Lelketlen pénzégetés a Melania Trumpról szóló dokumentumfilm
Melania Trumpról valójában nem sokat lehet tudni azon kívül, hogy Szlovéniában született, modellkedett, majd Donald Trump harmadik felesége lett. A first lady személyiségét nem ismerjük, a legtöbbször inkább azért kerül az érdeklődés középpontjába, mert úgy mosolyog, mintha bárhol szívesebben lenne, mint az elnöki beavató ceremónián, vagy mert éppen Donald Trump kezét hessegeti el magától.
Éppen ezért nagyon kíváncsi voltam a first lady dokumentumfilmjére, aminek a címe csak Melania lett. Vajon belátunk az elnöki kulisszák mögé? Jobban megismerjük, ki is az Egyesült Államok elnökének felesége? Megtudunk majd annyit az életéről és a kapcsolatukról, mint amennyit például Michelle Obama elárult a sajátjáról az Így lettem című könyvében?
Sajnos az 1 óra 48 perces film után nem lettem sokkal okosabb, nagyjából annyi derült ki a filmből, hogy Melania szereti mikromenedzselni a dizájnereit, nem mindegy neki, milyen pohárból issza a pezsgőt, nagyon megviselte az anyja halála, és büszke a fiára, Barron Trumpra.
De kezdjük a pozitívumokkal! Melania Trump tényleg nagyon jól néz ki.
És akkor a negatívumok. Már az előzetesből sem derült ki pontosan, hogy mennyire valódi dokumentumfilm a Melania. Azt azért végig sejteni lehetett, hogy inkább egy erős propagandaanyagot forgattak a first ladyről valódi betekintés helyett. Bár én így is reménykedtem kicsit, mert a trailer óriási trollkodással zárult: Donald Trump az egyik jelenetben a telefonban megkérdezi Melaniát: „Nézted?”. Nem tiszta, mire gondol pontosan, de a szövegkörnyezet és a dátum alapján az elnök az elektori szavazatok összeszámlálása közben ünnepelheti ekkor a győzelmét. Melania gratulál Trumpnak, aztán bevallja, hogy nem nézte, de majd megnézi a hírekben.
Volt tehát némi reményem, hogy a dokumentumfilmben a kézelhúzós, Donaldra morcos Melania köszön majd vissza, de nem ez történt. Valójában lelketlen képsorozatokat kapunk az angolt még mindig eléggé törő first ladyről az elnöki beiktatás előtti húsz napon, ami alatt robothangon olvassa fel a narrátori szöveget, ami legalább 90 százalékban úgy hangzik, mintha mesterséges intelligencia írta volna. Cserébe ez a narráció annyira mély és őszinte, mint amikor az állásinterjún valaki kifejti, hogy jó csapatjátékos, és a legnagyobb hibája az, hogy túl sokat dolgozik.
Sokan kérdeztétek, mennyire fontos a pénz
A film Trumpék mar-a-lagói birtokán kezdődik, ebben az 5810 négyzetméteres, 126 szobás, több medencés, teniszpályával és még ki tudja, mivel megtoldott komplexumban, ahonnan Melania éppen a repülőtérre siet, hogy magángépével a New York-i Trump-toronyba utazzon ruhapróbára. „Mindenki tudni szeretné, hát itt van” – mondja a first lady a film elején, arra utalva, hogy mindenki bele akar látni az életébe, de ez nagyjából annyira hangzik hitelesen, mint amikor az influenszerek azzal kezdik a videóikat, hogy „sokan kérdeztétek, mi az arcápolási rutinom”.
Ahogy arra számítani lehet, a Trump-torony lakosztálya nagyjából úgy néz ki, mintha lehányta volna egy aranyozott puttó, szinte bántja a szemet a sok csillogás, ami szemmel láthatóan a francia arisztokrácia díszes belső tereire szeretne hasonlítani, de nem sikerül neki. Ezekhez a rezidenciákhoz képest a Fehér Ház visszafogott kis viskó, a tétet pedig lehet még emelni azzal, hogy
Melania bemutatja, az elnöki beavatási eseménysorozat egyik gáláján aranyozott tojásban kaviárt fognak felszolgálni előételként.
