Egy nap alatt 40 ezren osztották meg az autista gyereket nevelő család albérletkereső posztját

Több mint 40 ezren osztották meg szerda kora délutánig egy kétgyerekes család kedd esti Facebook-posztját, amiben végtelen őszinteséggel írnak arról, hogy kilencéves, autista gyerekük, egy kutyájuk, két macskájuk, valamint anyagi lehetőségeik miatt nehezen találnak olyan megfelelő ingatlant Pest északi részén, amit bérelhetnének. Az sem könnyíti meg a helyzetüket, hogy nehéz lenne megfelelő iskolát találni speciális igényű gyereküknek. Emiatt kértek segítséget.

A több tízezres megosztás őket is meglepte, ténylegesen kivehető házat azonban még így sem ajánlottak nekik, támogató üzenetet, anyagi felajánlást viszont tömegével kaptak. Hálásak is érte, ám leginkább házra volna most szükségük, a pénzből, még ha szűkösen is, ki tudnak jönni egyelőre – mondta a Telexnek Nagy Dávid, Nagy-Ujj Annamária férje.

André, a 9 éves pankrátor

„A felállás a következő: Van egy Dávid az apuka, gyerekek felé végtelen, felnőttek felé mérsékelt türelemmel, köztisztviselőként, plusz egy mikro vállalkozással; egy Anna, a mami, leharcolt idegrendszerrel, mint aki pár évet lehúzott Irakban; egy André the Giant, pankrátor, 9 éves aki autista, mentálisan sérült, ezt több utcával odébb is hallani lehet időnként…; egy Brúnó a Szószátyár 7 éves, akinek csak az előzőek vetnek árnyékot bimbózó kis életére, Logan a Vén, egy ”mentett kutya„, 12 éves, kis termetű, nagyon zsémbes öreg bácsi, Kacor a király, a fenséges macska, aki pár éve csak úgy bejött egy fagyos téli reggelen és nem ment el, Cicike,a démonvadász, akinél beszorult a szopóreflex, mert otthagyta a mamacica a keresztanyám kertjében, ő az aktív cica mintapéldánya, többnyire a saját árnyékával és egyéb láthatatlan dolgokkal harcol” – írja bejegyzésében Ujj-Nagy Annamária, majd kitér fia nehezen kontrollálható állapotára is.

„André számára hihetetlen adrenalin löket, amikor eltűnik Pó rollere. Az is amikor megtalálják. Ezt André több szólamú üvöltéssel és sikolyokkal, valamit a bútorokra mért brutális ütésekkel fejezi ki. André korán kel. André nem fárad el. André nem tudja, hogy ő már nem másfél éves, és a fájdalmat sem érti. Sem azt, amit érez, sem azt, amit okoz” – fogalmaz fiáról, akit sokszor megvetnek az őt kísérő felnőttel együtt a boltban, a villamoson vagy a játszótéren.

„Vagy nem, de ez az általános. Andréval néha le kell szállni a buszról, mert lezavar a buszvezető, ha nincs kedve, ahhoz hogy kiszakadjon a dobhártyája.”

A kisfiú viszont imádja a tömegközlekedést. A koronavírus ideje alatt rengeteget buszoztak, troliztak, metróztak, és ez annyira lekötötte, hogy apja ekkor a szomszéd ülésen dolgozni is tudott mellette. Kiemelte, hogy a munkahelyén, az Újpesti Önkormányzatnál nagyon megértőek voltak a távmunka ideje alatt, támogatták abban, hogy családját is tudja segíteni ebben a terhelt időszakban.

Még van hol lakniuk, de a lakás jelenlegi tulajdonosával nem felhőtlen a viszonyuk, az autista fiuk nehezen kontrollálható állapota miatt jelenleg is hat ablakot kell kicserélniük, gyakran panaszkodnak rájuk a szomszédok, és a bérleti díjuk a koronavírus-járvány alatt sem mérséklődött – magyarázta a Telexnek Nagy Dávid a facebookos bejegyzés miértjét. Hozzátette, felesége elvesztette tavasszal a heti nyolcórás munkáját, és a gyerekek hiába járnak iskolába, rugalmas munkarenddel nemigen alkalmazzák szívesen sehol. Ő maga 23 éves, köztisztviselő, van egy félbehagyott diplomája, és a családhoz másfél éve csatlakozott, miután az autista kisfiú hidroterápiára járt hozzá, és így megismerkedett Annamáriával.

Az anya azt is írta bejegyzésében: fia egyszer majd bentlakásos iskolában fog lakni, és akkor mindössze hétvégén lesz otthon, de csak akkor, ha

„majd ha nem szakad bele a lelkem. Az az igazság, hogy nem illünk a társadalomba. Nem tudunk beilleszkedni. Nem szeretik az emberek ezt az utcán, a szomszédban, a munkahelyen. Persze ezt érthető. Néha én sem szeretem.”