„Ki lehet belőle jönni” – Nagy Zsolt beszélt arról, hogy alkoholista, de lejövőben van

D. Tóth Kriszta Elviszlek magammal című műsorának legújabb epizódjában Nagy Zsolt, az Örkény István Színház színésze volt a vendég. Az adás most került ki, de még nyáron rögzítették. Ebben Nagy Zsolt azon túl, hogy elmeséli, édesapja nem szeretné látni, mióta egy interjúban elmesélte, hogy bántalmazó családból jön, hosszan beszél arról is, hogyan jutott el odáig, hogy beismerje magának és közvetlen környezetének, hogy alkoholista. És hogy miért éri meg segítséget kérni, ha az ember érzi, hogy probléma van.

D. Tóth Kriszta valahol a műsor felénél felveti, hogy amikor a műsor szerkesztője kereste először, akkor nem volt jó passzban, amire a színész azt mondja

„Azért voltam rossz passzban, mert alkoholista vagyok. És most éppen jövök le. Egy hónapja tiszta vagyok.”

A színész szerint el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor az ember kimondja, és ezzel leginkább azoknak az alkoholistáknak szeretne segíteni, akik bajban vannak:

Azt mondom nekik, hogy ki lehet jönni belőle, és segítséghez kell fordulni.

„Ott vannak, akár a anonim alkoholisták), menjetek el, menjenek el az emberek, és megváltozik az életed. Ezt tapasztalatból mondom. Sosem gondoltam volna, mindig inkább sajnáltattam magam, meg megittam még azokat a söröket, meg mindent, amit magamba lehetett tömni, azt mindet magamba tömtem. Csak azért, hogy ne fájjon annyira, vagy azért, hogy abban a szerepben tetszeleghessek, hogy ‘És ez nem is fog megváltozni soha!’. De, megváltozhat.

És tiszta fejjel sokkal sokkal jobb élni, mint egy ködben”

– mondja a színész, aki arról is beszél, korábban terápiába is járt az alkohol miatt, de mindig visszaesett, nem volt elég ereje, de most nyárra válaszút elé került. A kérdésre, hogyan jutott el addig a pontig, hogy el tudott menni segítséget kérni, a színész azt mondta

„Mert annyit hazudsz. Egyszerűen eljön egy kritikus pont. Mindenkinél máshol van ez. Valaki nagyon bírja a hazugságot, és valaki kevésbé”

Elmesélte, 14 éves korában még csak hétvégente ivott a haverokkal, aztán amikor elkezdett színházzal foglalkozni, komolyabban.

„Minden este ment az okosodás, a fejtágítás és az őrület, a saját sebeink feltépkedése, ami nem volt jó. Mindig kellet valami tompító. Aztán egyszer csak észre sem veszed, hogy hozzászoktál a tompítókhoz

És akkor már nincs nap, csak másnapok vannak, és a másnapban való vékony idegrendszer, iszonyat sérülékenység.

Rengeteg fájdalmat okozol az embereknek, akik körülvesznek, és egyre több a bűntudat, egyre többet hazudsz mindenkinek, és eljön a vége és ott állsz, hogy de miről beszélsz, amikor te magad vagy az, amit meg akarsz tagadni, vagy le akarsz róla válni” – mondja, és hozzáteszi, hogy

„felszabadító érzés, amikor bevallod annak, akit szeretsz, hogy ez van, hogy bajban vagy, szükséged van segítségre, megkeresed az embert, elmész.”

A teljes műsort