2024. június 27. – 07:00
A Telex After albumkritikáiban az elmúlt hetek magyar lemezmegjelenéseiből válogatunk. A korábbi lemezkritikáink itt érhetők el.
Chong: Emlékek_ (7,5/10)
A trap mostanra bebetonozta magát itthon, ezután különösen izgalmas látni, hogy hogy nyúlnak a hiphop más, kísérletibb és absztraktabb alműfajaihoz a hazai szövegcentrikusságot előtérbe helyező feltörekvő rapperek, köztük Zengő Csongor alias Chong is. Némi kontextus: azután, hogy 2018-ban hivatalosan is a hiphop lett a legnépszerűbb műfaj az Egyesült Államokban, megjelentek új amerikai rapperek, akik másképp nyúltak a hangmintákhoz, verzestruktúrákhoz, dobokhoz és ritmikához. Ennek fontos alapköve volt Earl Sweatshirt 2018-as lemeze, a Some Rap Songs, de az utat olyan rapperek kövezték ki, mint a nagy elődnek számító MF DOOM, vagy a fiatal MIKE, Medhane, Ka, Navy Blue, Milo, Billy Woods és a sort még sokáig folytathatnánk.
Mintha az ő stílusukat és hangzásukat fordítaná magyarra Chong, aki májusban adta ki Emlékek_ című mixtape-jét, aminek két kislemezzel (Csend, Szépavalódi) ágyazott meg. Mintha 6363 és Glsch hatása köszönne vissza az Azúr című második dalban, de a mixtape-en a fent említett MF DOOM, Billy Woods, MIKE, Navy Blue és Alchemist ihletése is hallható.
Az Emlékek loop-szerű, kísérleti hiphop alapokra írt spoken wordös, önelemző rappek gyűjteménye, melyek közül rögtön kiemelkedik az Azúr és a Csend, utóbbi az ébredező hazai absztrakt hiphop színtér himnusza is lehetne akár. Rajta vannak azok a rapperek (AZÚL, Nyhill és Sklady) és producerek (az aranykezű Domus például), akik egy olyan stílust képviselnek, ami még a tengerentúlon sem nevezhető mainstreamnek.
Így külön érték, hogy hallhatunk hasonlót Magyarországon.
Azúléhoz hasonló (lemezkritikánk az Eszterláncról itt), de annál még sokkal előremutatóbb, útkereső, meditatív lírikus hiphop ez. A rapper impresszionista képeket fest, közben spirituális kitérőket is tesz („A tested kölcsön-, nem ingyen kapott”), és hangsúlyozza, hogy „hiába van, hogy elvernek, maradni kell mindig embernek”. A rapper megengedi magának, hogy elbénázzon dolgokat, ha vétkesen is, de szeretne ember maradni egy olyan világban, ahol kiárusítanak mindent, amit lehet és mindenki vakon hajszolja a javakat.
Karakán véleményét sokszor meglepően zseniális lüktetésű és szépen egymásba hajló rímekben közvetíti: „Szarok a béremelésre, inkább leszek kinek pénze kevés / Nem szaladok az élelemért, de küzdök mindig a végzetemért”. És önvizsgálatának bizonytalan, de bátor konklúzióit-, illetve a jövőre irányuló szorongásait is páratlan szókészletet alkalmazva, választékos lazasággal borítja ránk. „Családom lesz-e előbb, mielőtt innen végleg elkerülök? / Vagy a magánynak maradok egyke szülöttje / Akkor is hogy ha megfeszülök?” – teszi fel a kérdést a Szépavalódi című dalban.
Chongnak bár ez az első teljes értékű, nagyobb megjelenése szólóban, kevesen tudják, hogy Pogány Indulóékkal kezdett el rappelni, szerepel is az MVM Dome-ban koncertező szegedi rapper korai, Diktátor című dalában, és az Ótvar Pestis, Pogány Induló, Ricky the Tricky és Sofiya jegyezte Keserédesben és a PO-ban is felbukkan, de ekkor még csak egy sejtelmes kérdőjel volt a neve helyén a közreműködők között. A lemez utolsó dalában (Bonuszlive) például pár másodpercre hallani is Pogány Induló hangját, a felvétel még azokból a szegedi időkből származik, amikor Chongék Holi előfellépőjeként mutatkoztak be a Grand Caféban.
Míg dél-alföldi rapper zenészkollégái feltörtek, vagy épp feltörekvőben vannak (lásd: Pogány Induló, Ótvar Pestis, Ricky the Tricky, Panama) ő csak most bújt ki a kérdőjel mögül, viszont rögtön felkiáltójeles hiphopot csinált. Az introspektív villanásokat és gondolatrohanásokat tálaló Emlékek mixtape valódi hullámvasút, a traumafeldolgozás zenés naplója. Bár a tálaláson még érződik, hogy itt-ott kiforratlan, bizonyos pontjain igazibb és frissebb, mint sok más hiphop lemez, amit manapság hallhattunk itthon.
Mire azt hinnéd, hogy ráunsz (a trapesebb lüktetésű, ismert flowjátékokat villantó Káosz talán az egyetlen, ami ezt váltja ki, illetve Ricky the Tricky verzéje az amúgy élvezetes Minták című számban), mindig jön egy újabb kanyar és mélység, például a melankolikus Keringő és a Kárlistaskit.
Pláne a Bonuszlive_ című zárószám,
amiben Chong az öngyilkosságról szaval, amit csak azért nem lép meg, mert nem akar ráijeszteni az erkélye alatt elhaladó kislányra.
„És csak mi ketten lennénk, én és a kislány / És én tényleg csak őt sajnálnám, mert tönkretenném a lelkivilágát / Csak azért, mert az enyém fel sem épült / Csak játszom a gondolattal / Minden. Egyes. Nap” – mondja, ez pedig egészen komoly és méltó gyomros a kilépő pillanatában. Chong – bár teljesen új hang még itthon – olyan érettséggel szól a saját szorongásairól bemutatkozó anyagán, hogy az rögtön magasabb szintre emeli a méltatlanul alulértékelt produkciót. Kérdés sem fér hozzá, hogy az absztrakt hiphop egyre izgalmasabb irányba halad itthon.
