2024. június 1. – 22:23
2023-ban a Szupercsapat! (Challengers!) című játék nyerte meg az Év Haladó Társasjátéka (Kennerspiel des Jahres) díjat, de ettől nem kell megijedni, ezzel a játékkal akár már alsós gyerekekkel együtt is játszhatunk, valójában annyira egyszerű. Ez persze kinyitja a kérdést, hogy mitől is lesz egy játék haladó társas, de erre majd a cikk végén térünk ki, előbb jöjjön maga a teszt.
A Szupercsapat 2024-ben jelent meg a Szupercsapat! – Strandkupa című, különálló játékkal egyszerre. Mi a Board Game Expón próbáltuk ki az eredeti játékot, amit akár egy, de akár nyolc fővel is lehet játszani, a játék szinte ugyanolyan hosszú, bármennyien is játsszuk. A Szupercsapat!-ban – nem meglepő módon – egy szupercsapatot kell összerakni játékosszámtól függően hét vagy nyolc kör alatt, amivel újra és újra legyőzzük a másik csapatát, álljon az a csapat bohócokból, kisállatokból vagy szörnyekből.
Egy pakli egyszerre csak egy másik játékossal harcol, ha kettőnél többen játszanak, akkor folyamatosan cserélődik az ellenfél. Minden játékos ugyanazt a kezdő paklit kapja, különböző szereplőkkel, akik közt van egyes, kettes, hármas és négyes erősségű lap is. Az első játékos felcsapja a legfelső lapját, kiteszi a csatatérre, és ezzel mindenképp megszerzi a győzelmet jelképező zászlót. Ezután az ellenfél is felcsapja a paklija felső lapját, és ha legalább akkora, mint az ellenfél lapja, elveszi a zászlót. Ha kisebb, akkor addig csapja fel a lapjait, amíg legalább akkora összeget el nem érnek a lapok. Akinél a kör végén a zászló van, az nyer.
Na jó, de ebben hol a játék? Jogos a kérdés, hiszen eddig ez olyan, mint egy autóskártya, ahol csak egyetlen tulajdonságból lehet választani, az meg egy agyatlan szerencsejáték. De itt jön be egy másik ismert játék, a kockapóker mechanikája is: a játékban mindegyik, így már a legelső kör előtt is húzunk egy-két új, egyre erősebb kártyát, és azután át kell gondolnunk, hogy mit tartsunk meg, mit dobjunk ki, hogyan hozzuk össze a legerősebb kombót a kártyáink közül: inkább kockáztatunk vagy biztosra megyünk, sok gyengébb egyforma lapot szedünk össze, amik egymást erősítik, vagy sok különböző, de külön-külön is erős lapot? Jó az nekünk, ha van pár olyan speciális kártyánk is, amik plusz erőt kapnak támadáskor (azaz a zászló megszerzésekor), de amikor védekezünk, már gyengébbek? Vagy inkább fordítva jobb, őrizzük minden erőnkkel a zászlót, ha már egyszer meglett? Esetleg menjünk rá azokra a karakterekre, akikkel pluszpontokat húzunk be, ha megszerezzük velük a zászlót? Vagy megnézhessük és újrarendezhessük a paklink három felső lapját? Vagy az összes fenti képességnek valamilyen bonyolult mixét válasszuk?
Minden játéknak az az egyik legkielégítőbb része, amikor jutalmat kapunk, kártyákat húzhatunk, erősíthetjük magunkat. A Szupercsapat! pedig egy bőségesen jutalmazó játék, ahol rengetegszer húzunk kártyát a rövid játékmenet alatt, de ez a jutalom mindig teher és stresszforrás is.
Fontos, hogy nemcsak úgy lehet győzni, hogy a paklik elfogyása végén nálunk van a zászló, hanem úgy is, ha az ellenfélnek megtelik a kispadja, azaz túl sok kártyáját győztük le, amiket le kellett vennie a csatatérről. Ugyanis ha egyforma figuráink vannak, azokat tehetjük egymásra, de ha különbözőek, azok mind külön-külön helyet foglalnak el a kispadon, emiatt gyorsan betelhet, ha nem optimalizáljuk a paklinkat, ha túl sok és sokféle kártyánk van, vagy ha nem gyűjtünk be olyan speciális képességű figurákat, akik például a kispadon lévő figurákat is tudják menedzselni, vagy más trükkökre is képesek. Egy idő után már akkora paklink lesz, annyira sok dolgot akarunk beleszuszakolni a csapatunkba, hogy ha nem figyelünk, már a kispad betelése miatt leszünk bajban, és nem is fogunk végigérni a teljes paklin.
