2024. július 3. – 16:40
A Telex After albumkritikáiban az elmúlt hetek magyar lemezmegjelenéseiből válogatunk. A korábbi lemezkritikáink itt érhetők el.
Ketioz: Részecsketyósító (7/10)
Bár 2023-ban fű alatt megjelent a Griselda inspirálta Kísérlet című kollabja Phattel, a magyar rap kettyós klasszisa, Ketioz 2019 óta nem hozott ki szólólemezt. Azóta sok minden változott globálisan és a hazai színtéren is: túléltünk egy világjárványt, a Covid alatt kikopott egy csomó régi rapper, és feltört egy teljesen új generáció, akik 2-3 év alatt az ország legnépszerűbb előadóivá váltak, ezzel párhuzamosan pedig a hiphop- és könnyűzene hangzása is sokat fejlődött itthon.
Mint Ketioz a Recordernek elmondta, neki „pont a legrosszabbkor jött a Covid.” Épp a koronavírus előtt adta ki 2019-es albumát, a Balit, gyerekei születtek, és Mikee Mykanic-kel épp egy sok állomásos turnéra készültek, amit törölniük kellett a járvány miatt. Mire visszatért, egy teljesen kicserélődött közeget látott, és saját szavaival élve rájött, hogy „egy kicsit le van maradva.”
A nagy visszatérést jelentő, illetve az elmúlt 3-4 évet összegző Részecsketyósító ebből a kihívásból és hátrányból kovácsolt erényt. Ketioz hoppon maradt, és be kellett hoznia a lemaradását, aminek az eredménye egy olyan lemez, amelyről minden régisulis rapper példát vehetne.
Kettyós máig kettyós maradt, de amellett, hogy megőrizte régi őrültségét, felelős felnőtté is vált. A Részecsketyósító így egy nosztalgikusan bolondos, fesztelenül felköpködött, ízig-vérig hiphoplemez egy sokkal érettebb – de későn érő – rapper prezentálásában, aki megtalálta a saját lelki békéjét, és már nem fúj senkire.
Ez a kiegyensúlyozottság pedig rohadt jól áll neki.
A projekt amellett, hogy kedves és kielégítő ajándék a régi rajongóknak, sok új hallgatót is hozhat Ketioznak. Külön említést ér a lenyűgöző és sokszínű közreműködőgárda: az eltérő stílusok csak ritkán ütik ki egymást, a legtöbbször meglepő harmóniában működnek együtt. Megjelennek a régi barátok, köztük a Vicc Beatz rapperei, Bankos, az NKS, Bobakrome, Zsolaa és Mikee Mykanic és számos friss, kurrens név is, akiket Ketioz remek érzékkel válogatott össze.
Pogány Induló, Burijenci, 3,14, 6363 és Gently Da Spittah' szerepeltetése egyszerre mutatja Ketioz előremutató és friss gondolkozását, illetve alábecsült presztízsét a hazai színtéren belül.
„Én nem vagyok ismert, de az ismertek ismernek” – rappeli Ketioz a Tradíciós terhek című dalban, ami kérdés nélkül a lemez egyik csúcspontja.
Ketioz továbbá kihozta a sötétségből a fényre a mindig rejtőzködő Sütit és El Magicót, ami valódi áldás lehet azoknak, akik Majmok Bolygóján és Káván nevelkedtek. A Szupercsillagparaszt és az ikonikus Nem jó nekem után újra kiderül, hogy Ketioz Mikee Mykanic-kel továbbra is tökéletesen kiegészíti egymást, az Einstein fodrásza pedig a lemez kulcsdalává emelkedik. „Nekünk nem a mesterséges intelligencia írja a szövegeinket, mi írtuk a mesterséges intelligenciát” – mormolja ádáz hangon Ketioz a dal elején.
Ebben a számban Einstein és Karikó Katalin mellett Robert Oppenheimer neve is előkerül, ez foglalja keretbe a részecskegyorsítós, kémiás-fizikás, őrült doktoros tematikát, ami a (sajnos) pocsék lemezborítón és ezen az egy dalon kívül nem hangsúlyos máshol. Ketioz megcsillogtatja azt is, hogy mennyire jó lírikus, igaz a „sztoriTeller Ede” szójátékot már hallhattuk a feltörekvő budapesti rapper, AZÚL lemezén is.
Az Eminemre jellemző lyrical miracle rímek (lásd: „Túladagoltam a vakcinát akkor, amikor Karikó bedobott egy karikát karikor”) alkalmazásánál a rapper általában feláldozza a tartalmat a halmozott rímek oltárán, amit több zenekritikus kifogásolt már korábban amerikai rappereknél is. Ezek a húzások olykor feleslegesek, de a végeredmény még így is bőven élvezhető. Ennél jóval unalmasabbak azok a „Amíg ti…addig mi…”, és a „Míg a ti rappetek…addig a mi rappünk…” alapú összehasonlítások, amit sok magyar mc máig nem tudott kinőni.
