C betűvel különböztetik meg a szülészeti klinikán a nem fizető betegeket

Semmitmondó, szokványos rubrikának tűnik a kórházakban használt, amúgy bárki által megrendelhető Szülészeti kórlap nevű nyomtatványon bal oldalt alul a „kezelőorvosa (szülésznője)” feliratú téglalap. Már csak azért is, mert a magyar jogszabályok és a gyakorlat szerint is választható kezelőorvos akkor, amikor valaki szül.

Ez az ártatlan rubrika azonban a magyar egészségügyet egy hálapénzzel, megkülönböztetésekkel terhelt rendszer felé vitte el

– ez derült ki legalábbis orvosokkal folytatott háttérbeszélgetéseinkből.

A magyar kórházakban, főleg a szülészeteken régóta elterjedt gyakorlat, hogy a páciensek jelentős részének „fogadott orvosa” van. Ők az orvost általában a magánpraxisában keresik fel, fizetnek neki, így szülés vagy operáció esetén az állami kórházban is a fizetett orvosuk pácienseiként fekszenek az osztályon.

A fogadott orvos intézménye önmagában nem törvényellenes, hiszen Magyarországon szabad orvosválasztás van. Az orvosválasztás azonban nem mehet más beteg ellátásának kárára. Csakhogy a fenti gyakorlat miatt a kórházakban két betegcsoport alakul ki: a területi ellátási kötelezettség alapján érkező „normál” betegek és az orvosok, professzorok „saját betegei”. Jellemzően az utóbbi betegkör vagy legálisan fizet számlára az orvosnak a magánpraxisban, vagy hálapénzt ad a rendkívüli kórházi ellátásért.

C, azaz communis

A Telex megszerzett néhány, idén októberi keltezésű dokumentumot. Ezeken a betegjogok védelme érdekében minden személyes adatot kitakartak, ezek már ebben a formában kerültek lapunk birtokába. Azért mutatjuk be őket, mert úgy gondoljuk: közérdek fűződik a megismerésükhöz. Ezek arról tanúskodnak, hogy egy egyetemi klinikán akinek van fogadott orvosa, annak a kórlapjára a választott orvosa nevét írják fel. A többiekére egyszerűen csak egy C betű kerül, ami a latin communis szó kezdőbetűje, és „közös, közönséges” beteget jelent.

Egyik orvos forrásunk azt mondta, korábban előfordult, hogy a hálapénzes betegekhez a kórlapra nem az orvos neve, hanem egy S betű került, ami „a saját beteget” jelentette, mintha a többi beteg nem volna a kórház saját betege. Egy másik forrásunk arról számolt be, hogy egy másik kórházban a „nem fizetős beteg” kórlapjának aljára

egy nullát írnak, és a kórházi köznyelv ott ezeket a betegeket „krumplisnak” nevezi.

Forrásunk azt mondta: „Hasonló megkülönböztető jelzésekről érdekes módon csak a szülészeteken hallani.”

Szakmai szempontokat felülírva

De miért baj mindez? Például azért, mert ezek alapján a gyakorlatban könnyen előfordul, hogy a „C-s” betegekkel nem bánnak ugyanúgy, mint a többiekkel, holott mindannyian ugyanabba a tb-s ellátásba érkeznek.

Egy orvos forrásunk arról beszélt, hogy a klinikán hagyományos szülések, szülészeti műtétek, császármetszések mellett nőgyógyászati beavatkozásokat is végeznek, például mióma-, ciszta-, méheltávolító operációkat vagy éppen komoly onkológiai nagyműtéteket. A klinikán előfordul, hogy elsőként a fizető betegekkel rendelkező professzorok, orvosok végzik el a műtéteket, ezután következnek csak a többiek. Előfordult, hogy az egyik nap elején könnyű rutinműtéteket hajtottak végre, és csak ezután következtek a „C-s” betegek, akiken bonyolult és kimerítő onkológiai operációt is végre kellett hajtani, mondta forrásunk.

