Volt egy olyan korszak, amikor a tévének és benne a Ki Mit Tud? tehetségkutatóknak, és a Táncdalfesztiválok könnyűzenei versenyének embereket összehozó erejük volt, és ünneppel ért fel, ha a néző meghallgathatta a szimfonikus zenekarral kísért dalokat az egyetlen tévécsatornán. Ezt a kort idézte meg már másodszor a Katona József Színház társulata zenészekkel karöltve a Budapest Park színpadán a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek slágereivel.
A Csinibaba Táncdalfesztivál koncepciója tavaly merült fel először, a Katona József Színház negyvenedik évfordulójának alkalmából, és annyira jól sült el az első, színészeket és zenészeket is színpadra szólító esemény, hogy idén újra megismételték egy részben új műsorral az estét.
Az előadók ezúttal is magukra öltötték a kor hangulatát, feltupírozott hajakkal, combcsizmában, csokornyakkendőben énekelték a retró slágereket. A közönség soraiban is komolyan vették az öltözködést, a nézőteret elárasztották a pöttyös minták a csipkeharisnyákkal és masnis hajbavalókkal, de akadtak olyanok is, akik ragaszkodtak a színházi viselethez, elegáns blézerekkel és feltűzött kontyokkal.
A Budapest Park koncertjei közül ez az az esemény, ahol a nézők életkora a legszélesebb spektrumon mozog, hiszen az idősebb generáció bármikor újraélné a az örökzöld slágereket, a fiatalabb korosztálynak pedig vonzó név volt Beton.Hofi és Sisi is a fellépők között.
Az estét Kocsis Gergely és Thuróczy Szabolcs konferálta az egykori Ki mit tud? műsorokban megszokott, dalok közötti narrációkkal,
így köszöntötte például Thuróczy nőnek öltözve a Szovjetunió nézőit.
Az első dal Poór Péter 1967-es dala volt, az Utánam a vízözön, amit Péterfy Bori és Pálmai Anna előadásában hallhattunk. A koncert utolsó dalai között ismét előkerült ez a dal férfiaktól is Lengyel Benjámin, Nagy Ervin és Béres Bence előadásában, ami azért volt szerencsés, mert jól érzékeltette a két előadásmód, hogy milyen másképp lehet értelmezni egy dalszöveget férfiként, illetve nőként. Amíg Péterfy és Pálmai karcos hangjukkal megjelenítették a katartikus dal szövegének fájdalmát, addig Nagy Ervinék előadásában modoros lett a dal. Nagy Ervin úgy nyújtotta a szavakat és grimaszolt, mintha egy elkeseredett báró lenne egy musicalben.
Az este folyamán hallhattunk hóbortos duetteket is, amelyek bár teátrálisak voltak, bájosan hatottak az előadók egymáshoz passzoló hangszíne miatt (Kiss Eszter és Jónás Vera: Például te, Ónodi Eszter és Lábas Viki: Su su bolondság, Beck Zoli és Mentes Júlia: Angéla, Járai Márk és Jordán Adél: Gézengúz).
A koncertre válogatott dalok jól érzékeltették azt is, hogy hiába az idő múlása, a korabeli dalok alkotói ma is aktuális témákhoz nyúltak, csak korszakonként más és más köntösben tették ezt.
Ahogy Thuróczy Szabolcs, Kocsis Gergely, Tasnádi Bence, Mészáros Béla, Keresztes Tamás és Vizi Dávid elénekelte a Mesélj a nőkről sorait, rádöbbentem, hogy a Halott Pénz Hello lányok című dalának szövegét már megírták 1968-ban, csak sokkal frappánsabb rímekkel.
