2024. június 7. – 12:12
„Londonban ma is zuhog az eső, de már hozzászoktunk” – mondja Yungblud Zoomon keresztül egy fülledt keddi napon. Az énekes-dalszerző halálfejes baseballsapkát, Misfits-pólót és egy bőrből készült kantáros nadrágot visel, a mögötte lévő falon pedig egy zakó lóg, amire az Egyesült Királyság zászlaját nyomtatták. Mint mindig, körme és szeme most is feketére van festve.
A 26 éves Dominic Richard Harrison, azaz Yungblud, 1997-ben született a dél-yorkshire-i Doncasterben. 2018 elején adta ki az első EP-jét (YUNGBLUD), ami hamar nagy hullámokat generált az online térben. Ezután még három nagylemezt dobott ki (21st Century Liability, Weird! és még egy YUNGLBLUD 2022-ben, az ugyanezen nevet viselő EP után), negyedik albumát pedig mostanában fejezi be.
Mint tavalyi szigetes koncertjét követően írtuk, „Yungblud azzal tudott igazán sikeressé válni 2018-2019 környékén, hogy Lil Peep és az általa generált emo raphullám után ötvözte a poppunk, az altrock és a hiphop jegyeit. Kicsit úgy, mint a trendekre reagáló Machine Gun Kelly, csak Yungbludnál nem volt éles fordulat, ő a kezdetek óta ebből csinált karriert magának.”
Mindemellé egy könnyen beazonosítható, látványos, eladható karakter és imázs társul, ami legalább ennyire fontos kulcseleme a produkciójának: gyakran visel feminin szetteket, festi a szemét és a körmeit, köpköd, nyújtogatja a nyelvét, középső ujjat emel és olykor ugyan mesterséges nyerseséggel, mégis gyakran szól be a hatalomnak, miközben szoros kapcsolatot ápol a rajongóival is.
A genderfluid stílusáról ismert, magát pánszexuálisként definiáló Yungblud gyakran megkapja a queerbaiting vádját. Mint korábban a Telexen írtuk, a queerbaiting (nagyjából: csali a queereknek) arra vonatkozik, amikor valaki az LMBTQ-közösség szimbólumrendszerét használja arra, hogy ezt a közösséget magához csalogassa, és azzal hitegesse, hogy mellettük áll, sőt ő is tagja ennek a közösségnek, anélkül hogy ezt nyilvánosan hangoztatná. Hasonló kritikákkal illették már Billie Eilisht a Lost Cause című videóklipjének megjelenése után, és Harry Styles is gyakran megkapja ezt.
Egyebek mellett erről is kérdeztük a brit zenészt, aki a Telexnek elmondta, hogy brexit nélkül talán nem is lenne Yungblud. Annak pedig külön örül, hogy a magyar kormány melegellenes törvényének értelmében fenyegetést jelent rájuk-, és a 18 év alatti hazai fiatalokra nézve, mert úgyis az új generáció ideje jön, a felettük uralkodó politikusoknak már nincs sok hátra.
A Sex Pistols gitárosával, Steve Jonesszal szoros barátságot ápoló énekest első önálló magyarországi koncertje előtt kérdeztük készülő új lemezéről, augusztusban megrendezendő első saját fesztiváljáról, a nemrég hároméves melegellenes törvényről, a punk és a trapzene párhuzamairól, illetve arról, hogy milyen lesz fellépni az európai parlamenti és magyar önkormányzati választások napján Budapesten.
Az új, egyben negyedik lemezeden dolgozol épp, ami elmondásod szerint sokkal boldogabb lesz, mint az eddigiek. Ezzel megkaphatjuk az első vidám Yungblud-lemezt? Nem érzed, hogy könnyebb és közhelyesebb is pozitív dalokat írni?
