Akiket berántunk a shitposztokkal, ugyanazok, mint akik rezonálnak a komoly témákra és szövegekre

Hallott már a cum metálról? Ha nem, akkor nem hallgatott még HEALTH-et, pedig a Los Angeles-i zenekar mostanra a modern indusztriális zene megkerülhetetlen alakja lett. A zenekart némi meglepetésre szerdán a Szigeten is meg lehetett nézni, és az itt is kiderült, hogy a HEALTH dühösen zakatoló riffjei, éteri éneklése és apokaliptikus témái még egy, az utóbbi években nagyon nem ezekről szóló fesztiválon is be tudják rántani az embereket. A HEALTH itt is nagy bulit csinált, ami után John Famiglietti basszusgitáros úgy ment le a közönséghez lepacsizni mindenkivel, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

A HEALTH több mint 20 éve létezik már, de először 2007-ben figyeltek fel rájuk, amikor még az eredetinél is nyomasztóbbra és zajosabbra dolgozták át a Crimewave című számot a Crystal Castlestől. Még abban az évben meg is jelent az első lemezük, 2008-ban pedig már az indusztriálisten Trent Reznor zenekara, a Nine Inch Nails előtt léptek fel. A HEALTH ezután is stabilan szállította a kritikailag elismert lemezeket, és menet közben a korábbi zajos, nyers hangzásuk éteri elszállásokkal és egyre több elektronikával egészült ki. 2012-ben ők csinálták a Max Payne 3 című játék zenéjét, és azóta a GTA-ban és a Cyberpunk 2077-ben és az Ultrakillben is lehetett hallani őket.

A Covid alatt a zenekar két albumot is kiadott, rajtuk egy rakás kiváló underground kollabbal, Perturbatortól a Xiu Xiun, a 100gecsen és Poppyn át egészen a Nine Inch Nailsig és a Lamb of Godig. Ezzel, illetve a 2023-as RAT WARS című lemezével a HEALTH abszolút bebetonozta a helyét a generációjának egyik, ha nem a legjobb indusztriális zenekaraként, a tavalyi, Conflict DLC című album döngölésével pedig az is egyértelművé vált, hogy a sok metálfesztiválnak is bőven volt hatása a zenéjére.

A zenekar online kommunikációja viszont a felemelkedés után is shitposztolásból és bizarr videókból áll, és a rajongóikkal is ugyanolyan lelkesen tartják a kapcsolatot, mint a legelején. A szerdai koncert előtt Famigliettivel beszélgettünk erről, a HEALTH zenéjének fejlődéséről, a mémekről, a krónikusan online közönségükről, Chainsaw Man-es pólókról és arról, hogy melyik a legjobb Dark Souls-játék.

Küldenék nekik egy Spotify-linket, hogy meg tudják hallgatni, mert ha nem tetszik nekik, akkor úgyis mindegy, semmi értelme elmagyarázni, így meg csak rányomnak egy gombra, és 5 perc alatt képbe kerülnek.

Ma már sokkal nyíltabban beszélünk erről, simán csak azt mondjuk, hogy industrial, vagy azt, hogy cum metal, ez nem túl bonyolult. Bár utóbbinál akkor azt is el kell magyarázni, hogy mi az a cum metal [leegyszerűsítve bármilyen keményebb zene, ami a súlyos hangzást érzelmesebb szövegekkel vagy hatásokkal keveri – a szerk.].

Aha, szerintem igen. Úgy nézett ki az egész, hogy a metálfesztiválokon mindig beraktak minket két extrémebb zenekar közé, és bár a hangzásunkat nem fogjuk emiatt teljesen megváltoztatni, azért azt éreztük, hogy oké, nekünk is rá kell kapcsolni. A Knocked Loose lemezt pedig amint meghallgattam, azt mondtam, hogy oké, együtt kell dolgoznunk ezzel a csávóval, mármint Wzrd Blooddal [Drew Fulk, aki a You Won't Go Before You're Supposed To producere volt – a szerk.].

Akár hiszed, akár nem, soha nem jártam a 4chanen, én a mémes szubkultúra csúcsánál jóval lejjebb vagyok.

Igazából minden a rajongóinktól van, tőlük szerzem a mémeket. A Discordunkon van egy mémes csatorna, ott szoktam kiválogatni a kedvenc mémjeimet, és néha csak nézem, hogy mi a franc ez. Chris-chant csak később ismertem meg, nem is vagyok Christorian [így nevezik Chris-chan történészeit – a szerk.], de mondjuk az tény, hogy vettem egy eredeti Sonichu medált.

