Pert nyert a rendőrség ellen a hamisnak hitt utazási igazolvány miatt padhoz bilincselt férfi

Zsiger Ádám 2016. február elsején egy rendőrőrsön ül megbilincselve. De hogy kerül oda egy átlagos fiatal, aki csak nyelviskolába tartott vonattal?

Ádám annak idején részt vett a diplomamentő programban, és nyelviskolába járt, hogy a nyelvvizsga megszerzésével hozzájusson a diplomájához. Mivel egy kormányrendelet értelmében a lakóhelye és a képzési hely között 90 százalékos utazási kedvezményre volt jogosult, ezért azt meg is igényelte. A Pest Megyei Kormányhivatal váci járási hivatalától pedig meg is kapta a papírt, amivel Szob és Budapest között utazhatott kedvezményesen.

Már két hónapja járt a képzésre így, amikor 2016. február elsején – Szobról Budapestre tartva – találkozott egy gyanakvó kalauzzal, aki a papírt a kezében tartva közölte Ádámmal, hogy ez az igazolás márpedig hamis, csak egy színes fénymásolat. A kalauz hajthatatlan volt, hiába magyarázta Ádám, hogy nem, az a papír a járási hivataltól van, nem hamis. A konfliktus elhúzódott, a kalauz nem volt hajlandó tovább engedni a vonatot Vácnál, sőt, rendőrt hívott.

Megérkezett két rendőr, akik leszállították Ádámot a vonatról, az igazolványát lefoglalták, és elmondták neki, hogy vagy most megy be velük a rendőrségre, vagy majd később hívják be, hogy tisztázzák az ügyet. Ádám inkább azt előbbit választotta, hogy minél hamarabb rendeződjön a dolog. Hiszen az nem volt kérdés, hogy neki van igaza.

És itt lett végleg abszurd a történet, Ádámot ugyanis

a rendőrség ezzel a lendülettel előállította a váci rendőrkapitányságon, ahol először két órán át egy padhoz bilincselve kellett várakoznia, majd csak azután hallgatták ki tanúként, és engedték el.

Ádám a helyszínen nem, de később az előállítással, a bilincseléssel, valamint annak időtartamával szemben panasszal élt, a jogi segítséget a Helsinki Bizottságtól kapta.

A rendőrség szerint minden rendben volt, a bíróság szerint nem

A rendőrség Ádám panaszát első körben elutasította, szerintük ők a jogszabályi előírásoknak megfelelően jártak el, ám végül a közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítélete már neki adott igazat.

A közigazgatási perben a rendőrség azzal védekezett, hogy mivel a jegyvizsgálónak ismernie kell az utazási kedvezményre jogosító igazolásokat, így a rendőröknek mérlegelés nélkül el kell fogadnia, ha azt mondja, az hamis. Az előállítás időtartama szerintük nem volt túl hosszú, a rendőröknek egyéb dolga is volt közben, a bilincselés pedig szerintük azért volt jogszerű és szakszerű, mert nem volt előállításra alkalmas helyiség, és Ádám viselkedése várakozás közben megváltozhat.

A bíróság másképp látta a dolgot. Az ítélet szerint a rendőrség nem igazán mérlegelte a körülményeket, az intézkedésük pedig aránytalan volt. A teljesen egyértelműen eredeti, több pecsétet is tartalmazó papírt még a rendőröknek is fel kellett volna ismerniük, egy másik jegyvizsgálót is megkérdezhettek volna az állomáson, Ádám pedig nemhogy a szökés gondolata nem merült fel, de végig együttműködő volt, éppen ő volt az igazán érdekelt, hogy ennek a végére járjanak. Sőt, a bilincselés pillanatáig Ádám számára az sem tudatosult, hogy őt éppen előállítják, és nem csak bement a rendőrökkel az őrsre tisztázni az egyértelmű félreértést.

A körülmények mérlegelése nélkül végrehajtott intézkedések nyilvánvalóan nem álltak arányban az intézkedések törvényes céljával, alkalmazásukat pedig nem támasztotta alá semmi – állapította meg a bíróság.

