Nagy visszatérésében Johnny Depp tőmondatokat motyog franciául

Jeanne du Barry huszonöt éves volt, amikor az ötvennyolc éves XV. Lajos szemet vetett rá. A francia király utólagos megítélését sosem a nagyzolása, a pompája, vagy éppen a himlő általi halála határozta meg, a neve örökre összeforr a királyi szeretőivel, ami igen, egy hivatalos pozíció volt az udvarban.

Ezt a pozíciót töltötte be Madame de Pompadour, majd a halála után Jeanne du Barry, aki a végsőkig kitartott a király mellett, még akkor is, amikor az udvar, többek között a trónörökös felesége, Mária Antónia is meggyűlölte őt. Az apácasorsot és prostituáltságot is megélt Du Barry hatalmas privilégiumokat élvezhetett, a palota második emeletén egy 350 négyzetméteres lakrészt kapott, ahol a legenda szerint még a korban ritkaságnak számító melegvizet is beszerelték neki. A lakás felújítás alatt áll, de itt bele lehet kukkantani, és érdemes is.

Du Barry nemcsak a babérjain ült mint a király kegyeltje, hanem kifejezetten művelt és tanult nő volt: közeli barátja volt Voltaire, az udvari apanázsból pedig művészeket, festőket, szobrászokat is támogatott. Az ő megrendelésére készült el ez a korszakban modernnek számító zenepavilon Louveciennes-ben, ahol egy királyi birtok volt az ajándéka. Az udvari intrika megnehezítette az életét, a király körül kavaró miniszterek saját magukat és családjukat szerették volna a Du Barryéhoz hasonló pozícióban látni. A nőnek egyébként nem is ez az eredeti neve: csak azért ment hozzá egy kerítő rokonához, hogy nemesi rangot szerezzen, és a szokások szerint hivatalosan is bebocsátást nyerhessen Versailles-ba. A király halála után zárdába került, majd az akkori uralkodó kérésére kiengedték. A francia forradalomban lefejezték.

Maïwenn (Polisse, Az én szerelmem) filmje sokat cicázik a történelemmel, ami nem feltétlenül baj: még ha a francia udvarban bőven volt is konfliktus, a fikció megengedi azt, hogy ezeket a konfliktusokat sűrítse, egyszerűsítse, összevonja. A Jeanne du Barry – A szerető baja az, hogy nem igazán tudja, mit állítson a főszereplőjéről, akinek bonyolult, végletekkel teli életét kilapítja, és csak és kizárólag olyan szemszögön keresztül mutatja meg, hogy milyen volt a király szeretőjének lenni, és az ottani intrika csapdájába esni. Persze a csapdát az elejétől fogva felállították neki, hiszen a hölgy is úgy tudott az udvarba megérkezni, hogy egy Richelieu (Pierre Richard) beszervezi.

Ami kétségtelenül egy nézőpont, de nem feltétlenül az, ami a film célja lenne. A Jeanne du Barry – A szerető szeretné a főszereplőjét egy korát meghaladó feminista ikonként ábrázolni, aki büszkén vállalja a szexualitását, és vonzalmát a király iránt, miközben néha botrányokat okoz azzal, hogy nem követi az udvari szokásokat. Például férfiruhát vesz, és férfiként lovagol, pukedlizés közben pedig mélyen a király szemébe néz. De a személyiségének bemutatása sem teljesen egységes: miután a film megalapozza, hogy mennyire szeretett olvasni, milyen művelt volt már fiatalkorában, később egy udvari nőgyógyászati vizsgálatnál az orvos egyszerű kérdéseit sem érti meg.

A helyzetet bonyolítja, hogy a főszerepet a rendező Maïwenn alakítja, aki nagyjából húsz évvel idősebb annál, mint ahány éves Jeanne volt, amikor megismerte a királyt. A film a főszereplője korai életét csak egy narrációval ellátott montázsban mutatja be, amiben minden korszakban más lány alakítja, de a húszas éveitől kezdve már a rendező játssza, ami minden művészi szándék és ageizmus ellenére egy meghökkentő és kizökkentő döntés, főleg amikor folyton fiatal lányként hivatkoznak rá. Furcsa disszonancia az, amikor a király lányai bullyingnak teszik ki, ami elvileg kortársak között zajlik, de olyan, mintha egy sokkal idősebb nőt zrikálnának.

Ami pedig a lehető legjobban megbonyolítja a helyzetet, az a XV. Lajost alakító Johnny Depp. Maïwenn nyilatkozatai szerint messze nem ő volt az első választás a szerepre, de miután francia és amerikai színészek is visszamondták a felkérést, elkezdett olyanokra is gondolni, akik nem beszélnek folyékonyan franciául. Depp sem beszél folyékonyan franciául, ez az első film, amiben ezen a nyelven játszik, és ez meg is látszik rajta és a forgatókönyvön is.

Vagy kényszerből, vagy koncepciónak mismásolt kényszerből XV. Lajos nagyon keveset beszél, akkor is csak alapvető szavakat és mondatokat használ. A játéka a mimikára és a testbeszédre korlátozódik, amiben Deppnek még mindig nem illant el a tehetsége. Van egy jelenet, amikor az első közös éjszakájuk után a megszeppent Jeanne-t egy szobába vezetik, ahol egy tükör mögül végignézheti a király reggeli rutinját: megvizsgálják az orvosok, megborotválják, felöltöztetik, miközben családtagok és udvaroncok hada árgus szemmel figyeli a jelenetet. A király rettenetesen unja, viszont tudja, hogy az ágyasa ott van a tükör mögött, ezért folyton oda-odapillant. Egyszer még egy olcsó bandzsítás is kitelik Depptől, de ettől eltekintve tényleg át tudja adni azt az érzést, hogy neki sokat jelent, hogy nézik.

Amúgy a forgatás egy hónappal az után kezdődött, hogy Depp megnyerte az Amber Hearddel szembeni rágalmazási perét. És talán ez a pillanat, amikor meg lehet említeni azt is, hogy Maïwenn februárban megráncigált és leköpött egy francia újságírót, amiért részleteket jelentetett meg egy háttérbeszélgetésből, amit a volt férjéről, gyerekének apjáról, a zaklatással vádolt, majd felmentett Luc Bessonról adott. És az is meg kell említeni, hogy a Jeanne du Barry – A szerető volt az idei cannes-i filmfesztivál nyitófilmje.

Ezek a dolgok fontosak, de nincsenek a vásznon. Ami van, az Versailles, amiről akárhány feldolgozás készül, sosem fogja csorbítani az elképesztő, felfoghatatlan pompáját. A Jeanne du Barry – A szerető nem akarja időből kizökkenteni magát úgy, mint a nem régi Sisi-film, nem érdekli a pszichológia. Ami sokkal bántóbb, hogy a főszereplő belső világa sem érdekli kifejezetten, de még az életének fontosabb állomásait is összecsapja, vagy narrációval ugorja át, vagy montázsokkal foglalja össze. Jeanne du Barry életét csak az a hat év határozza meg, amit XV. Lajos mellett tölt. Igaz, ha bárki egy 18. századi francia király közelében töltene hat évet, az örökre megváltoztatná. A filmbeli Jeanne-ról nehéz megmondani, hogy megváltozott-e. Azt is nehéz megmondani, hogy valójában ki volt.

A Jeanne du Barry – A szerető október 12-től látható a magyar mozikban.