2024. május 20. – 23:11
Mára már teljesen egyértelmű, hogy az angol szójáték, miszerint the geek shall inherit the Earth (magyarra talán úgy fordíthatnánk: a kockáké lesz a földkerekség) profetikus volt. Míg az ezredfordulón még nagyon megnézték azt a negyvenéves férfit, aki copfos japán kislánynak öltözött, aki szabadidejében a Sötétség Birodalma ellen harcol, a pünkösdi hétvégén a Hungexpóra tartó buszon a szeme sem rebbent senkinek az ilyesmitől. Ebben hatalmas szerepük volt a Marvel-filmeknek és az Agymenők sorozatnak, ha valaki tudja, hogy mi a különbség a piros-kék és a kék-piros ruhás Pókember között, az már nem béna, hanem menő. A kockakultúra éves csúcseseménye, a Comic Con mára már társrendezvényekkel is gazdagodott, és még a honvédség is úgy gondolta, hogy érdemes itt egy toborzópontot felállítania. Egy teljes csarnok jutott a társasjátékoknak is, ahol idén elsőként rendezték meg a Board Game Expót Budapesten.
A társasjátékok népszerűségét mutatja, hogy úgy telt meg egy nagy kiállítási csarnok, hogy nem is minden nagy kiadó volt jelen az eseményen, ennek ellenére ha valaki ki szerette volna próbálni az összes játékot, amik ki voltak rakva az asztalokra, legalább egy hetet kellett volna itt töltenie. Látványos volt az is, hogy milyen sokféle kiadó van már Magyarországon, a nagyok, mint a Gémklub, a Piatnik vagy a Reflexshop, évente több tucat játékot jelentetnek meg, de vannak olyan kis kiadók, amik egyszerűen beleszerettek egy játékba, és azt mindenképpen szeretnék magyarul látni, így jobb híján maguk adják ki. Ez történt a kifejezetten gyerekeknek szánt, Coraquest című dungeon crawler játékkal, amit az A&Z Games adott ki magyarul.
A legtöbben azért jöttek ki ide, mert itt könnyedén ki lehet próbálni a társasjátékokat, ami két szempontból is hasznos lehet. Egyrészt vannak olyan játékok, amik már komoly befektetést igényelnek, mint például a szintén dungeon crawler-szerű Too Many Bones, amit a legjobb helyeken is ötvenezer forint környékén lehet beszerezni. Ahogy egy komolyabb autónál, itt is jól jöhet egy próbakör, hogy valaki el tudja dönteni, tényleg ez-e az a játék, amire szeretne ennyit áldozni.
A másik nagy előny, hogy a profi játékmesterek, akik betanítják a játékokat, segítenek átlendülni a társasozás egyik legkellemetlenebb részén. Minél bonyolultabb, összetettebb egy játék, annál komolyabb feladat a szabálymagyarázat. Ha egy társaság frissen nyit egy dobozt, és próbálja együtt megérteni, hogy mit is kellene csinálni a játékban, nincs sok esélyük mindent rögtön megérteni. Ezért aztán a gondos gazda, aki meghívja a többieket játszani, vagy az, aki a játékot hozza, eltölt néhány órát a szabálykönyv társaságában, esetleg megnéz pár szabálymagyarázó videót, és utána ő tanítja be a többieknek a szabályokat. Ez az, amihez nem mindenkinek van kedve, és ami gyakran elriaszt sokakat a bonyolultabb társasoktól. Az expón minden kiadó saját játékmestercsapattal érkezett, akik betanították a játékot, esetleg segítettek a felmerülő kérdések megválaszolásában, így aztán könnyen lehetett az egyik játékról a másikra váltani, nem szakította meg az élményt a szabályértelmezés. Láthatóan sokan éltek is a lehetőséggel, nem nagyon volt szabad asztal és unatkozó játékmester sem.
A magyar kiadók mellett a magyar tervezők szaporodása is mutatja, hogy mennyire a fősodorba került a társasjáték. A közösségi finanszírozás (elsődlegesen a Kickstarter) teljesen megváltoztatta azt, ahogy társasjátékok készülhetnek. Nem feltétlenül szükséges gigantikus befektetés, egy teljes terjesztőhálózat és hatalmas marketinggépezet ahhoz, hogy egy ötlet az asztalra kerülő játékká váljon, elég, ha sikerül megfelelő mennyiségű támogatót találni hozzá. Így aztán sokkal szűkebb közönségeknek készülő játékok is megvalósulhatnak, mint korábban.
