Aki meggyilkolta, nemcsak a lányomat ölte meg, hanem a férjemet és engem is

Több tanút is meghallgatott a bíróság a 2013-as soroksári futónő gyilkosságának ügyében kedden, ami főképp arra fókuszált, hogy a nő milyen ember volt, és milyen volt a kapcsolata másokkal. A tárgyaláson a gyilkosság vádlottját csak kivetítőn keresztül lehetett látni, R. Szilvesztert a börtönből kapcsolták be, hosszú hajjal, hosszú szakállal, maszkban ült egy kis teremben.

2013. szeptember 25-én kocogás közben támadták meg a 36 éves Gy. Krisztinát Soroksáron. Holttestét éjjel, a szokásos futóútvonalához közeli bozótosban találták meg, egy nyomkövető kutya segítségével. A vád szerint a nő alsó ruházatát eltávolították, majd a nőt megerőszakolták. Azért, hogy ne forduljon a rendőrséghez, egy öt milliméter vastagságú kötéllel megfojtották. A támadó ezután hátrakötözte a nő kezeit, majd a mobiltelefonját és fülhallgatóját magához véve elmenekült. A rendőrség hivatalos oldalán, a Police.hu-n a gyilkosságról csak egy szűkszavú közlemény jelent meg, az ügy végül azután kapott nagyobb nyilvánosságot, hogy Schobert Norbert a Facebookon írt róla. Az áldozatról úgy írt, mint egykori kollégája feleségéről.

A rendőrség öt éven keresztül nem találta az elkövetőt, még ötmillió forintos nyomravezetői díjat is kitűztek az ügyben. Több vakvágány után végül 2018 szeptemberében rendkívüli közleményben azt írták, a bűncselekménynek új gyanúsítottja van, egy börtönben ülő 40 éves férfi, aki vallomást nem tett, csak annyit mondott, látta, hogy a nőt egy férfi bántalmazza, odament közbeavatkozni, így kerülhetett rá a DNS-e az áldozatra. Az eset 2019 őszén került a bíróság elé. Az előkészítő ülésen a vádlott nem ismerte be bűnösségét. A koronavírus-járvány miatt a tárgyalások egy évvel később, 2020 szeptemberében folytatódtak. Az ügyészség életfogytiglant kér a vádlottra.

Képzeld, a Kriszta eltűnt, szerintem megölték

A bíró több tanú vallomását is meghallgatta, köztük egy férfiét, aki harminc éve ismeri a sértett férjét, Lajost. A férfit a férj aznap este úgy hívta fel, hogy „képzeld, Csabika, a Kriszta eltűnt, szerintem megölték, mert a telefonja is ki van kapcsolva”. A férfi szerint Lajos hangja tragikus hangvételű volt, el-elcsuklott, de a gyilkosságot már a telefonban is tényként kezelte, ezzel kapcsolatban higgadt volt. Abban viszont a férj még reménykedett, hogy feleségét csak bántották, megerőszakolták, és ott hagyták valahol élve, olvasta fel a bíró a rendőr vallomását. Azt kizárta, hogy egy másik férfival tűnt volna el. „Csóró Krisztikém, csóró Krisztikém” – ismételte többször. A telefonhívás után a férjjel együtt az áldozat keresésére indult.

Amikor ez a tanú kiért a helyszínre, akkor a többi rendőr már kint volt a kutyákkal, akik végül egy bokorban találták meg a nő holttestét. A férfi bekísérte a férjet az igazságügyi orvoshoz, aki azt mondta nekik, hogy olyan erősen kötötték a nő nyakára a kötelet, hogy eltört a gégéje.

Amikor a gyilkosság után a tanú felment a házaspár lakására, ott egy könyvet talált, A nőket meggyilkolják címmel; a férj szerint ezt olvasta a felesége, mielőtt elindult az utolsó futására.

A tanú szerint a férj gyakorlatilag alárendelt volt a házasságban, de ő vitte a pénzt haza, pénzközpontú volt a gondolkodása. Egy időben a nő válni is készült.

A bíróság kedden a vádlott egy távoli rokonát is meghallgatta, aki a férfi unokatestvérének a lánya. A fiatal nő azt mondta, 2012 környékén ismerte meg a férfit, de nem tudtak róla semmit, még azt sem, hol lakik. A vádlott egyszer elvitte őket egy budapesti garázsba, a család ott döbbent rá, hogy a férfi valószínűleg életvitelszerűen ott él. A férfi bicikliket akart nekik adni, amiről azt sejtették, hogy lopta őket, így nem fogadták el. Arról, hogy hogyan tudta meg, hogy a rokona vádlott a 2013-as gyilkosságban, a nő úgy vallott, a családja mondta, neki, hogy „keressek rá az interneten, hogy R. Szilveszter”.