Vagyis könnyen előfordul, hogy a műtéti sorrendet a szakmai szempontok helyett az operáló orvosok lobbiereje dönti el.

A C-sek műtétjeit sokszor azok az orvosok végzik el, akik éppen ráérnek vagy ők az ügyeletesek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a beteg emiatt veszélyben van, de a normális szakmai protokollok alapján nem így kellene szervezni az ellátást.

A választott orvos feljegyzése egyébként abból a szempontból is kicsit megmagyarázhatatlan, hogy ha az adott orvos éppen nincs a kórházban, akkor a beteget szükség esetén úgyis a mindenkori osztályos orvosnak vagy az ügyeletesnek kell ellátnia. Egy orvos a Telexnek úgy fogalmazott:

„Ez a C betű és minden ilyen megkülönböztető betűjelzés az orvosi hivatás halálát jelenti.”

Az orvos szerint vagy minden beteget az osztályos orvos vegyen fel, vagy senkihez ne írjanak semmilyen megkülönböztető jelzést, hiszen mindenki egyforma ellátásra jogosult.

Feltüntethető a kezelőorvos, de nem különböztethető meg a beteg

Van létjogosultsága annak, hogy az egészségügyi dokumentációban feltüntessék, hogy ki a beteg kezelőorvosa, ez munkaszervezési és felelősségi szempontból is fontos információ – mondta a Telexnek Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász. „Nem lehet ugyanakkor osztályokba sorolni a betegeket aszerint, hogy közelebb állnak-e valamely orvos szívéhez, mint a »közönséges« betegek – vannak elképzeléseink arról, hogy ez milyen szempontok alapján történik, milyen szerepet játszhat ebben a hálapénz vagy az ismeretség” – fogalmazott a szakember.

A kezelőorvoshoz tartozást vagy annak egyébként a gyakorlatban nehezen elképzelhető hiányát semmi esetre nem lehet megbélyegző, megalázó, diszkriminatív módon feltüntetni, folytatta Kovácsy Zsombor.

Sokkal lényegesebb az, hogy az ilyen adminisztrációs megkülönböztetésen túl valójában mi történik a kegyelt és az alsóbb kasztba sorolt betegekkel az osztályon: manipulálják-e a várólistát, jobb elhelyezési körülményeket, bánásmódot kapnak-e azok, akiket valamelyik vezető orvos a szárnyai alá vesz.

A szülészek felmentést kapnak?

A szülészek-nőgyógyászok jelentős része állami kórházban és magánpraxisban is dolgozik, de egyre több olyan orvos van köztük, aki már nem alkalmazottja egyik állami kórháznak sem. Szülés vagy nőgyógyászati műtét esetén az utóbbi körbe tartozó orvosok is el tudják látni betegeiket a műtői háttérrel rendelkező állami kórházakban.

Ők önkéntes segítői minőségben járhatnak be az állami kórházakba, amelyre a törvény eddig is lehetőséget adott. A magánorvosok ezért általában nem kapnak munkabért az állami kórházban, legfeljebb cserébe elvállalnak egy-két ügyeletet az osztályon. Ha a beteg paraszolvenciát fizet, a kórházban az a szokás, hogy ebből az orvos „befizet” a kórház illegális „kiskasszájába” egy adott összeget. Ebből a pénzből fizetik ki a műtősöket és a szakdolgozókat, mondta a Telexnek egy orvos.

A sokat vitatott, jelenleg alapos átdolgozásra váró egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény egyik célja éppen a hálapénz kiirtása, illetve az állami és a magánellátás szétválasztása lenne. A törvény azonban megtartja az önkéntes segítő intézményét, amely szakértők szerint a hálapénz egyik melegágya marad. Egyre több jel utal arra is, hogy a törvényhez most készülő végrehajtási rendelet épp a szülész-nőgyógyászok esetén akar kivételt tenni, és nekik megengedné az állami mellett a magánellátást is.