Halló, rendőrség? Valaki kirabolta a Fidesz intellektuális génbankját!

Ha valaki azt hitte, hogy a félig EU-s zászlósra festett, csöndre intő, képregényes Magyar Péter csak a kormányzati propaganda fantáziátlan plakátszüleménye, az óriásit tévedett. A plakátokon látható „hamarosan a boltokban” felirat ugyanis nem viccelt, tényleg készült egy Én, a kétarcú című képregény, amit rögtön el is kezdett forgalmazni a boltjaiban a Libri. Ezzel a minden tekintetben történelmi kiadvánnyal is teljesen egyértelmű, hogy a Fidesz tényleg bármit és bárkit bevet, illetve feláldoz annak érdekében, hogy választási ellenfelét dedós infantilizálással járassa le, és már az sem probléma, hogy a végeredmény minden szempontból vállalhatatlan.

Ha valaki nagyon röviden kíváncsi erre az egészre, annak elég tömören át lehet adni a lényeget: a Pesti Srácok egyik alsópolcos propagandistája mesterséges intelligenciával rajzolt képregényben meséli el Magyar Péter történetét úgy, mintha azt köztévés szalagcímekből generáltatták volna, mindezt az egykoron Apáti Bence által indított, azóta már a Megafonhoz került gyanús hátterű alapítványnak kiadásában a Libri polcain lehet megvenni.

Alapból nagyon bizarr, hogy a valószínűleg súlyos százmilliókból kiplakátolt Magyar Péter-fejből valódi képregényt csináltak, de ez semmi a konkrét végeredményhez képest. Eleve úgy jött ki a képregény, hogy a vastagborítóra ráragasztották a 10 százalékos kedvezményt (így 2490 helyett 2240 forintba kerül). Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy a Libri is érezhette, hogy mennyire ciki ez az egész, ezért egy általános 10 százalékos akciót hirdettek egy csomó képregényre és mangára, majd azok közé becsúsztatták a Kétarcút is, mintha ez is csak egy szimpla képregény lenne a többi közül. Pedig nem az. Még képregénynek sem igazán hívható.

Kezdjük ott, hogy a könyv végén is jelzik, hogy a „könyvben szereplő illusztrációk mesterséges intelligencia felhasználásával készültek”, ami viszonylag korrekt dolog, hiszen a kormánypárt holdudvara azért mostanában nem mindig szereti jelezni, ha egy lejáratóanyag alapját képező fotó vagy videó nem valódi. Mondjuk dilettánsnak kell ahhoz lenni, hogy a Kétarcúba belelapozva ne legyen egyértelmű, hogy ezeket a gyermeteg, fantáziátlan, gagyi rajzokat nem emberi kéz alkotta, hanem valami elkötelezett Fidesz-rajongó promptolta.

A képregényes betűkészlettől a panelek szerkesztésén át az AI miatt furán görbülő széklábig tényleg olyan az egész, mintha az alkotó valójában sosem olvasott volna képregényt pár Garfieldon kívül. Az alkotó (a szöveg szerint írta és rajzolta) egyébként Ambrózy Áron, aki tavaly dühös véleménycikkben esett neki Azahriah-nak, amiért nem tudta értelmezni a Pesti Srácok cikkét, majd kénytelen volt elnézést kérni, mert valójában egy tök másik ember szerepelt a videóban, amin éppen felhúzta magát.

Ambrózy azon szerencsések közé tartozik, akinek más képregényalkotókhoz képest nem kellett évekig dolgoznia a művén, nem kellett közösségi finanszírozáshoz fordulni a kiadásért, és nem kellett könyvesboltoknál kopogtatni, hogy kiadhassák élete munkáját. A Kétarcú ránézésre nettó 2-3 nap munka lehetett, hiszen csak beledobta ChatGPT-be az elmúlt másfél év fideszes multiverzumának szalagcímeit, azokhoz buta illusztrációt generáltatott, és az ország legnagyobb könyvesboltja már vígan rakja is ki a polcaira olyan művek közé, mint az Attack on Titan vagy a Star Wars, mintha csak azért, mert ez is képregény, a Kétarcú bármennyire is egy szinten lenne említhető egy önálló művészeti alkotással.