A tervezőknek fenntartott részen az elkészülés minden fázisában levő játékot lehetett találni. Voltak olyanok, amik még kézzel rajzolt kártyákkal, képek és szerkesztés nélküli szabálykönyvvel érkeztek, ezeknél a tervezők fő célja az volt, hogy minél többen játszanak a játékukkal, és minél több visszajelzést kapjanak. Voltak már tulajdonképpen elkészült játékok is, amik már készen állnak arra, hogy elkezdjék a kalapozást.
Bár eredetileg a Kickstarter arra jött létre, hogy egy apró ötletből segítsen valamilyen terméket készíteni, mára már csak annak van esélye egy sikeres kampányra, aki egy gyártásra kész prototípust tud bemutatni. Ilyen például a Heraklész oszlopai, Oláh Tamás játéka, ami első pillantásra egy ókori görögös 4X (felfedezés-terjeszkedés-kihasználás-meghódítás) játéknak tűnik, de a mechanikájában klasszikus eurotársasos elemeket ötvöz, mint a paklimenedzsment és az akcióválasztás. A játék történelmi hűségéről külön történészszakértő gondoskodott.
Olyanok is eljöttek, akik már túl vannak a közösségi finanszírozási kampányon, és már a kész játékokat szállítják le. Az Urban Games kiadó itt az expón adta el az utolsó példányokat a Conspiracy című, könnyed és vicces játékukból, amiben minden játékos a saját összeesküvés-elméletét építgeti, és próbál minél több követőt szerezni. Rájuk is igaz, hogy evés közben jön meg az étvágy, és már készül a következő projektjük.
A magyar játéktervezők között különleges helye van Pierrot-nak, aki már régóta tervez játékokat, de az elmúlt évben belefogott a kiadásukba is. Első ilyen játéka, a borászkodós Cuveé nekünk kifejezetten tetszett, a következő, kissé egyszerűbb Caravanserai se volt rossz, most pedig már meg lehetett nézni az ősszel érkező Twilight City prototípusát. A játékban egy disztopikus jövőben próbálhatjuk megdönteni a gonosz hatalmat, természetesen kártyák kijátszásával. A Kickstarter helyett az előrendeléssel biztosíthatja be magának valaki, hogy elsőként kapja meg az év vége felé megjelenő játékot.
Nincs nagy rendezvény díjátadó és komoly bejelentés nélkül, ide is jutott egy-egy. Átadták a Magyar Társasjátékos Egyesület díját az elmúlt év legjobb játékának, ami ezúttal a Coffee Rush lett. A nem túl bonyolult családi játékban a bábunkkal lépkedve gyűjtünk alapanyagokat, amiket cuki kis kávéscsészékbe pakolunk, hogy megrendeléseket teljesítsünk a kávézónkban. Ha sikerül teljesíteni egy megrendelést, akkor nemcsak győzelmi pontot kapunk, hanem a szomszédainknak is adunk egy-egy küldetést, amit nekik kell majd teljesíteniük, ettől lesz interaktívabb, sőt kicsit gonoszkodós is a játék, ami kifejezetten jó tesz neki.
A díjkiosztás mellett a nagy bejelentés is szinte kötelező részük az ilyen eseményeknek, ebből is kaptunk egyet: a Reflexshop magyarul is megjelenteti a legnagyobb magyar játéktervező, a Mindclash Games Ironwood című kétszemélyes játékát. Ebben a játékban egy erdőért folyik a harc, az indusztriális Vasbordájúak és a misztikus Erdőjárók harcolnak egymással, a két játékosra más szabályok vonatkoznak, így a stratégiájuk is teljesen más. Külön szépsége a játéknak, hogy a Vasbordájúak minden komponense fémből, míg az Erdőjáróké fából készült.
Bár a társasjáték nem egy látványos elfoglaltság, a Klask mágneses fociból és a Crokinole klasszikus pöckölős játékból rendezett bajnokságok némi stadionhangulatot is loptak az amúgy elmélyülten fakockákat tologató játékosok közé. A szomszéd csarnokokból áttévedő törp harcosok, képregényhősök és rohamosztagosok pedig kifejezetten feldobták a hangulatot.
