Súlyosan betehet a múzeumoknak, hogy a kormány a beruházók érdekeit védi a régészeti örökség helyett

Hétfő este jelent meg a Magyar Közlönyben egy indoklás nélküli, technikainak látszó módosítás, ami a valóságban alapjaiban érinti a hazai régészet lehetőségeit és az ásatásokat végző múzeumok finanszírozását is. A kulturális örökség védelméről szóló kormányrendelet átírása formailag csak egy melléklet egyik táblázatára vonatkozik, de a hatása nagyon is kézzel fogható: az eddigi nettó 4650 Ft-ról 2520 Ft-ra viszi le a régészeti feltárás négyzetméterenkénti hatósági árát.

A régészeti ásatások meghatározó részben a nagyobb építkezésekhez, autópályaépítésekhez és más infrastruktúraprojektekhez kapcsolódnak, a múlt kiásására a nagyberuházások előtt végzett feltárások jelentik a legnagyobb esélyt. Ez bevételt is jelent az ásatásokat végző múzeumoknak, hiszen az előzetes régészeti felmérést a beruházó köteles fizetni.

Az elmúlt években azonban vagy kéttucatnyi alkalommal módosítottak a kulturális örökségről szóló törvényt, többnyire inkább a beruházói érdekeknek engedve. 2011-ben L. Simon László javaslatára maximalizálták a nagyberuházásokhoz kapcsolódó feltárások összegét és idejét, majd négy évvel később Seszták Miklós, az akkori nemzeti fejlesztési miniszter korlátozta tovább az autópályaépítéseknél a régészek mozgásterét, 30 naptári napban limitálva a munkákat.

500 millió forint feletti beruházásoknál még így is a beruházó állja az előzetes régészeti dokumentáció elkészítését, és – legfeljebb a teljes beruházás költségeinek 0,35 százalékáig – a megelőző feltárást, valamint ha szükséges, maximum egy százalékig a teljes feltárást. Bár a múzeum és a beruházó máshogy is megállapodhat, az állam hatósági árat határoz meg, és többnyire a gyakorlatban is ez az irányadó. Ez az összeg azonban közel egy évtizedig változatlan volt, pedig a költségek nőttek: a múzeumok is külső vállalkozókkal dolgoznak, ők is a piacról fizetik a feltárásokon dolgozó munkásokat, akik az építési költségek elszállásával egyre drágábbak.

Kiszámíthatatlan állami árhullám

Ezen változtatott volna valamennyire egy alig három hónappal ezelőtti változtatás, amikor az addigi 3150 Ft/nm² hatósági árat 4650 Ft-ra emelték. A gyakorlatban ez nem jelentett volna ekkora emelkedést, mert közben az elszámolható területet csökkentették: addig a régészeti „találatok” (ezeket hívják fedett területnek), például egy épületrom tíz, ezután azonban csak öt méteres körzetét lehetett figyelembe venni.

Hogy ténylegesen mennyiből lehet kihozni egy feltárást, az a helyszíntől, régészeti korszaktól, ásatási körülményektől és egy sor további tényezőtől függ, de összességében a szakma szerint az ásatások nem voltak túlárazva, miközben a múzeumoknak ezek saját bevételt, fontos szakmai tevékenységet és potenciálisan új leletanyagot jelentettek.

A hétfői Magyar Közlönyben megjelent módosítás a tavaly évvégi emelést veszi vissza, de úgy, hogy még a korábbi hatósági ár alá is lemegy 20 százalékkal. A most rendeletileg meghatározott 2520 Ft/nm² annál is alacsonyabb, mint ami a hatósági ár bevezetésekor a 2010-es évek elején volt – miközben az építési költségek 2012 után több, mint a másfélszeresükre emelkedtek.

A Telex kedden több jelentősebb megyei múzeum vezető régészét és országos intézmény munkatársát is megkérdezte a változásról, ami elmondásuk szerint teljesen váratlanul ért mindenkit a szakmában. A szakemberek ezekben az órákban folytatnak egyelőre informális válságtanácskozásokat, miután velük semmilyen előzetes egyeztetés nem történt.

„A múzeumigazgatók is a közlönyből tudták meg hétfő este, hogy közel a felére vágják vissza a finanszírozást, ez abszolút váratlan volt, és már középtávon is komoly költségvetési lyukat okozhat minden olyan intézményben, amelyik sok előzetes ásatást folytat”

– mondta nekünk egy országos hírű vidéki múzeum igazgatóhelyettese. A politikai következményektől, az intézménye esetleges hátrányos megkülönböztetésétől tartva ő ugyanúgy csak anonim módon akart beszélni, mint az a vezető régészeti szakember, aki attól tartott, hogy ha névvel nyilatkozna, az végképp elvenné az esélyét, hogy legalább utólag fel tudjanak lépni a költségcsökkentés ellen.