Félreértés ne essék, nem irigylem tőlük a pénzt, Trump végtére üzletemberként szedte meg magát, és (akkor még) nem az amerikai adófizetők pénzén élt. De semmiképpen nem szerencsés ilyen vagyont villogtatni úgy, hogy az Egyesült Államokban 43,7 millió ember él szegénységben, amin Donald Trump intézkedései még tovább rontottak. Az elnök intézkedései gyengítik a dollárt és az amerikai gazdaságot, a munkanélküliség még mindig komoly probléma, az idegenrendészet bevándorlókat csuk le és toloncol vissza a sokszor kifejezetten veszélyes hazájukba, ráadásul a nyakunkon az orosz–ukrán háború és az izraeli–palesztin konfliktus.
Ilyen helyzetben aranyozott, kaviáros tojásokat mutogatni érzéketlenség, és a film végig tartja ezt a felszínes, csak a felső tízezret érintő tematikáját. Láthatjuk, ahogy Melania a saját dizájnereivel tervezteti meg az elnöki beiktatáson viselt ruháit (bár arra nem kapunk magyarázatot, miért választotta az új ciklusra azt a bizonyos, mára már – nem biztos, hogy a legjobb értelemben – ikonikussá vált kalapot), megszervezi a gálákat és vacsorákat, magángépből magángépbe hoppan, és ilyen-olyan tárgyalásokat folytat.
Ebből az egészből csak akkor szakadunk ki egy kicsit, amikor a first lady a 2025-ben elhunyt anyjáról beszél hosszan (igazán nem mond semmit, de azt sokszor, ráadásul Jimmy Carter temetését használja fel apropónak a témához, akiről közben egy szót sem ejt), vagy amikor az általa indított projekteket igyekszik bemutatni. Utóbbiaknál a gyerekek védelmét hangsúlyozza, és valamiért beszél Brigitte Macronnal és Ránija jordán királynővel is. Emellett sokszor emlegeti, hogy mi a first ladysége prioritása, ebből többet is felsorol, többek között a gyerekeket, a munkaköre kitágítását, meg valamit a törvényhozókról, amit meg sem tudtam jegyezni, annyira nem volt értelme.
A filmben a trailerben már bemutatott jelenetben találkozunk először Donald Trumppal, ami elég érdekes választás arra, hogy bevezesse Melania és az elnök kapcsolatát. Ez a párbeszéd kettejük között teljesen hideg, személytelen, ráadásul azt is jelzi, hogy Melaniát nem érdekelték annyira a választási eredmények, hogy élőben is kövesse a részleteket. Aztán később sem töri magát, hogy eloszlassa a pletykákat arról, mennyire rideg kettejük házassága, egyedül a film végén kapunk néhány közelit arról, hogy Melania igenis megérinti Trumpot, egyszer a karján, egyszer pedig a derekán – bár utóbbi esetben az is lehet, hogy a filmesek csak a kezén csillogó gyűrűt akarták jobban megmutatni.
Az is egyértelmű, hogy Melania sokkal boldogabbnak tűnik azokban a jelenetekben, amikor nem Trumppal, hanem másokkal van,
és az is szembetűnő, hogy milyen büszke a fiára, aki egyszer sem szólal meg a filmben, csak a nyilvános beiktatási ceremónián találkozunk vele, de akkor legalább folyamatosan őt mutogatják.
Így langymeleg, valódi információkban szegény, gyenge dokumentumfilm lett a Melania, már ha lehet annak nevezni, és legalább annyira lelketlen, mint Melania 2018-as karácsonyi dekorációja a Fehér Házban. Melania megpróbálja magát sikeres üzletasszonynak, szociálisan érzékeny nőnek és sikkes, jó ízléssel rendelkező first ladynek beállítani, aki Trump hátországából vezeti a Fehér Házat, de ebből csak annyit látunk, hogy ő felel a berendezésért.