Nekem nem. Szorongó típus vagyok, akire sok minden elég erősen hat. Úgy érzem, hogy elég sok negativitás dolgozik bennem, ezért erről könnyebb írnom, az ilyesmihez könnyebben kapcsolódom. Azzal, hogy olyan dolgokról írok, amik bátorítanak vagy amiket pozitívan élek meg, bizonyos értelemben a saját szorongásom és a saját életem dolgai ellen küzdök. Szóval ez nem egy vidám, szivárványos Yungblud-album. Inkább azokról a zene által közvetített pozitív dolgokról szól, amik ott vannak az ember mellkasában. Mintha azt üzenné az album, hogy „meg tudom csinálni!”.
Ha jól értem, kicsit olyan, mintha fellélegeznél.
Pontosan így mondanám. Ezt a lemezt a frissesség hatja át, olyan, mintha repülnék, mintha még sosem éreztem volna így magam.
Tudtad, hogy pont június 9-én, a magyar önkormányzati és az európai parlamenti választások napján adsz koncertet a Budapest Parkban? Milyen érzéssel tölt el mindez egy volt EU-s tagállam szülöttjeként? Fontosak még az olyan demokratikus szerepvállalások egy állampolgár életében, mint például a szavazás?
Végtelenül szomorú voltam, amikor kiléptünk az Európai Unióból. Lényegében ez volt az egyik katalizátora a Yungblud-projekt megszületésének. [A brexit idején] szavazhattam először, mégis ekkor éreztem először úgy, hogy elvették a hangomat. Amikor eldőlt, hogy kilépünk az EU-ból, tapintani lehetett a fiatalok dühét, akik úgy érezték, hogy elárulták őket. Az ezzel kapcsolatos érzéseimet a zenémben is megörökítettem. A fiatalok megosztottság helyett egységet akarnak és nem szeretik, ha kihagyják őket a párbeszédből, ez egy jobb jövő záloga. Nemrég épp erről beszéltem a Sex Pistols gitárosával, Steve Jonesszal, aki jó barátom, ő is egy mozgalom része volt a 70-es években. Ennek kapcsán beszélgettünk arról, hogy a mai fiatalok mennyivel lázadóbbnak, hangosabbnak és őrültebbnek tűnnek. Az ő idejében még csak annyi volt az üzenet, hogy „basszátok meg!”, most minden a nemek és rasszok közti egység, az elfogadás, és a szeretet nevében történik. Emiatt kurva izgalmas lesz Magyarországon tartózkodni a választások napján, még az is lehet, hogy kitalálok erre az alkalomra valamit.
Hallottál a Magyarországon melegellenes törvényként elhíresült rendelkezésről, ami lehetőséget ad arra, hogy az LMBTQ-tartalmakat kitiltsák a tévéből, az iskolákból és a könyvesboltokból? Te a kormány retorikája szerint fenyegetést jelentesz a magyar fiatalokra, látva, hogy 18 év alatti kisgyerekeket befolyásol a genderfluid stílusod. Mit gondolsz erről?
Helyes. Azért jelentek fenyegetést nekik, mert amit mondanak, az baromság. Töröljetek ki minket a tévéből, töröljetek ki minket a könyvekből, nekünk itt van az internet, és nálunk van az erő, amúgy sem nézünk már tévét. Kontrollálhatják, hogy mit szeressünk és mit gondoljunk, a párbeszédet viszont soha nem lehet megállítani, az így is, úgy is meg fog történni.
Úgyhogy jobban tennétek, ha ezt elfogadnátok, és beszállnátok a dologba, mert ti meg fogtok halni, és mi kerülünk a helyetekre.
És minél több szarságot raktok elénk, mi annál motiváltabbak leszünk, hogy jobbá tegyük ezt az egészet. [A változás] előbb vagy utóbb úgyis be fog következni, többet fogunk szeretni, és másképp fogjuk látni a dolgokat. A világ már továbblépett és továbbfejlődött. Ezért hiszem, hogy a társadalom szerves részét adó fiataloknak jobban bele kéne folyniuk a globális politikába. Elvégre erről szólna a demokrácia, még akkor is, ha azt hiszik, hogy naivak vagyunk. Ha a fiatalabbakat demokratikusan megválasztanák a parlamentbe és a törvényjavaslatokat a fiatalabbak véleményének figyelembevételével fogadnánk el, nem lennénk abban a helyzetben, amiben most vagyunk a világban.