Elég közvetlenek vagyunk a rajongóinkkal, és ez nem is túl nehéz, mert igazából mind nagyon jó arcok. Sok haverom van, akik extrém metált játszanak, a rajongóik ilyen elbaszott, szörnyű emberek, és úgy vannak vele, hogy isten ments, hogy beengedjék őket a backstage-be, vagy ilyesmi. Én meg úgy vagyok, hogy persze, töltsünk együtt időt, mert szeretek velük lenni.

Nehéz átküzdeni magad az internet zaján, és ez teljesen természetesen jött, a rajongóink által megosztott mémekkel, meg mindennel, amiről beszélni szoktunk.

Én is egy ilyen menő arc akartam lenni, aki ritkán ad interjúkat, és nagyon titokzatos, szerintem a legtöbben ezt szeretnék, de az internet ezt lehetetlenné tette. Ahogy az internet változott, és a rock kiment a divatból, látszott, hogy a rapperek, főleg Amerikában, nyitottabbak voltak erre, az internetre építették a marketingjüket, és olyan dolgokat csináltak, amik aktuálisnak érződtek.

A rock eközben nem volt hajlandó változni, és lekövetni ezt a változást, aztán most, amikor már tényleg lehetetlen megkerülni az internetet, akkor azt látod, hogy komoly zenekarok is mindenféle hülye videókat csinálnak. Mindenkinek ezt kell csinálnia, és mi úgy vagyunk vele, hogy akkor már csináljunk olyasmiket, amiket mi is viccesnek és izgalmasnak találunk, és szerintem ez sikerül is.

Hé, én egy darabig tényleg azt gondoltam, hogy ez egy jó ötlet.

Aha, többször is felvázoltam ezt, de lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet. Nagyon sok ötletem van.

Ez tudatos is, nagyon sokáig nem találtuk a saját közönségünket, és az egyik dolog, amit elkezdtünk csinálni, az volt, hogy a zenei közösségen kívül is népszerűsítettük a zenénket. Emiatt van az, hogy egy csomóan életük első koncertjére mennek el, amikor megnéznek minket, még az idősebb korosztályokban is.

Szerintem ez működik, azok az emberek, akiket berántunk a shitposztokkal, ugyanazok, mint akik rezonálnak a komoly témákra és szövegekre, és meg tudják élni ezeket az érzelmeket, szóval ezek nem exkluzív dolgok. Az emberek nem propelleres sapkákban jönnek a koncertjeinkre, ők a komoly zenéért jönnek, szeretik is ezt a zenét, csak lehet, hogy mémeken vagy videójátékokon keresztül találtak meg minket.

Ilyen ma a popkultúra. Ha mondjuk metálzenekar voltál 1991-ben, akkor biztos lehettél benne, hogy az összes rajongód látta a Terminátor 2-t, most ugyanez van a Chainsaw Mannel, néha az egész ennyire egyszerű. Én imádom a Chainsaw Mant, a basszusgitáromon van egy Power matrica is.

Nem tudom. Valaki nagy? Olivia Rodrigo.

Dehogyis, csak vicceltem, a lehető legnagyobb nevet akartam bemondani. Amúgy ismerem a menedzserét, de nem fogja felvenni nekünk a telefont. Alapvetően olyan előadókkal működünk együtt, akikre felnézünk, de ha egy nagy előadó megkeresne minket, hogy csináljunk valamit, nyilván azt mondanám, hogy nyomjuk.

Az első a legjobb. I., III., II., asszem. Visszatekintve amúgy a második rész mégsem olyan rossz, mert az Elden Ring igazából azt a koncepciót bővítette ki, de nekem mindig az első lesz a kedvencem, mert csak a vége felé lehet benne teleportálgatni, és ez az egész játékra hatással van.

Én mindig azt mondom, hogy a Dark Soulsszal kell kezdeni, aztán jöhet a Bloodborne, a Sekiro és az Elden Ring, és a két másik Dark Soulst nem is muszáj játszani. Amúgy szerintem a Demon's Souls a legjobb, de a remake-et nem ajánlom, az eredetihez meg venni kell egy PS3-at, amit nyilván nem fog senki megtenni.

Persze, ez egy valóra vált álom lenne. Mindenki azt szokta mondani, hogy ha a Dark Soulshoz nem is annyira illene a zenénk, akkor csinálhatnánk valamit az Armored Core-hoz. Én imádom is az Armored Core-t, de a hatodik résznek fantasztikus volt a zenéje, és nyilván nem akarnék lecserélni senkit. De ha lenne mondjuk egy új Souls-játék, azt imádnám, ezek a kedvenc játékaim. Konkrétan lehet, hogy venni fogok egy Switchet, csak hogy játszhassak a Duskbloodszal, pedig nagyon nem akartam.