A magyar képregénykiadás folyamatos pénzügyi hátrányban van, a legtöbb független alkotó sosem tudja kiadni a munkáját, amit ő maga, vagy másokkal együtt rajzolt, szerkesztett, tördelt és töltött el akár éveket az elkészítésével.

Erre jön Ambrózy Áron a Pesti Srácoktól, mesterséges intelligenciával összehány egy jobb híján kormányzati fikciós felnőttmeseként jellemezhető valamit, amit aztán valószínűleg százmilliókért széthirdetnek országszerte, majd bekerül a Libri hálózatába.

Ez konkrétan a pofán köpése az egész magyar képregényes szakmának,

ami Ambrózytól kicsit sem meglepő, de a Libri részéről még úgyis érthetetlen, ha tudjuk, hogy az ország legnagyobb könyves cégét pár éve megvette a Fidesz káderképzője, az MCC, és a Libri igazgatóságának elnöke a kormányközeli Index vezérigazgatója, Starcz Ákos.

A Libri ezzel a képregénnyel gyakorlatilag ország-világ előtt vállalja, hogy a könyvesboltjaiban bármilyen minőségű kiadvány megjelenhet, ha az erősíti a kormánypárt narratíváját. A Libri annyira büszke erre az egészre, hogy hiába került csak pár napja a boltokba a képregény, már a honlapon hirdetik, hogy ez a hálózat jelenleg legnépszerűbb képregénye, megelőzve az Agatha Christie-mangákat vagy a Solo Leveling-könyveket.

Ráadásul gazdaságilag is abszolút értelmezhetetlen ez a kiadvány. Alig kétezer forint akciósan, miközben nyomdatechnikailag egy nem éppen olcsó kiadványról van szó, keményebb borítóval, színes képekkel és mindezt az iparági sztenderdhez képest az A4-esnél valamivel nagyobb kiadásban. Valahol egy drágább havi/negyedéves magazin és egy rendes képregénygyűjtemény között van. Ehhez képest mindössze 67 oldal az egész, ami itthon kifejezetten karcsú egy ilyen minőségű kiadáshoz. Elég megnézni a Libri legnépszerűbb képregényeit, azok általában 200-600 oldal között vannak, és nagyjából 5-6 ezer forintba kerülnek. Még a toplista legkeskenyebb kiadványa, az Agatha Christie mangák 2. – Mert többen nincsenek 2. is úgy kerül kiadói áron 3500 forintba, hogy több mint 200 oldal.

Olyan az egész, mintha ingyenesre tervezték volna, majd valaki kitalálta, hogy inkább árulják újságárusoknál, de aztán valakinek utolsó pillanatban leesett, hogy már nincsenek nagyon újságárusok, így jobb híján felrakatták a Libri polcaira, mintha ez is csak egy sima képregény lenne.

Már alapból a borító totális agybaj, hiszen a csöndre intő, kétarcú Magyar Péter magában monologizál, hogy lepaktált Brüsszellel és multikkal, de ezt nem mondhatja el, mert akkor megbukik. Hogy miként tud megbukni egy olyan politikus, aki nincs kormányon és nincs kormányzati pozíciója, az nem teljesen tiszta. Ahogy az sem, hogy Ambrózy vajon elégedetten csapkodta-e a combját, amikor leírt olyan mondatokat, hogy „Pénz kell, hogy legyek valaki!”. Alapból miért ne lehetne viccesen, szatirikusan bemutatni Magyar Pétert és kampányát?

