szolgáló Amsterdam Economic Board számos városi szolgáltatásnak az origója és összefogója, információs központja, ezzel is növelve a város tőke- és vonzerejét – munkaerőnek és nagy munkáltatóknak egyaránt.

A cél egyben gazdasági is, azaz hogy beruházók, befektetők jöjjenek Magyarországra, illetve Budapestre. Azzal egyébként egyetért – ezzel indokolta Szijjártó Péter a külügyminisztérium átnevezését annak idején –, hogy ma már a klasszikus diplomácia szerepét a külgazdasági érdekérvényesítés veszi át?

Én a nevet visszacserélném Külügy- és Külgazdasági Minisztériumra, de az igaz, hogy a diplomáciai és külgazdasági kérdések nehezen választhatók el egymástól. Fékeket kellene viszont beépíteni ahhoz, hogy a külgazdasági vonalon valóban a nemzeti, ne pedig adott esetben egyéni érdekek érvényesüljenek. Ahogy főpolgármester úr múlt héten mondta: az emberi méltóság nem áru, értékeink nem rendelhetők alá semmilyen üzleti érdeknek.

Városdiplomáciánknak feladata az értékalapú szövetségeink támogatása. Ez Budapest nyugati szövetségek iránti elkötelezettségének kifejezését jelenti, szemben azokkal az aggályokkal, amelyek a kormány politikája miatt, kiemelten Oroszországgal vagy Kínával összefüggésben felmerülnek. Persze mi sem gondoljuk, hogy Kína ne lenne a világ egyik vezető gazdasági nagyhatalma, és már csak a fővárosban élő kínai közösség miatt is értékesnek tartjuk a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat. De a kormány – adott esetben nemzetbiztonsági érdekekkel ellentétes, túlzott „befekvését” nemhogy érdemi haszonnal alátámasztottnak nem látjuk, hanem elfogadhatónak sem. Érthetetlen, hogy míg a demokratikus értékek talaján álló CEU-t elüldözi a kormány, a kínai kommunista pártközeli Fudan Egyetem minden támogatást megkap. De a Roszatom és az orosz Nemzetközi Beruházási Bank budapesti elhelyezésének ügye is komoly aggályokat kelt bennünk. Ezeknek igyekszünk hangot is adni.

A főváros városdiplomáciai csoportjának vezetőjeként kell kínai vagy orosz kapcsolatokat fenntartania?

Igen, volt is találkozóm a kínai nagykövettel, párbeszédet folytatunk, néha őszintét, keményebbet. És emellett is együttműködünk például Szentpétervárral is klímavédelem és fenntartható turizmus területeken.

Attól még lehet közös kereskedelmi, gazdasági, kulturális kapcsolatokat ápolni, hogy az értékeinket nem áruljuk el.

Egy Karácsony-kormányban vállalna posztot, akár külügyminiszterséget is?

Nem akarok spekulálni arról, hogy ő hogyan fog dönteni az indulásáról. Bevallom nagyon élvezem a városdiplomáciát is, ez egy új és izgalmas diszciplina. Mindeközben persze továbbra is nagyon érdekel a magyar külpolitika. Kritikám, vízióm és lelkesedésem is van, hogyan lehetne egy modern, nyugati elkötelezettségű, demokratikus alapokra építkező magyar külpolitikát csinálni. Ezzel nem vagyok egyedül, úgyhogy szerintem egy nagyon jó csapatot lehetne építeni egy jövőre megalakuló ellenzéki kormányban. Úgyhogy, ha egy feladat ezzel kapcsolatban engem megtalál, nem fogok elugrani előle.