Eskü, nem nézem ezt tovább!

A kanos Stohl András műsorával egy időben indult el a börtönviselt Aurelio Caversaccio realityje a TV2-n Eskü, megváltozom! címmel. Az első adás előtt azt gondoltam, hogy akár egy érdekes műsor is kikerekedhet abból, hogy az egykori Való Világ-szereplő hogyan próbál meg a börtönévek után visszailleszkedni a társadalomba. Sajnos tévedtem.

Az életszituáció és Aurelio személyisége (vagyis hogy mindenen felkapja a vizet, és ordítozik) bőven adhatott volna muníciót ahhoz, hogy első osztályú trash-t gyártson belőle a kormányközeli kereskedelmi tévé, de az első pár adás – sőt gyakorlatilag az első 10 perc után – kiderült, hogy ez nem sikerült.

A scripted, vagyis előre megírt valóságshow első percei egészen zavarba ejtő hatást gyakorolnak a nézőre. Az egész olyan,

mintha egy Magyarországon foglyul ejtett, és ettől nagyon megkeseredett, szinte minden tehetségét elvesztő Guy Ritchie írta és rendezte volna a részeket.

A díszlet, a bejátszók, az átvezetők, az animációk, a jelmezek mind az angol rendező stílusára hajaznak, mindez felütve Nótár Mary műsorvezetésével.

Szégyellem bevallani, de az első sokk hevében azt gondoltam, hogy nekem ez imponál. Mármint nem az, hogy izzadtságszagúan megpróbálnak valamit szarul lemásolni, hanem hogy valami többet, vagy legalábbis mást próbálnak csinálni a szokásos Győzike Show-másoláson kívül.

A Ritchie-érzetet visszaigazolandó az első részben az egyik szereplő konkrétan ki is mondja, hogy „úgy nézek ki, mint egy Guy Ritchie-karakter”. Sajnos itt meg is állnak a hasonlóságok: a műsor az első, nagyjából negyedóra után csúcsra is ér, és extrém lejtmenetbe kapcsol. Az Eskü, megváltozom! lényegében pontosan olyan gagyi, bazári, egy darab celeb köré épülő műsor, mint bármelyik hasonló a magyar piacon.

Ha minden fölösleges réteget lerántunk róla, akkor lényegében csak annyiról szól, hogy Aureliónak különböző feladatokat kell elvégeznie, hogy jó útra térjen. Az egyik ilyen feladatban például öleléseket kell gyűjtenie az utcán, egy másikban pedig egy műbabát kell pesztrálnia, egy olyat, ami sírással jelzi, ha éhes, vagy ha tisztába kell tenni.

„Minden nő kibírja ezt, nehogy már én ne bírjam ki, ugye, kicsim?”

– mondja a műkörmösnél ülő Aurelio a babának a szóban forgó rész fordított előjelű csúcspontján, amikor rákapcsolják egy olyan gépre, ami a menstruációs fájdalmat szimulálja. A műsor magyarázata szerint ezekkel az oltári szívatásokkal bizonyíthatja a celeb, hogy lenyugodott, türelmes lett, megváltozott, és már készen áll a komoly életre.

Az egészben nem a fent említett alja pillanatok, hanem a néha valamelyik szereplőből kicsúszó komolykodás a legdühítőbb. Amikor a stúdióban két nevetgélés között félmondatokkal jelzik, hogy igen, Aureliónak tényleg gondot jelentettek a dühkitörései, és hogy sokszor a forró feje miatt került bajba. Merthogy a szereplők között sok olyan barát és családtag van, aki tényleg gyerekkora óta ismeri a celebet.

Azt egyelőre még nem tudom megítélni, hogy Nótár Mary műsorvezetése hozzátesz a nézhetőséghez, vagy elvesz belőle, mindenesetre meglepő húzás volt őt beültetni a műsorvezetői székbe, tekintve, hogy nagy csatornán még nem láthatták a nézők ilyen szerepben. Az mondjuk kifejezetten gagyi volt, hogy a készítők az első adásban direkt benne hagyták a rosszul felmondott átvezetőket, hogy a zenész utólag viccesen kommentálja a saját bakijait, de ez már tényleg csak hab a tortán ennél a műsornál.

A TV2 az elmúlt években őrült tempóban veri be a szögeket kereskedelmi televíziózás koporsójába, említhetném a gyalázatos Gáspárékat, a Budapest Luxe nevű borzalmat megihlető Kőgazda fiatalokat vagy a Kísértést, ami szintén nem a tévézés teteje, de mentségére legyen mondva, hogy az előbbiekkel ellentétben legalább szórakoztató.

Az Aurelióról szóló valóságshow szépen illeszkedik ebbe a sorba: a műsor nem jó, sőt majdnem hogy gyalázatos, és ráadásul még csak nem is szórakoztató. Az Eskü, megváltozom!-nál viszont sokkal jobban haragszom saját magamra, hogy 10 perc erejéig elhittem, hogy ez akár nézhető is lehet a maga módján. Eskü, most már nem nézem tovább!