Éhen haló színészek, elnyomott nők, Vidnyánszky felelőssége – erős gondolatok a Péterfy Bori-interjúból

A színpadi és a civil élet összeegyeztetéséről

„Olyan szerepeket kell eljátszanom minden este, amibe belehalok, de nem ragadhatok a szerepben, utána haza kell mennem vacsorát főzni, és édesanyának lenni. Meg kell tanulni ezt az átjárást” – így mesélt Péterfy Bori arról, hogy teljes mértékben sosem tudja levetkőzni a színpadi énjét a civil életben.

Azonban nem tartja a művészlét velejárójának az önsorsrontást, szerinte csak az előadás idejére kell a szenvedő karaktert magára öltenie, akkor viszont nagyon.

„Aki a színpadra megy, annak el kell vinnie a világ bűneit. Mindenkinek a szenvedélyét, a tragédiáját, a traumáját. Csak olyan előadók érdekelnek, akik elpusztulnak, meghalnak, és elképesztő amplitúdókat mozgatnak a színpadon, mint mondjuk Nick Cave.”

Válásról és a nők háttérbe szorításáról

Péterfy Bori 2022-ben vált el férjétől, Merényi Dávid fotóstól, akivel van egy közös gyerekük, az előadó neki ajánlotta az önéletrajzi könyvét, a Borikönyvet is. A válás megviselte az előadót, bár szerinte ma már ez nem ritka, és egyre nehezebben fenntartható a klasszikus családmodell.

Péterfy Bori hozzátette, ha nőként a karrierjére koncentrál valaki, akkor önzőnek titulálják. „Van bennem egy veszteség és kudarcérzés a válással kapcsolatban, nehezen dolgozom fel. Alkotásra született nőként különösen megvisel ez a történet. Az én családom például nagyon féltve őrzi a nagyszüleim emlékét, és egyszerűen frusztráló hogy hány nő tűnt el és fulladt meg a férjeik árnyékában. Borzasztó, hogy családanyaként is helyt kell állni, és közben ki akarjuk maxolni azt, ami bennünk van. Nálam ez több szakmában is benne van, fontos a színház, a film, és a zene is. Ezt akarom éjjel-nappal csinálni, de nem csinálhatom éjjel-nappal, mert az ember keresztre feszítődik. És nőként azt kapod, hogy önző vagy, ha karriered van.”

A színészi szakma helyzetéről

Péterfy Bori 1996-tól 2008-ig a Schilling által alapított Krétakör, a rendszerváltozás utáni legfontosabb színházi alkotóhely tagja volt, a színészként és énekesként is aktív Péterfy szerint viszont ma már nem lehetne ezt a műhelymunkát megvalósítani.

„Egyrészt nem pályáznak a rendezők, mert kapnak húsz forintot, nem tudják kifizetni az embereket, nem tudnak elvonulni hetekre, ahogy mi azt a Krétakörrel tettük. Helyette elmennek kereskedelmi tévés sorozatba, mert éhen döglenek, szét vannak szedve, vagy elhagyják a színészi pályát és elmennek valami hétköznapi dolgot csinálni, vagy összehalásszák a munkákat innen-onnan, hogy annyi keresetük legyen legalább, hogy a lehetetlen lakbért fizetni tudják. Azért most nagyon fulladoznak a színészek.”

Péterfy ezért sem helyesli, ha egy színész felett azonnal ítélkeznek. „Haragszom, ha színészeket ér bármilyen hátrány, vagy csúnya tekintet, ha elmennek történelmi filmekbe játszani. Itt vagyunk egy kicsi országban, ez egy lábvíz, így is alig van lehetősége az embereknek.

Rákay Philip Petőfi-filmjében csodálatos fiatal színészek játszanak egyébként, egyáltalán nem az ő hibájuk, hogy az egy nézhetetlen fos. Hát mondjon nemet, mikor olyan körülmények között forgathatott? Én ezért nem venném elő a színészeket.”

Péterfy Bori szerint az sem segít a helyzeten, hogy még mindig erős a kettős mérce a szórakoztatóiparban. „A férfiak ebben a szakmában jobban kimaxolhatják a rock and rollt. Ő elmondhatja magáról, hogy igen, ez olyan szakma idegileg, hogy szereket használ, de nőként ezt már nem teheted meg, mert az másoknak már kellemetlen. Én kettő vagyok az egyben, én vagyok a rocksztár és a felesége is” – mondta Péterfy Bori.

A Nemzeti Színházban történt balesetről

Péterfy Bori arról is beszélt a műsorban, hogy a szakmának egyértelmű véleménye van Vidnyánszky felelősségéről a Nemzetiben történt balesetről, amikor a Rómeó és Júlia előadása közben Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia három métert zuhant.

„Nem osztotta meg a színházi közeget, ahogyan a Nemzetiben történt balesetet Vidnyánszky Attila kommunikálta, az egész történet felfoghatatlanul undorító.

Teljesen egyértelmű, hogy erről színpadi emberek hogyan gondolkoznak, ha egy díszlet veszélyes, akkor arról nincs mit beszélni, vállalni kell a felelősséget, azonnal el kellett volna húznia onnan.”