2023. november 6. – 10:13
Azt már múlt héten szakavatott küzdősport-szakértő kollégánk megfejtette, hogy a Sztárbox mennyire komolyan vehető, ha pusztán a sportértékét nézzük. Annak ellenére, hogy a párosításokban nem igazán találunk valódi riválisokat, hogy a műsor nagy részét alig teszi ki maga a boksz, és hogy maga az élő műsor is kissé kaotikus, kifejezetten jól nézték az első adást. A második adásra papíron kevésbé izgalmas párosítások jöttek össze, és továbbra sem indokolja semmi, hogy a Sztárbox ilyen hosszú legyen.
Ha belevesszük a felvezetőműsort, akkor a Sztárbox kb. két és fél óra reklámokkal együtt, ami brutálisan hosszú egy olyan műsortípusnál, ahol a lényegi rész – vagyis maga a boksz – gyakran mindössze pár percig tart. Ahogy a sportágban nálam jóval járatosabb kollégám is írta a Telexen „a három darab négymenetes meccs összesen legfeljebb nettó 22 perc bunyót jelent, szóval nem kis kihívás egy ilyen sovány program mellé körítést találni”.
A súlytalan felvezetőműsornak annyi értelme mindenképpen volt, hogy láthassam, hogyan ütötte ki Molnár „Noár” Áron Frohner Fecó fodrászt, vagy hogyan sorozta félájultra Árpa Attila Nagy Ervint, de még így is inkább egy rendes sportmérkőzés előtti felvezetés paródiájának hatott, ahogy a valódi szakértők próbálnak nem valódi sportolókról szakvéleményt formálni, és ahogy totál civilek, mint például a Schobert család próbál valamit okoskodni a gála előtt. Nyilván ez elkerülhetetlen, hiszen muszáj valamivel kitölteni műsoridőt, de ez az egész csak időhúzásnak hat, ha közben nem érzi a néző a motivációt, hogy megnézze az összecsapásokat.
Hol van már az az időszak, amikor az egymást annyira a valóságban sem komáló Majka és Dopeman csapkodta egymást kifulladásig? Helyette Sáfrány Emese légtornászt rakták össze Dobos Evelin színésznővel, Brasch Bence színész-énekest KKevin rapperrel, illetve a csatorna egyik arcát, Istenes Bencét Schober Norbert Juniorral. Igen, Schobert Norbi fiáról van szó, aki szintén közszereplő, mint a család összes többi tagja. Az Instagramján sokat pózol drága dolgokkal, kockás hasfallal meg külföldi nyaralásokról, szóval biztosan nagyon sikeres és népszerű valamiben a nevén kívül is.
Majdnem nyolcvan percet kellett addig várni, amíg végre valakik elkezdtek bunyózni, de az RTL annyira próbált mindent bevetni, hogy az elején még pankrátorok is felbukkantak egymást „püfölni”. Érdekes árukapcsolás, hiszen a pankráció nem valódi küzdősport, inkább a színház és a sport keveréke, ahol csak eljátsszák, hogy nagyon szétverik egymást. Egy valódi ökölcsapásokra kitalált eseményen kicsit tájidegen volt látni, ahogy fel-le repkednek betanult pózokban a pankrátorok, de ahhoz biztos jó volt, hogy a valódi bokszmeccseket egy fokkal jobban lehetett értékelni. De még ez is hitelesebbnek tűnt, mint az, hogy az edzésekről szóló montázsban Dobos Evelin dobozos Hellt ivott. Értem én, hogy főszponzor és termékelhelyezés, de ha Cristiano Ronaldo annak idején háborút indított a cukros üdítőitalok ellen, akkor tessék elképzelni, mennyire támogatják a valódi edzők, hogy energiaitalt fogyasszanak a sportolóik.