Ennyiből nem fog kijönni a matek

„Ez a hatósági ár a 15 évvel ezelőtti árakat sem éri el, és közben minden sokkal drágább lett az építőiparban. Többek között ebből kellene fizetnünk az ásatásokon dolgozó munkásokat, miközben már alig találni épkézláb embert, aki két kézzel el tudja tolni a talicskát. Ez folyamatban lévő szerződéseket érint, és egyelőre fogalmunk sincs, hogy mit kezdjünk ezzel” – mondta nekünk indulatosan a régész. Az ő hasonlata szerint

„ez olyan, mintha idáig 250 Ft-ba került volna neked előállítani a fagyit, és most egyik napról a másikra azt mondják, hogy nem baj, add 180-ért.”

Az új hatósági árak azonnal érvényesek, és sok, már zajló, vagy hamarosan induló ásatásra a múzeumok már leszerződtek a külső vállalkozókkal, akik például a kézi földmunkásokat biztosítják. A külsősökkel a szakmai intézményeknek most vagy meg kell próbálniuk újratárgyalni a feltételeket, vagy lenyelik a veszteséget, vagy pedig elállnak a megrendeléstől, de ebben az esetben a régészeti múlt feltárása is veszélybe kerül.

„Semmilyen előzetes információnk nem volt, tegnap este szembesültem én is a rendelettel. Őszintén szólva nem látjuk, hogy fogunk tudni ennyiből régészeti feltárást végezni” – mondta a Telexnek Dr. Láng Orsolya, a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) főigazgató-helyettese, a BTM Aquincumi Múzeum igazgatója. A BTM több száz kisebb-nagyobb feltárást végez Budapesten, és a magasabb munkaköltségek, valamint a lelőhelyek jellege, a városi régészet sajátosságai miatt is itt eleve drágább az ásatások fajlagos költsége.

„A fővárosban a jelenlegi tudásom alapján szinte lehetetlennek látszik így megoldani a feltárások finanszírozását. Különösen, hogy nemcsak a szűk értelemben vett ásatásokról van szó: a jogszabály a leletanyaggal kapcsolatos további feladatokat ír elő, melyeket szintén ebből az összegből kell elvégezni” – fogalmazott a legfontosabb római korral foglalkozó magyar intézmény vezetője.

A régészek gigaberuházói lobbit sejtenek

Az általunk megkérdezett szakemberek többsége úgy becsülte, hogy a most átírt alacsonyabb összeg lényegében csak a földmunkák díját fogja fedezni. Így szinte semmi nem maradna a leletek állapotmegőrzésére, restaurálására, tudományos feldolgozására, és így a nagyközönség is kisebb eséllyel találkozhatna az újonnan feltárt régészeti örökséggel.

„Félő, hogy a terepi munka mindent felemészt majd, pedig az anyagot meg is kéne tisztítani, fel kellene dolgozni, ki kellene állítani. Nem tudjuk, ezt miből tudnánk pótolni, hiszen a szűkös fenntartói támogatással a hátunk mögött a költségvetésünkben nincsenek tartalékok”

– fogalmazott nekünk egy magát megnevezni nem kívánó múzeumigazgató.

Az is, kérdéses, hogy a megkurtított finanszírozással a múzeumok vállalják-e majd az előzetes feltárásokat. Ez ugyan a régészeti kutatások és a nemzeti kulturális örökség szempontjából is kulcsfontosságú, de mint egy nagyobb megyei múzeum igazgatója hangsúlyozta a kérdésünkre, nem vállalhat az intézményi költségvetési egyensúlyt veszélyeztető megbízásokat. Szerinte biztosan vannak múzeumok, amelyek vissza fogják inkább adni a munkát. Ő úgy látja, a december előtt érvényes hatósági árral érdemes összevetni a most bejelentettet, de ez így is jelentős visszanyesés:

„Biztos, hogy ez nem egy szerencsés tendencia, ellentétes az építőipari tendenciákkal, nem számol az inflációval, és okoz is majd finanszírozási problémákat. Az erősen intézményfüggő, hogy mekkorát, attól is függ, hogy egy múzeum költségvetésén belül mekkora hányadot tesznek ki a saját bevételek.”

Mivel a hétfői kormányhatározatot szakmai egyeztetés nem előzte meg, a régészek között és a múzeumi szférában azt sejtik, hogy egy erőteljes beruházói lobbikérés ment át a Miniszterelnökségen, mint kés a vajon. Leginkább valamelyik kelet-magyarországi, kínai érdekeltségű nagyberuházásra tippelnek, de erről egyelőre nincs konkrét információ. A szakma és a politika közötti viszonyrendszerre a névtelenségükhöz ragaszkodó múzeumi vezetők óvatossága mellett az is jellemző, hogy egyszerre érzik annyira abszurdnak az új árat, hogy még bíznak a szakmai ellenállás sikerében, és közben szinte bíznak abban, hogy ez az intézkedés egyetlen nagyberuházás érdekeit szolgálja. Ha annak az igényeit kielégítette az állam, utána talán visszaállhat legalább a december előtti állapot – remélik.