Március 28-án, vasárnap hajnali 2 órakor egy órával előre, hajnali 3 órára kell átállítani az órákat, ezzel megkezdődik a nyári időszámítás – írja az MTI.
A Mavir Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. pénteki tájékoztatása szerint évek óta mérik és elemzik az óraátállítás körüli napok fogyasztási adatait. Ezekből úgy becsülhető, hogy az óraátállítással évente egy Eger méretű magyar város éves fogyasztásának megfelelő mennyiségű áram spórolható meg.
A megtakarítás pontos mértékét azonban nem lehet meghatározni. Ez akkor lenne lehetséges, ha a nyári időszámításra áttéréskor minden évben ugyanolyan időjárási, gazdasági körülmények lennének.
Legutóbb a 2017. március 26-án megtörtént óraállítás előtti és az azt követő hetek alapvetően hasonló időjárási jellemzői tették lehetővé a nyári időszámításra váltás energiafelhasználásra gyakorolt hatásának elkülönítését. Ez alapján a villamosenergia-megtakarítás mértéke meghaladta a 80 gigawattórát (GWh).
A megtakarítás jellemzően a háztartásokban, az építkezéseken, a hosszan nyitva tartó intézményekben és szolgáltatóknál, valamint a középületek díszkivilágítása kapcsán keletkezik.
A nyári időszámítás kezelése a Mavir szempontjából nem jelent különösebb kihívást, az informatikai rendszerek automatikusan kezelik a márciusi és októberi váltásokat.
A közlemény szerint kihívást az jelenthet majd, ha az Európai Bizottság korábbi döntésének megfelelően a tagállamok önállóan döntenek, hogy melyik időzónát választják, a nyárit vagy a csillagászatit. Akik az utóbbit választják, azok 2021. október 31-én visszaállítják majd az órákat, a többiek maradnak a nyári időszámításnál. Az egységes európai villamosenergia-rendszerben az eltérő időzónák kezelése komoly informatikai feladat lesz, különösen az egymással szomszédos átviteli rendszerek esetében.
A nyári időszámítás jelenleg a világ több mint száz országában egységesen elfogadott rendszer, amellyel a helyi időt tavasztól egy órával előre állítják a helyi időzóna idejéhez képest. A tájékoztatás szerint a rendszer lényege, hogy ha a lakosság szokásos ébrenléti ideje – általában a reggel hét és az este tíz óra közötti periódus – megközelítően egybeesik a természetes világosság idejével, akkor kevesebb mesterséges megvilágításra, ezzel kevesebb energiára van szükség.
A nyári időszámítás ötletét Benjamin Franklin vetette fel először, 1784-ben, a világítási költségek csökkentése érdekében. Ezt nem feltétlenül gondolta komolyan, valójában egy szatirikus írásában vetette fel. Ez abból is sejthető, hogy olyan javaslatokat tett, hogy
- akinek spaletta van az ablakán, az fizessen több adót;
- állítsanak őröket a viasz- és gyertyaárusokhoz, hogy mindenki csak heti egy font gyertyát vehessen;
- az őrök állítsák meg a sötétedés után kocsikázókat (kivéve orvosokat, sebészeket, szülésznőket);
- valamint hogy minden reggel kongassák meg a templomok harangjait, és ha az sem elég, akkor süssenek el ágyúkat minden utcában.
Teljes komolysággal először az új-zélandi entomológus, George Hudson vetett fel egy kétórás átállítást, hogy munka után több ideje legyen rovarokra vadászni a napfényben.
A világon elsőként a Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia alkalmazta a nyári időszámítást 1916. április 30-án, részben az üzemanyag háborús célokra való megtakarítása érdekében.
Magyarországon az 1950-es években az energiaellátás nehézségeit igyekeztek mérsékelni a nyári időszámítással, de 1958-ban felfüggesztették az alkalmazását, majd 1980-ban vezették be újra, de akkor még egy hónappal rövidebb volt a nyári időszámítás időszaka. Európában 1996-tól egységesítették a rendszert.
