2024. december 19. – 18:01
frissítve
Oláh József, a sztereotípiák ellen küzdő Parno Graszt vezetője az Afterben mesélt arról, hogy miért voltak fenntartásai Pogány Indulóval szemben, mielőtt a Székelykapu című közös dalukon dolgoztak. Az adásban az is szóba került, hogy A Dal című műsorral indult csak be igazán a magyarországi karrierje a zenekarnak, miközben Oláh ma már hálás, hogy végül nem a Parno Graszt jutott ki az Eurovízióra, mert azután lehet a zenekar sorsa is másképp alakult volna.
„Amikor az első interjút csinálták velem a Rávágok a zongorára című első albumunk miatt a Kossuth Rádióban, akkor már tudtam, hogy híres akarok lenni. Amikor a vasúton dolgoztam pályafelügyelőként, és a sínek között gyalogoltam, akkor állandóan ábrándoztam, és reméltem, hogy a Jóisten nem ezt az utat szánja nekem” – emlékezett vissza a Parno Graszt indulására és saját ambícióira Oláh József, a zenekar vezetője.
A „fehér ló” lovári fogalomról elnevezett Parno Graszt együttes sokáig nem igazán volt ismert Magyarországon. A Paszabról származó zenekar már 2008-ban Indiában zenélt, ahol zenei gyökereiket kutatták, és erről az egyedülálló felfedezőútról forgatott Silló Sándor dokumentumfilmet Ünnepek és Hétköznapok címmel.
„Mi tényleg bejártuk a világot, de amikor tizedszerre mész Hollandiába, már annyira nem élvezetes a hosszú út a végeláthatatlan buszozással. Már vártam, hogy mikor lesz az, amikor itthon tudok pénteken és szombaton magyar közönség előtt zenélni.”
Az országos ismertséget végül A Dal című műsorban szereplés hozta meg a Parno Grasztnak 2015-ben. „Egyáltalán nem számítottunk arra, hogy a döntőbe is eljutunk. Most már hálát adok, hogy nem mi jutottunk ki az Eurovíziós Dalfesztiválra, mert ki tudja, milyen irányba vitt volna minket el egy ilyen műsor. Lehet, hogy a Parno Graszt már nem is létezne ilyen módon. Hiszek abban, hogy a dolgok nem véletlen történnek, nem nekünk kellett nyerni, viszont a Parno Graszt előtt megnyíltak a kapuk Magyarországon is” – mesélte az adásban Oláh József.
A Parno Graszt nem csak A Dal című műsorral, de a közreműködéseivel is nyitott a szélesebb közönség felé. Van már közös daluk a Bohemian Betyars zenekarral, a Bagossy Brothers Companyvel, Dánielfy Gergővel, Herceggel és Pogány Indulóval is.
„Heléna, az énekesünk azt mondta, hogy ő biztos nem akar közös dalt a Pogánnyal, mert mi nem beszélünk ilyen csúnyán. Pogány Indulót egy nagydarab börtöntölteléknek képzeltem, nem tudtam, hogy Paszabon a cigány pulyák mind ismerik. Aztán kiderült, hogy hatalmas szíve van Marcinak, minden sztárallűrtől mentes, olyan egy szerethető gyerek. Megcsináltuk a Székelykaput, ami tényleg egy jól sikerült dal lett, és emlékszem, hogy Marci majdnem sírva fakadt, annyira örült, mikor látta, milyen lesz a dal.”
Oláh József arról is mesélt, hogy a Parno Grasztnak közös célja, hogy megmutassa az embereknek, hogy nem feltétlenül igazak a cigányokról szóló sztereotípiák. „Bízom benne, hogy a mostani fiatalok, akik megszerettek minket a közreműködéseink által, azok nem fogják úgy nevelni a gyerekeiket, hogy minden cigány gyilkos és bűnöző, és kerülni kell őket. Ez fontos célom. (…) Reménykedem, hogy ötven év múlva már nem azt fogják mondani, hogy minden cigány munkakerülő és bűnöző.”
Az adásban szóba kerül még:
- Miért nem tudják, hogy pontosan hány éves a zenekar?
- Miért nem beszéli a zenekar többsége a cigány nyelvet?
- Miért adná már át a vezető pozícióját fiatalabb zenekari tagnak?
- Hogyan tekintenek a közreműködéseikre?
- Hogyan helyettesítiK a rapszövegeket a koncertjeiken?
- Sikerült átadnia a zenélés iránti örömét a gyerekeinek?
- Miért nem járnak romák Parno Graszt-koncertre?
- Hogyan viszonyulnak hozzájuk Paszabon?