Emiatt alakulnak ki azok a dilemmák, hogy a játék végén hiába húztuk fel a legerősebb, tízes értékű, Főgonosz nevű kártyát, nem biztos, hogy érdemes bevállalni, ha az a kijátszása után magával hoz egy véletlenszerű, gyenge kártyát is a paklinkba. És hiába jó egy hetes Kraken meg egy hetes T-Rex is, mégiscsak két helyet foglalnak el a kispadon. Nem hasznosabb, ha az alapcsapatomban is benne lévő, négyes erősségű Bajnokból választok be egyre többet, akik csak egy helyet foglalnak?
Maga a játékmenet gyors, és az olvasási és összeadási képesség mellé minimális társasjátékozós tapasztalat is elég a játék élvezetéhez. Az előbb felvázolt dilemmák pedig jók és izgalmasak, amikből rengeteget kapunk a játékban. De kiszámíthatatlanul.
A Szupercsapat! nagy hátránya, hogy sokat épít a szerencsére. Ugyan a különböző kártyapakliknál lehet tudni, hogy milyen erejű figurákat húzhatunk, azért több tucatnyi figura van mindegyikben, amikből körönként csak egyet vagy kettőt húzhatunk fel. Ráadásul a kész paklinkat sem sorrendben rakjuk össze, hanem véletlenszerűen megkeverve, így simán kijöhetnek a legrosszabb kombók is, például amikor az egyes erejű kártyáinkat felerősítő lapok a pakli legaljára kerülnek. Ezt ellensúlyozza a gyors játékmenet és a játék végén az az ösztönös érzés, hogy „nem nyomunk egy visszavágót?”.
A Szupercsapat!-nak megjelent a Strandkupa alcímű társjátéka is, amiben az új figurák mellett új módosító képességek is vannak, a két játékot pedig külön-külön és együtt is lehet játszani. A társasok egyenként 15 ezer forint körül mozognak, ami egy kártyajátékért nem kevés, cserébe tényleg szinte bárkivel leülhetünk ilyet játszani.
Ezzel egy könnyen tanulható, fordulatos, gyors és a szerencsére is sokat építő játék lett az Év Haladó Játéka. A piros pecsétes logó sokaknak ismerős lehet, és az elmúlt éveket nézve kicsit meglepő, hogy a Szupercsapat! kapta meg azt a díjat, amit 2019-ben a kellemesen összetett Fesztáv (Wingspan) vitt el, 2011-ben pedig a 7 Csoda – hogy csak az elmúlt évek legismertebb példáit említsük. Ráadásul a haladó (Kennerspiel) kategória csak 2011-ben jött létre, épp azért, hogy legyen egy külön kategória a komplexebb játékoknak is a sima Év Játéka (Spiel des Jahres) mellé.
Régen olyan játékok kapták meg az év játéka díjat, mint például a Catan telepesei vagy a Ticket to Ride, amik azért odafigyelést, tervezést igénylő, hosszú játékok (még ha nem is egy Trónok harca vagy Frostpunk kategóriáról beszélünk), aztán a haladó kategória bevezetése után az ilyen szintű társasok már átkerültek oda, a sima Év Játékának pedig egyre többször választottak meg népszerű családi, illetve partijátékokat (például Dixit, Fedőnevek, Csak egy).
A mostani döntés viszont azt mutatja, hogy mintha nem a komplexebb játékoknak hoztak volna létre egy külön kategóriát, amivel az egyre bonyolultabb játékokat díjazzák az ismert pecséttel, hanem lefelé nyitottak, hogy még szélesebb körhöz jussanak el az év most már inkább családi játékai, ezzel lefelé szélesítve a piacot. Ezzel önmagában nincs gond, ez is lehet egy díjpolitika, hogy szélesebb réteg felé nyitunk, ahogy az Oscar-díj is tette a legjobb film jelöltjeinek kiszélesítésével – de fontos, hogy a Spiel des Jahres eleinte egy speciálisan Németországra szabott díj volt, és nem azért alapították, hogy megtalálják a társasjátékok Oscarját, azaz a legjobb játékot, hanem hogy a társasjátékozás kultúráját népszerűsítsék egy-egy kiválasztott játékkal, amit erre alkalmasnak találnak.
Később viszont annyira nagy jelentősége lett ennek a pecsétnek (sőt, már annak is, ha valaki csak a jelöltségről szóló pecsétet megkapta), hogy a díjazóknak már olyan szempontokat is figyelembe kellett venniük, mint például ha valaki évről évre megveszi vagy megkapja a nyertes játékokat, akkor ne minden évben ugyanolyan játékkal kelljen játszania. A Szupercsapat!-tal, a 2023-as Év Haladó Játékával pedig most szórakozni fogunk, nem pedig őrületesen nagyot agyalni.