Nemhogy nyelvi fifika nincs ebben a képregényben, de Ambrózy még csak meg sem próbált kreatív lenni. Egyszerűen csak egymás mögé rakta a kormány és holdudvara által sulykolt állításokat, mintha nem ezt kellene hallgatnia minden magyar állampolgárnak minden felületeken közel két éve. „A multik örülni fognak, eltörlöm a különadót. Cserébe sok pénzt akarok. Sokat!!!” – narrálja magát a kétarcú Magyar Péter a tükör előtt, és felmerül bennem, hogy Ambrózy vajon tényleg komolyan gondolja, hogy emberek így beszélgetnek magukkal a tükör előtt, vagy ezt a példát a saját környezetéből hozta.

A multiknak nem elvek kellenek, hanem extraprofit. Gyűlölik a különadót és a kormányt, mert belenyúl a zsebükbe.

– folytatja a gonosz Magyar Péter félig öltönyben, félig matyó mintás zakóban, félig EU-s zászlóval az arcán, és Ambrózy ezt annyival tetézi még, hogy olyan apró finom utalásokat rejtett el AI-val a képeken, mint egy kagylós telefon Brüsszel-forródrót felirattal, egy bank feliratos bögre vagy egy mini olajfúrótorony. Ambrózyt az sem zavarta, hogy az AI néhol szőkén, néhol barna hajjal ábrázolja Magyart. De van egy olyan részlet is, ahol egy panelen telefonál Magyar, miközben háttérből egy másik Magyar nézi saját magát. De az ilyen logikai triplaszaltók tényleg másodlagosak ahhoz a valószínűsíthető örömforráshoz képest, amikor Ambrózy végre leírhatja azt Varga Juditról, hogy egy egysejtű fakocka.

Az egész képregényről egyébként üvölt valamiféle fogalmatlanságból és frusztrációból építkező káosz:

• Magyar nagypályásságát azzal ábrázolják, hogy egyszerre két (!) sört kér egy kocsmában;
• Ebben a kocsmában aztán totál random elkezd ordibálni valamiért;
• A gonosz multi egy hatalmas felhőkarcoló, amelynek az oldalára egy piros-sárga olajfúrót fantáziált az AI;
• A gonosz bank pedig egy Szépművészeti Múzeumra hasonlító épület, amelynek a tetején egy köteg pénz szerepel bank felirattal;
• Ambrózy többek között azt állítja, hogy a Shell fizeti Magyar választási kampányát és rendszeresen nem ment el a gyerekeiért iskolába, illetve egy alkalommal kamu öngyilkosságot rendezett meg;
• Folyamatosan azt sejtetik, hogy Magyar iszik és gyógyszereket szed.

Ambrózy valószínűleg amolyan szupergonoszos eredettörténetnek képzelte azt el, hogy Magyar mentális megroppanását az okozta, hogy 2016-ban nem őt, hanem a feleségét nevezték ki igazságügyi miniszternek. Azonban a körítés sehogy sem jön össze. Az ihletet adó DC-karakter, Kétarc eredete is ott kezdődik, hogy Harvey Dent egy tisztességes államügyész volt egészen addig, amíg egy maffiózó savat nem öntött a képébe, amitől a fél arca, majd az egész személyisége eltorzult, és a bűnüldözésből a bűnelkövetésbe vetette bele magát. Az eredeti Kétarc egy pozitív szereplőből vált komplett elmebeteggé, míg a magyar Kétarcú egy kapzsi, elvtelen felkapaszkodóból vált egy kapzsi elvtelen felkapaszkodóvá. Remélem, Rákay Philip már gyűjti a közpénzt a filmes adaptációra.

Ambrózy valószínűleg még a Batman-filmeket sem látta, mert akkor maga is tudná, hogy Kétarc nem azért kétarcú, mert az arca egyik fele ilyen, a másik meg olyan, hanem azért, mert komoly traumák teljesen megváltoztatták a személyiségét és mentális állapotát. Ehhez képest Magyar Péter még a képregény 2016-os visszaemlékezéseiben is EU-s zászlós kétarcúként látható, és az első oldaltól kezdve egy kapzsi, jellemtelen, gonosz és kizárólag tőmondatokban kommunikáló NER-lovagként ábrázolják, vagyis semmi értelme visszamenni az időben, és eredettörténetet adni neki, ha pont olyan volt a múltban, mint a jelenben.