Ehhez képest kiemelkedő manifesztó a Gently Da Spittah' és Ketioz párbeszédét dalba foglaló Diskurzus. A trekkben mester és padavanja cserél eszmét jó pár doboz sör mellett a régi és újsulis hiphop jelen állásáról. A csavar az, hogy szerepet cserélnek: az idősebb Ketioz az új generációt képviselő arcként mutatkozik be, míg Gently újfent a felnőtt kölyök szerepét tölti be, aki a hagyománytisztelő oldschool arcokat képviseli és beoltja a szűk gatyás autotune-os rappereket.
Ez olyan emlékezetes sorokat szül Ketioztól, mint „A változástól félni egyáltalán nem kell, a régi is újsuli volt egyszer”, vagy „Minden alfaj alfái közt van halhatatlan, boom bapből is létezik ám hallgathatatlan”. Majd némi baráti önkritikával magának és kortársainak is odaszúr, mondván, hogy „Ez már nem is boom bap, hanem boomer bap”.
A Ketioz, Phat, Siska Finuccsi és Rambo alkotta Egyenlők formáció Aranykor című lemezének megszületésekor (melynek célja az volt, hogy porig oltsa az újvonalat és annak képviselőit, visszaszerezve a régisulinak a trónt) még senki sem gondolta volna, hogy Ketioz egyszer ilyen lazasággal reflektál majd önmagára és a közegére. Ez a gesztus a legértékesebb pillanat az egész lemezen.
A teljes egészében Ketioz által mixelt és masterelt Részecsketyósítón One-Shot és Kool Kasko producerek dolgoztak, de három beatet (Gamma GT, Csítosz, Gömbkreténeknek) maga a rapper készített az albumra. A hiphop aranykorabeli beatek adják meg az anyag esszenciáját, néhol úgy sercegnek és sodornak magukkal, mintha a '90-es évek New Yorkjának utcáiról visszhangoznának. A Mobb Deep és a queensbridge-i hiphop hatása abszolút tetten érhető a betegen búgó, MPC-vel megáldott beateken (Tilos).
A kiváló kezdés után azonban szomorú, hogy a Vicc Beatz tagok (köztük PMK, Marabé és Erru) számról-számra sokat rontanak a minőségen és az összhatáson. Hiába ők jelentik Ketioznak az otthont, és a családias, komfortos hangulatot. A konteósoknak beszóló, gúnyolódó Gömbkreténeknek simán az év legrosszabb magyar hiphopdalai közt van, amitől egyszerűen vérzik az ember füle.
Olyan, mintha Ketioz felhívta volna a szomszédjait, hogy ugorjanak át egy random featre, függetlenül attól, hogy amatőrök.
Érthető, hogy a cél a laposföld-hívők és az alufóliasapkás paranoiások kifigurázása, az eltúlzott előadásmód pedig direkt költői eszköz, a tálalás viszont balul sül el és kinyírja a produkciót. Igaz ez a Leghitelesebb című dalra is, amiben a központi téma a pénz, a nélkülözés, a magyar valóság, a diákhitel, de még az illuminátusok is felbukkannak egy utalással. Ha csak Ketioz rappelne rajta, a lemez egyik legjobb száma lehetne.
A bitangerős kezdés után a vége felé elfárad a lemez, egyben néha sok is az egyórás hossz. Az viszont látszik, hogy Ketioz örül, hogy újra rappelhet, új hangzások felé tekintget, ha pedig biztonsági játékot játszik, akkor is a legjobb formáját hozza. Felismerte, hogy ez már egy más világ, bonyolult idők járnak, ahol már rég nem kell lekorlátoznia és bekategorizálnia magát. Elég, ha kettyós marad, de megőrzi a nyitottságát.
A lemezen van néhány olyan korszakalkotó összeérés (Tradíciós terhek, Diskurzus), amik bármennyi újrajátszást elbírnának és még sokat fogjuk emlegetni őket. Ezek az ötletek nemhogy visszaállítják a győri hiphop, illetve a nagybetűs magyar oldschool renoméját, hanem új fejezetet is nyitnak benne.
Innen már csak remélni lehet, hogy ez a felfogás hatással lesz a kortársakra (például Mikee Mykanic és az NKS új, készülő lemezeire), még akkor is, ha Ketioz látszólag kevésszer cselekszik tudatosan, és soha sem misztifikálja túl saját előadói világát.
A Részecsketyósító így a maga egyszerűségében és szórakozottságában lesz nagyszerű, minden hibája ellenére. Párbeszédet teremt, újít, visszanyúl a régibe és keblére ölel mindenkit, aki kész túllépni a felesleges utálkozáson, és inkább egy sört bontana a kommentszekciókban folytatott árnyékboksz helyett.