A filmben felbukkannak a republikánus pártnak és szavazóiknak fontos tényezők is, például a vallás, a hazaszeretet, a katonák, a békeszerető Trump, de ezek is inkább üres képsorok, mint jelentőségteljes jelenetek. Ráadásul a film miatt még az egyik, szabadon engedett izraeli Hamász-túszt is elrángatták New Yorkig, hogy beszéljen Melaniával, amit ő arra használt fel, hogy biztosítsa szegény síró asszonyt, akinek a férje akkor még mindig fogságban volt, hogy Trump mindent megtesz majd a túszok szabadon bocsátásáért.
A készítők közül sem vállalja mindenki a filmet
A filmnél magánál egyébként sokkal érdekesebb az elő- és utóélete, több vélemény szerint az egész produkció pénzmosás. Valóban gyanús a helyzet, mert a filmet az Amazon MGM készítette, amely Jeff Bezos tulajdonában van, aki egyébként elég sokat mozog Trump köreiben. Az egész produkció a marketinggel együtt 75 millió dollárba került,
amiből 28 millió dollár vándorolt vissza egyenesen Melania zsebeibe.
Ebből az összegből csak 35 millió dollár folyt be a promócióra, 40 millióért pedig a jogokat vette meg az Amazon, ami 26 millió dollárral több, mint amennyit a második legmagasabb ajánlatot nyújtó Disney fizetett volna érte.
Ehhez képest a film nem lett túl népszerű, a Rotten Tomatoes kritikusi pontszáma 5 százalékon áll, ennek fényében pedig különösen érdekes, hogy a nézői visszajelzéseket viszont 99 százalékra teszi az oldal. A hivatalos adatok szerint a film 7 millió dollárt hozott az első hétvégéjén, ennek hallatán azonban sokan elkezdtek arról posztolni, hogy körbenéztek a hozzájuk közel eső mozikban, és alig váltottak jegyet a filmre az emberek. TikTokon az a pletyka is járja, hogy fizetnek embereknek a jegyváltásért, és egy ideig olyan álhír is terjedt, hogy a történelemórákon kötelező lesz megnézniük a gyerekeknek – nem mintha itthon nem hallottunk volna már ilyesmiről. A Telex megkérdezte a magyar forgalmazót, a Forum Hungaryt, hogy hogyan áll itthon a film nézettsége (amikor én néztem, rajtam kívül hárman voltak a teremben, igaz, hétköznap délelőtt volt), de ők azt válaszolták, hogy a stúdió kérésére nem publikálják az adatokat.
A dokumentumfilm rendezője az a Brett Ratner, akinek 2017-ben volt utoljára saját filmje, ezután több nő is meggyanúsította szexuális erőszakkal. Azóta kiderült róla, hogy szerepel az Epstein-aktákban. Ratner a Fox Newsnak azt mondta, nem ismerte Epsteint, az eseményre az akkori menyasszonya hívta meg. Donald Trump egyébként még ahhoz is hozzásegítette a rendezőt, hogy elkészíthesse az általa jegyzett Csúcsformában-sorozat negyedik részét. A Rolling Stones azt írta, hogy rendező személye miatt a filmen dolgozók kétharmada azt kérte a stúdiótól, hogy ne szerepeljen a neve a Melania stáblistáján. Persze nem példátlan, hogy híres emberek a saját barátaikat és ismerőseiket kérik fel a hozzájuk köthető filmek elkészítésére, de az aránytalanul drága produkció és Ratner vélt vagy valós viselt dolgai fényében elég rossz az egész produkció híre.
Kérdés persze, hogy megérte-e mindezt leforgatni és mozikba küldeni. A bevételek alapján ezt egyelőre még nem lehet kijelenteni, de ha a film minőségét nézzük, az egyértelmű válasz az, hogy nem.