A leghihetetlenebb ebben az egészben, hogy a zavaros hátterű Nemzeti Ellenállás Mozgalom a képregény felelős kiadója, ahol valaki tényleg jó ötletnek tartotta, hogy milliókat égessenek el egy kormánypropagandista pisi-kaki-haha színvonalú agymenésére. Az Én, a kétarcú lehetne picit vicces, provokatív vagy szatirikus, de csak egy rosszindulatú fantáziálás, és néhol őszintén felveti annak a lehetőségét, hogy mennyire kell ahhoz szociopatának lenni, hogy egy olyan szép és nagymúltú művészeti formát, mint a képregény, valaki arra használjon, hogy minimális erőbefektetéssel és AI használatával buta és gagyi lejáratóanyagot gyártson egy politikai ellenfélről.

Azt értem, hogy a szerző agyában mély nyomot hagyott Varga Judit korábbi interjúja, de mennyire kell tehetségtelennek lenni ahhoz, hogy egy fenyegetős jelenet szövegét úgy írja meg, mintha két droid beszélgetne egymással? Ki fenyegeti azzal a párját, hogy fikázza majd a ruháit? De Ambrózy nemcsak a sima emberi dialógusokban, hanem a szórakozóhelyek világában is fogalmatlan, legalábbis erről árulkodik az ötkertes rész a képregényben. Itt Magyar Péterért szabályosan megőrülnek a fiatal, csinos lányok, akiknek elég, ha annyit mond: „Tisztelem a nőket! Én vagyok a legnagyobb feminista!”. Az külön mókás, hogy próbálja cikinek beállítani, hogy Magyar a sztori szerint táncművésznek tanult, miközben az egészet kiadó Nemzeti Ellenállás Mozgalom korábbi vezetője nem más, mint Apáti Bence balett-táncos.

De ezek még valamennyire valós történéseken vagy interjúkon alapuló sztorik, a végére viszont Ambrózy annyira belelendül, mintha az elméje fölött is átvette volna a hatalmat a mesterséges intelligencia. A történet lezárásaként a Kétarcú ugyanis Kijevbe megy, hogy Zelenszkijtől tanuljon valamit és vegyen olcsó ukrán cigit, ha már úgysincs a határon vámvizsgálat. Aztán kiderül, hogy miközben az orosz hadsereg ukránok ezreit gyilkolja évek óta megszállva az országot, azért az elnöknek arra volt ideje, hogy a legjobb informatikusaikkal programozzák le a Tisza applikációját.

És ennyi. Ennyi a sztori. Magyar Péter lepaktál a multikkal, lejáratja és fenyegeti a feleségét, berúg és behajít egy telefont a Dunába, aztán elmegy lepaktálni az ukrán elnökkel, hogy elcsalják a magyar választásokat.

Semmi meglepő nincs abban, hogy a Fidesz intellektuális génbankjából kikerült egy ilyen alkotás, mégis tényleg történelmi jelentőségű és múzeumba való, hogy a Fidesz propagandája már tényleg ott tart, hogy nyíltan összefércelnek AI-jal egy magazinnak is kevés, óvodás színvonalú képregényt. Mi volt itt a cél? Ambrózy Áron és a Nemzeti Ellenállás Mozgalom ezt őszintén viccesnek gondolja? Az a humor, hogy ugyanazt a 6-8 panelt ismételgetjük, csak most már nem Facebookon meg a Megafonon keresztül, hanem egy ócska képregényben, amit volt pofájuk berakni az Attack on Titan mellé a Libriben? Ez az a pont, hogy tárcsázom is a rendőrséget, mert panaszt szeretnék tenni, hogy valaki kirabolta a Fidesz intellektuális génbankját, és eltűnt onnan az utolsó ép agytekervény is.