Amelyik apa sokat foglalkozott a kisgyerekével, a válás után is többet törődik majd vele

2021. február 04. – 11:37

Másolás

Vágólapra másolva

Az 1980-as évek vége óta fokozatosan mérséklődik a válások száma Magyarországon, a csúcs akkor évi 30 ezer felbontott házasság volt, ami mostanra 20 ezer alatt marad. Növekszik ezzel párhuzamosan a házasságok fennállásának átlagos időtartama is: míg az 1990-es években 10 év volt az átlag, addig ez mostanra 14 évre emelkedett, ráadásul a válások esetében is pozitív tendenciaként mutatkozik meg, hogy az apák részben saját meggyőződésük, részben a változó társadalmi elvárások hatására egyre aktívabb szerepet próbálnak vállalni gyerekeik nevelésében – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia közleményében.

Szalma Ivett, a Társadalomtudományi Kutatóközpont (MTA Kiváló Kutatóhely) Szociológiai Intézetének tudományos munkatársa az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja segítségével azt kutatta, hogy a külön élő apáknál is megfigyelhető-e az utóbbi időben tapasztalt intenzívebb törődés a gyerekekkel, illetve hogy miként hatnak e viselkedésre az életkörülmények és a gondolkodásmód.

Szalma Ivett kutatásából kiderült, hogy Magyarországon a bíróságok a leggyakrabban az anyáknál helyezik el a gyerekeket, sok esetben azért, mert maguk az emberek tekintik ezt normának. Egy 2013-as adatokkal dolgozó kutatás szerint a volt házastársak az esetek 93 százalékában a bíróság bevonása nélkül egyeztek meg a gyerekek elhelyezéséről, és így az esetek 86 százalékában az anyához kerültek. Az, hogy ez a gyerekek pszichikai szükségleteit tükrözi-e, nem egyértelmű, de az biztos – állítja a kutatás –, hogy

az apák hozzáállása dinamikusan változik, és többségük egyre aktívabban küzd azért, hogy ne szakadjon el gyermekeitől.

Itt sem lehet azonban homogén tömegnek tekinteni a társadalmat, hiszen a külön élő szülők viselkedése számos körülménytől függ. „A gyermek pszichikai igényei nem követelik meg azt, hogy az anya nevelje, és ne az apa. Az északi országokban egyre jellemzőbb (sőt egyre inkább ez tekinthető a normának), hogy mindkét fél jelen van a gyermek nevelésében, aminek a jogi kereteit váltott felügyeletnek nevezzük (ez már Magyarországon is elérhető)” – fogalmazott az MTA közleménye szerint Szalma Ivett.

A váltott felügyelethez sok feltételnek kell teljesülnie: mindkét szülőnek képesnek kell lennie a gyermeknevelésre életkörülményeit és hozzáállását tekintve is, és viszonylag közel kell lakniuk egymáshoz, és, ami szintén fontos: kommunikálniuk kell egymással. Ez a megoldás a városi, tehetősebb, iskolázottabb emberek körében gyakori Magyarországon.

Szalma Ivett kutatásának egy része az „Életünk fordulópontjai” című nemzetközi kutatási programhoz kapcsolódik. A kutatás egy aspektusa a nemi szerepek változását és ennek földrajzi különbségeit vizsgálja. A vizsgálatokat nyugat- és kelet-európai országokban is elvégzik, majd összehasonlítják az eredményeket. Ebben a felmérésben 11 ország adatait használják: Nyugat-Európából Franciaország, Ausztria és Belgium, a kontinens keleti feléről pedig Magyarország mellett hét másik posztszocialista ország vesz benne részt.

Mint azt Szalma Ivett mondta, a korábbi kutatásokból már kiderült, hogy a magasabb iskolai végzettségű, tehetősebb, közelebb lakó apák inkább részt vesznek a gyermekeik nevelésében. Részben azért, mert ők tehetik ezt meg, részben pedig azért, mert komplexebben értelmezik az apaszerepet. Emellett annak is fontos szerepe van, hogy a szülők kialakítanak-e új párkapcsolatot – érvel Szalma Ivett. A kutatás során kiegészítették a szempontokat azzal a kérdéssel, hogy az apa mennyire tartja követendőnek a tradicionális nemi szerepeket, és mennyire hajlik az egyenlőségre. Egyúttal azt is vizsgálták, hogy az adott országban a gyermekeikkel együtt élő apák mennyire vesznek részt a mindennapos gyermekgondozási feladatokban (például a fürdetésben, a lecke ellenőrzésében, a lefektetésben).