Azt kár lenne tagadni, hogy hiába tiltakozik bennem minden a műsorformátummal kapcsolatban, egész szórakoztató tud lenni, ahogy totál kezdőkre próbáljuk megtippelni otthon, hogy vajon Dobos Evelin vagy Sáfrány Emese veri meg a másikat. Én Sáfrányra tippelek, aki egykori válogatott sportolóként egyértelműen esélyesebbnek tűnt, de a feleségem rendre felhívta a figyelmemet arra, mennyire szálkás Dobos, szóval itt még bármi lehet. A bevonulásnál egy picit én is meginogtam, mert Dobos a Rage Against the Machine-től a Killing in the Name-re vonult be, ami jóval menőbb, mint amilyen zenét Sáfrány választott. Aztán megszólalt a gong, és a két nő úgy esett egymásnak, mintha nem azt néztük volna eddig 80 percen keresztül, hogy kedves, jól szituált, képernyőképes hölgyek szépeket mondanak egymásról.
Sáfrány veszett buldogként vetette rá magát Dobosra, aki taktikusan kivárta, amíg ellenfele teljesen kifullasztja magát, hogy aztán egy-egy sunyi egyenessel lepje meg a légtornászt. A második menetre ki is fáradtak rendesen, onnantól már inkább ilyen részeg kötekedésre hasonlított a mérkőzés, mintsem ökölvívásra. Éppen ezért annyira szórakoztató figyelni a kényszeres pókerarcot felvevő valódi bokszolókat, akiket néha megkérdeztek a pálya szélén a látottakról. Egy alkalommal valamelyik edző elkezdte elemezni a látottakat, miszerint „szétesett a védelem és gyakorlatilag minden”, de ettől még tetszik neki, amit lát. Olyan szempontból egyébként tényleg izgalmas volt az összecsapás, hogy hiába cséphadart Sáfrány, Dobos tudatosabb, célzott ütései sokkal többet értek a végén a pontozásnál.
A következő összecsapásban két olyan arc ugrott egymásnak, akik saját bevallásuk szerint már a Sztárbox előtt is foglalkoztak már a sportággal, és nagyon próbált az RTL valami üzengetést kihozni a dologból Brasch Bence és KKevin között, de ebből csak annyi jött össze, hogy utóbbi akkora arcot növesztett a felvezető videókban, hogy alig fért be vele a ringbe. Pedig Brasch 11 kilóval nehezebb és 7 centivel magasabb, mint ellenfele, szóval KKevin vagy nagyon tisztában volt a saját képességeivel, vagy nagyon-nagyon nem. Az viszont egy fél fokkal szimpatikusabbá tette, hogy legalább nem a saját zenéjére vonult be.
A két férfi nagyon más minőségű bunyót produkált, mint az előző párosítás. KKevin tenyérbemászó stílusára mintha Brasch cukkolással és provokálással reagált volna, aminek köszönhetően kifejezetten paprikás hangulat alakult ki a meccsen. Brasch egyértelmű fizikai fölényét KKevin folyamatos frontális támadásokkal próbálta ellensúlyozni, aminek köszönhetően a rapper hamar elkezdett fáradni, a mozgása és védekezése szétesett, Brasch pedig annyira kezdte nyeregben érezni magát, hogy már a közönséggel ünnepeltette magát.
Emiatt hamar elkezdtem KKevinnel szimpatizálni, aki szinte szó szerint csípett, rúgott, harapott, egy idő után már inkább hasonlított kocsmai verekedésre, amit művelt, mintsem ökölvívásra. Ettől meglepően szórakoztatóvá vált a verekedés, mert Brasch a szép lassan elfogyó KKevint egy-egy gyakorlatilag leépítette, majd a végén úgy nyert kiütéssel, hogy a felboruló KKevin utolsó elkeseredésében magával rántotta a földre. Ilyenkor tud az a kamu álönbizalom rettentő kínossá válni, amit KKevin kommunikált magáról végig, mert ha valaki ennyire biztos a saját győzelmében, akkor tessék szépen péppé verni a másikat. A meccs végén egyébként a kedvenc pillanatom az volt, amikor a még full szettben nyilatkozó Brasch mellett megjelent a totális extázisban ordítozó Molnár Áron, és Brasch edzője először megtörölte az izzadó bokszoló arcát, majd reflexből letörölte az adrenalintól csutakos Molnár fejét is.