Krisztina egyik munkatársa azt mondta, a nőnek sokszor bántó, sértő, „pokróc” stílusa volt, de ha kellett, bocsánatot kért. Erős fizikumú volt, határozott személyiség. Nem volt félelemérzete, volt, hogy a bulikból éjszaka egyedül indult haza gyalog. A nő a gyilkosság napján is találkozott Krisztinával: aznap nem volt jókedve, lázasnak érezte magát, de nem ment haza, hanem 16:30-ig bent maradt.

Az utóbbi időben megváltozott a viselkedése

A bíróság korábban a férjet is meghallgatta. K. Lajos szerint felesége a gyilkosság estéjén eleve későn ment futni, és még a naplójába is aznapra fel volt jegyezve, hogy: „futás!!!”, pedig korábban nem csinált ilyet. A férfi szerint az utóbbi időben felesége viselkedése megváltozott: ajándékot vett neki, feltűnően kedves volt. Az is furcsa volt szerinte, hogy felesége nem viselte az ékszereit futás közben, pedig mindig szokta, ezt pedig elmondása szerint a nő úgy indokolta neki: „inkább leveszem, mint hogy letépjék rólam”. Arról a szülők is beszéltek, hogy a végén a nő már nem viselte az ékszereit.

A gyilkosság estéjén a férfi szerint neki volt egy rossz érzése, ezért arra kérte a feleségét, hogy inkább otthon a futópadon fusson, de a nő szerint az úgy unalmas lett volna. Felesége általában háromnegyed órát szokott futni, de miután aznap este másfél óra is eltelt, és a nő még nem érkezett haza, miután a fia hazaért az edzésről, a férfi elindult megkeresni a feleségét. Autóval járta körbe a környéket, ekkor találkozott egy biciklin ülő szakállas férfival, akitől megkérdezte, látta-e a feleségét, de egy nemleges választ kapott, mondta a bíróságon. Ezután fordult a rendőrséghez, akik elkezdték keresni a nőt.

Amikor a rendőrség végül megtalálta felesége holttestét, a férfi szerint annyit mondtak neki: „meghalt”. Így akkor szerinte nem tudta meg közvetlenül, hogy mi történt a feleségével, hanem a sajtóból értesült arról, hogy megerőszakolták, és kötéllel megfojtották.

Minket is megölt

Egy korábbi tárgyaláson az áldozat szüleit is meghallgatták. Krisztina anyja arról beszélt, lányuk tizenkilenc évesen költözött el tőlük, és bár szerinte jó volt a viszonyuk, nem találkoztak sokat, mert a párját nem fogadták el, nem szerették. Azt is mondta, azóta futott, hogy megszületett a fia, így küzdött az elhízás ellen. Azóta rendszeresen – heti kétszer-háromszor – futott, és mindig ugyanazon a megszokott útvonalon. Az áldozat apja szerint lánya előbb a férjével futott, aztán már csak egyedül, a soroksári bicikliúton, ami nincs kivilágítva.

Hiába kérték, hogy ne esténként a sötétben fusson, vagy ha mégis, akkor is a soroksári Fő utcán, Krisztina ragaszkodott az estékhez, mert „olyan csodálatos este, amikor a bagoly huhogását hallom”. Apja szerint viszont zenét hallgatott futás közben. Az apa azt is mondta, egyszer még gázspray-t is adott neki, hogy az legyen a nyakában futás közben, de a férfi szerint Krisztina kinevette, hogy ki támadná meg őt. A szülők szerint lányuk nem volt félős, sőt, inkább harcias volt, meg tudta volna védeni magát, ha megtámadják. Ez fontos kérdése volt a bírónak, hogy a nő egy esetleges támadás alatt hogy viselkedne.

Elmondásuk szerint a gyilkosság estéjén lánya férje hívta fel őket, és azt mondta neki: „eltűnt a Kriszti, elment futni, és nem jött haza”. Este fél tizenkettőkor pedig azzal rohant fel hozzájuk, hogy „a Krisztit megölték”. A nő szerint vejét nem érdekelte annyira felesége halála, inkább a pénz, amit utána kap, mert még a gyilkosság másnapján is arról beszélt, hogy a halála előtt Krisztina megígérte neki, hogy kivesz neki a bankból ötszázezer forintot arra, hogy a férfi órát vegyen belőle.

„Nekünk ez az egy szem gyerekünk volt. Aki őt meggyilkolta, nem csak a lányomat ölte meg, hanem a férjemet és engem is, úgyhogy a szemünkben ő többszörös gyilkos” – mondta Krisztina anyja a bíróságnak.