Külön értékelték a 12 évesnél fiatalabb és annál idősebb gyerekek apáinak viselkedését. Azt az eredményt kapták, hogy az apa nemi szerepeket illető gondolkodásmódja (= apaszerepről alkotott kép) csak a 12 évesnél fiatalabb gyerekek esetén van hatással a viselkedésére. Vagyis a kisgyerek gondozásában sokkal erősebben érvényesülnek a társadalmi normák és elvárások. Mire a szülők elválnak (persze, ha nem a gyermek születése előtt vagy csecsemőkorában szakítanak), az évek során már kialakulnak az adott családra jellemző szokások. Az ilyentájt elvált szülők pedig valószínűleg ezt viszik tovább. Tehát

azok az apák, akik korábban jobban részt vettek a gyerek gondozásában, később is jobban részt fognak venni az életében, illetve fordítva. A szociológusok szerint tehát a család által kialakított szokások követése az oka annak, hogy az idősebb gyerekeknél kevésbé érvényesülnek a társadalom egészére jellemző normák.

Az apákkal készített interjúk során az volt az alapvető tapasztalat, hogy a különálló szülők a kisgyerekekkel (3–12 év közöttiek) ápolják a legintenzívebb kapcsolatot. A serdülők sokszor már saját maguk távolodnak el külön élő apjuktól, a vele tölthető idő helyett szívesebben találkoznak a kortársaikkal. Ez különösen azoknál a volt házaspároknál jellemző, ahol a szülők a gyermek egészen fiatal korában elváltak – akkor, amikor még sok anya arról volt meggyőződve esetleg, hogy a férj nem képes ellátni a csecsemőt. „Így mindketten engednek a társadalmi nyomásnak, hogy ebben az időszakban a gyereknek az anyja mellett a helye” – mondta Szalma Ivett.

A kutatás során 25 esettanulmányt vizsgáltak, és arra jutottak, hogy a tartásdíj fizetése több esetben például mindkét fél szemében előfeltétele a közös gyerekek láthatásának (pedig jogilag ez nem jelent akadályt a láthatásban). Kiderült az is, hogy az alacsonyabb státuszú (vidéken élő, alacsonyabb végzettségű) párok kevéssé veszik igénybe a bíróság döntését a tartásdíj összegének megállapításában, és inkább négyszemközt állapodnak meg róla. Az iskolázottabb, magasabb keresetű szülők terelik e kérdést többször jogi útra. A közös gyermekfelügyeletről pedig az derült ki, hogy az iskolaválasztásról sokszor a közös jogi lehetőség ellenére az a szülő dönt, aki együtt él a gyerekkel. „A váltott gyermekfelügyelet ebben is megoldást jelenthet, hiszen azáltal, hogy a gyermek ténylegesen felváltva él az apjánál és az anyjánál, a szülők hasonlóképpen kapnak szót a fontos döntések meghozatalában” – tette hozzá a kutató.

A nemzetközi összehasonlítás rámutatott arra, hogy a külön élő szülő nyugaton jobban részt vesz a gyermek életében, mint keleti sorstársai. De ez is csak a kisgyermekes mintában érhető tetten főként, a serdülőknél már eltűnik a különbség.

Jól látszik az is, hogy az apák egyre inkább részt vesznek a gyerekekkel kapcsolatos tevékenységekben, ugyanakkor közben a házimunkában való részvételük nem nő, és a gyerekekkel kapcsolatos tevékenységekben is megmaradtak bizonyos genderkülönbségek: például a tisztába tevés vagy a beteg gyerek otthoni ápolása főként az anya feladata, míg a gyerekekkel való játék, a bölcsibe-oviba fuvarozás inkább az apák dolga.