Az este gálameccsének egyértelműen Schober Norber Dzsunior (bizonyos esetekben Norbika, Junior vagy Norbi Junior) és Istenes Bence párharcát szánták, amit simán lehet úgyis fordítani, hogy az RTL felbérelte az egyik legismertebb műsorvezetőjét, hogy megverje Schobert Norbi tinédzser gyerekét. Szegény Norbikát pedig hamar elkezdi az ember sajnálni, amikor percek telnek el úgy, hogy az egész műsorban őt Norbikázzák, hogy aztán édesapja zárja le azzal a témát, hogy ő egyszerűen csak Norbi Dzsunior. Ha nem lenne elég nyomás szegény gyereken, hát tesznek még rá, miközben ő alapból csak azért kerülhetett egyáltalán képbe, mert édesapja helyett ugrott be a műsorba. De amikor ezen gondolkodom, a kamera egyszer csak Istenes szurkolóit mutatja köztük Fluor Tomival, aki élő egyenes adásban csak annyit üvölt a mikrofonba, hogy
mindent megbaszunk!
Ezután a műsorvezető Szujó Zoltánnak kellett kicsit exkuzálnia magát és Fluort a túlzott lelkesedés miatt, de végre történt valami olyan is ebben a műsorban a meccseken kívül, amire nem lehetett előre számítani.
Amire viszont lehetett számítani, az Istenes Bence fölénye Juniorral szemben. Istenes amúgyis egy fitt csávónak tűnt mindig, de így, hogy még ki is képezték rendesen, különösen nem tűnt fair párosításnak, hogy összerakták egy tinédzserrel. Az elején mondjuk meglepte Istenest, aki talán mintha vissza is fogta volna magát, aztán pár bekapott pofon után Istenes bekeményített, és szabályosan szétverte Junior fejét, akinek a második menetben már az orra is elkezdett keményen vérezni. Itt lelki szemeim előtt láttam a Blikk és az RTL vezető szerkesztőit, ahogy csillogó szemekkel konstatálják, hogy a
véresre verte Schobert Norbi fiát Istenes Bence
szalagcím simán működhet majd napokig, és zabálni fogja a bulvár az egészet. Kicsit olyan volt ez a párosítás, mint amikor egy barátságos meccsen a gyengébb csapat váratlanul lő egy gólt, az ellenfél pedig bosszúból komolyan veszi a dolgokat, és szabályosan megsemmisíti az ellenfelét. A végére azért Istenes is láthatóan elkészült az erejével, Junior viszont tényleg hősiesen állta, hogy menetről menetre leamortizálják a fejét. De valószínűleg inkább végigcsinálta volna még tízszer ugyanezt a bunyót, mintsem még háromszor végig kelljen hallgatnia Héder Barnától vagy Szujó Zoltántól, hogy „férfi lett a gyermekből” vagy „Norbert lett Norbikából”. A meccset természetesen Istenes nyerte, aki tényleg nagyon otthonosan mozgott a ringben. Már csak az lett itt a kérdés, hogy mi lesz majd, ha összekerül egy fizikailag vaskosabb ellenféllel, akit erőt is tud adni az ütéseibe.
Azt még fontos kiemelni, hogy az RTL-nél érezhetően nehezen találják meg a fókuszt a közvetítések során. Néha túl lassan jönnek a visszajátszások, az asztalára tett papírból puskázó Szujó Zoltán látványa meglepően amatőrnek hat még úgyis, hogy egyértelműen ő a legtermészetesebb műsorvezető/megszólaló Kovács Kokó István mellett. A meccsek alatt a képernyő egy negyedét kitakaró kisképernyő iszonyat idegesítő, hiszen ki a fene akar sikongató nézőket nézni a képernyő bal alsó sarkában, miközben két celeb üti egymást? A Brasch-KKevin párharcnál konkrétan olyan is előfordult, hogy éles harchelyzetben a kamera egyszerűen átváltott a közönségre, és amíg ketten püfölték egymást, a nézőnek pár másodpercig kénytelen volt megint sikongató embereket bámulni. Ilyen bakik egy ekkora eseménynél nem férnek bele, pláne nem a második adásnál.