Beton.Hofi feltűnt több dalban is, Pásztor Dániellel, Rujder Vivivel és Jakab Balázzsal adták elő a Nem vagyok teljesen őrült című dalt, de felbukkant a Gedeon bácsiban csibész figuraként, direkt erre az alkalomra írt versszakkal. Eddig Beton.Hofit a színpadon csak koncentráltabb, szerepbe bújt helyzetben láttam, ezúttal nagyon felemelő volt nézni a fülig érő mosolyát és a dalhoz társított pajkos sorait. A közönség egyöntetűen kacagott fel például akkor, amikor kimondta, hogy: „Gedeon bácsi, a nők bálványa magányosan buszozik ki Kőbányára”.
Beton.Hofin kívül még Sisi is rappelt a koncerten, bár az ő szövegei stílusidegenek voltak a korszak számaihoz (Mariguana cha cha, Seherezádé), Nagy Ervinnel közös duettjében (Bombajó) viszont kiderült, hogy Sisi tud énekelni, méghozzá nagyon jól. Pontos és zengő hanggal érkezett meg egy piros pöttyös ruhában a színész mellé, így kettőjük előadásmódja szintén azt támasztotta alá, hogy a Csinibaba Táncdalfesztivál meglepő, de briliáns párosokkal is előrukkol.
Az este egy pontján a két műsorvezető, Kocsis és Thuróczy megragadta az alkalmat, és elmondták, hogy ahogy tavaly, idén is szeretnének kedveskedni egy meglepetésvendéggel: „De úgy voltunk vele, hogy a tavalyit nem tudnánk überelni, így hát elhívtuk őt még egyszer!” Így színpadra szólították Szinetár Miklóst, aki hét alkalommal volt a zsűri tagja a Ki mit tud? műsoraiban, nála többször csak Petrovics Emil zsűrizett a versenyben. Szinetár elmondta, hogy a hatvanas évek dalaiban miként lapultak meg a fontos sorok, és miért megható napjainkból nézve, hogy akkoriban egy generáció hitte, hogy nem várhatunk holnapig – utalva ezzel Zalatnay Cini egyik legnépszerűbb dalára.
A Nem várok holnapigot együtt adta elő Jordán Adél, Sena, Tasnádi Bence és Béres Bence, akik át is adták a dal refrénjében rejlő energiát. A hazai könnyűzenészek közül Vitáris Iván (Ivan & The Parazol) illeszkedett leginkább a beatkorszak dallamaihoz, és az este egyik fénypontját jelentette, amikor csehül énekelte a Lady Carneval című dalt Gloviczki Bernáttal és Csákányi Eszterrel.
A színház és zene fúziójánál nehéz elkerülni, hogy az előadásmód ne legyen zavaróan giccses vagy ripacskodó, de ez a veszély nagyrészt elkerülte a koncertet, kivéve az utolsó dalt, amikor az Egyszer véget ér című dalt énekelte Rezes Judit és Bagossy Norbert. Hozzájuk csatlakozott be a Katona József Színház társulata a zenészekkel együtt, ami
inkább emlékeztetett egy szülőket megörvendeztető ballagásra, mint egy rendes koncertre.
De a finálé sem rontott azon, hogy a Csinibaba Táncdalfesztivál kitűnő érzékkel idézi meg azt a kort, amikor még nagyot szóltak a refrének, amikor a szerelmes dalok eleganciával párosultak.
Felemelő volt látni azt is, hogy az idősebb generáció egyszerre örül az ismerősen csengő daloknak, és nyitottan áll a hazai színtér jelenlegi zenészeihez. Nem éreztem azt, hogy Beton.Hofi Gedeon bácsihoz írt versszakáról azt gondolják, hogy az nem méltó a klasszikusokhoz. Inkább úgy tűnt, üdítő volt nekik más köntösben hallani az egykori kedvenc dalukat. A Katona József Színház társulatának tagjai abszolút megérdemlik, hogy legyen egy nekik dedikált este a Budapest Parkban, a Csinibaba Táncdalfesztivállal pedig újra magunkénak érezhetjük az olykor feledésbe merült, de mai napig inspirációt nyújtó slágereket.