Billie Eilish és Harry Styles mellett te is gyakran megkapod a queerbating vádját, a kritikusaid szerint nem önazonos és autentikus, hogy női ruhákban lépsz fel és fested magad. Mit gondolsz a konzervatívok által osztott nézetről, miszerint queernek lenni és az LMBTQ-közösséget képviselni egyszerűen csak divat?
Legyél az, aki vagy, az emberek azt mondhatnak bármiről, amit akarnak. Ha queer vagy, akkor queer vagy, ha nem vagy az, akkor nem vagy az, ez rendben van. Csak ne ítéljünk el senkit a döntései miatt, ettől csak jobb lenne a világunk és mindenki jobban érezné magát. Én mindig és mindenhol a szeretetet képviselem: a szeretet vezet, és a szeretet nevében szarok bele dolgokba. Van egy húgom, akin már látszik, hogy hogyan gondolkozik az eggyel fiatalabb generáció: neki már nem számít, ki honnan származik és ki milyen nemű. Úgy érzem, hogy ez annak az eredménye, amiért az előző generáció küzdött, és ez kurva jó.
Augusztus 11-én indul el a saját fesztiválod Bludfest néven, aminek egyik fő célkitűzése a megfizethetőség. Mint korábban elmondtad, felháborított, hogy a nagyobb fesztiválok milyen drágán árulják a jegyeiket, amivel nem a rajongók érdekeit képviselik. Te ez ellen úgy tiltakozol, hogy alacsony árú belépőket árultok a Bludfestre, sokak szerint ez azonban nem nagy újítás, a Euronews cikke is kifogásolja a törekvésed. Jogosak ezek a kritikák?
Hogy őszinte legyek, nem igazán érdekel, mit gondolnak az emberek arról, hogy hiteles-e, vagy sem, mert az. A hitelesség szubjektív az emberek számára, nekem azért hiteles, mert én akartam megvalósítani. Alacsonyan akartam tartani az árakat, mivel nem akarom átbaszni a rajongótáboromat és kihívás elé akarom állítani a jegykiadási rendszert. Új művészeket akarok felvonultatni, azt akarom, hogy az emberek úgy érezzék, hogy végre meghallgatják őket, látják őket és hogy jól érezhetik magukat. Azoknak, akik le akarják szólni [a fesztivált], talán el kellene jönniük, mert szerintem nagyon jól éreznék magukat.
Olyan népszerű punkzenekarok mellett, mint a The Damned és a Soft Play, Lil Yachty is fellép majd a fesztiválodon. Őt a barátodnak tartod? Első ránézésre kevés közös lehet bennetek a körömfestésen kívül.
Igen, sok ideje fej fej mellett haladtunk a külön kis világunkban. Mindig is tiszteltem őt amiatt, hogy hozzám hasonlóan meri tágítani a műfaji határokat és azt, hogy hol áll épp művészként. [Yachty] nem akar örökké csak mumble rapet csinálni, úgy változtat irányokat, mint én. Úgy érzem, hogy amikor hasonló gondolkodású, de más területen alkotó művészek vannak egy helyen, abból csak jó dolgok tudnak kisülni, és végül barátokká tudtok válni, mert több közös van bennetek, mint azt elsőre gondolnád.
A trapzene sokat merített az utóbbi években a punkzene esztétikájából, és sok rapper élő koncertje is lassan úgy néz ki, mint egy pogózós hardcore-buli. Mi a véleményed erről az összefonódásról?
Imádom. Amikor régebben N.W.A-t hallgattam, akkor hallgattam Metallicát is. Mert a kettő mindig is ugyanaz volt, csak más kultúrából, más hangulatból, és valami másért való küzdelemből fakadtak.