Sérelemdíj prevenciós jelleggel

Ádámék először levelet írtak a rendőrségnek azért, hogy peren kívül adjon elégtételt, majd miután ezt nem tették meg, indítottak egy személyiségi jogi pert is, ahol azt akarták elérni, hogy a rendőrség kérjen bocsánatot, és fizessen az elkövetett jogsértések miatt.

Azt kérték, a rendőrség adjon ki az MTI-n keresztül egy közleményt, amiben megkövetik Ádámot, mert jogszabálysértő módon állították elő és bilincselték meg, valamint más ügyekben kialakított gyakorlatnak megfelelő összegű sérelemdíj megfizetését kérték, amiért az egész eljárásukkal, indokolatlan bilincselésükkel szégyenérzetet, a kriminalizáltság és a megalázottság érzését okozták.

A törvényszék, alapul véve a közigazgatási bírósági döntést az előállítás és megbilincselés jogszerűtlenségéről, kimondta, hogy azok egyértelműen sértették Ádám emberi méltóságát, és személyi szabadságát.

Nyilvános elégtételadásra azonban nem kötelezte a rendőrséget. Indokolása szerint ez csak akkor lett volna indokolt, ha a jogsértés észlelése is hasonló körben lett volna nyilvános. És hiába jelent meg a sajtóban az ügy, a törvényszék szerint az Ádám saját döntése volt, hogy azzal a nyilvánossághoz fordul. Végül privát levélben kell a rendőrségnek bocsánatot kérnie.

A törvényszék kimondta viszont, hogy a történtek abszolút feljogosították Ádámot, hogy sérelemdíjat követeljen, annak összegét – ami egyébként nem éri el a félmillió forintot – is megfelelőnek tartotta, hiszen

ennél alacsonyabb összegben a sérelemdíj nem tudná betölteni a prevenciós és kompenzációs funkcióját.

A törvényszék 2020 december 9-én hozott elsőfokú ítéletének jogerejét idén február 25-én állapították meg, mivel sem Ádámék, sem a rendőrség nem fellebbezett az ítélet ellen.

A hibának végre van következménye

Fazekas Tamás a Helsinki Bizottság ügyvédje szerint „az ügy azért is érdekes, mert a rendőrség hibájának végre van következménye. Természetesen jobb lett volna évekig tartó pereskedés nélkül pontot tenni az ügy végére, sőt még jobb lett volna, ha a váci rendőrség az előállítás helyett felhívja a vasútállomásról a munkaügyi központot, vagy oda átsétálnak padra-bilincselés helyett, de Ádám ügyében mégis sikerült a bíróság ítéletével a jogsértést orvosolni”.

Ádám azt mondta a Telexnek, a per indításánál a fő motivációja az volt, hogy úgy érezte, nincs felelőse a történetnek:

„nem volt senki, aki felelősséget vállalt volna, és annyit mondott volna, ezt elrontottuk”.

Az eljárás során is végig úgy érezte, „nincs arca a másik oldalnak”, a tárgyalások nagy részén hárman ültek: ő, az ügyvédje és a bíró, mert az alperes csak nyilatkozatokat küldött. És a MÁV-nál is ugyanezt érezte: mielőtt pert indítottak volna, próbálkozott náluk jelezni, hogy nagyon nem volt rendben a dolog, de nem tudott senkivel beszélni érdemben. Egy formanyomtatványt kellett kitöltenie, de a társaságtól csak azután kapott egy levelet, hogy megjelent az ügyről szóló cikk.

Szerinte az, hogy bevitték, borzasztó volt, de az igazi tanulság, hogy bárkivel megtörténhet: „nem érdemes alábecsülni ezt, mert bárki kiköthet ott”.

Ádám a történet egy másik aspektusára is rávilágított. Szerinte egy kisebb közösségben, egy kisebb településen egy ilyen történet után „mennek a pletykák, hogy nyilván volt valami oka, nem véletlenül vitték be a srácot.

Remélem, hogy akkor ennek most vége”

– mondta. Egyelőre sem a bocsánatkérést, sem a sérelemdíjat nem kapta meg.

Frissítés: Végül március 10-én megérkezett a levél, és 11-én a rendőrség elutalta a sérelemdíjat is.