Sült krumpli és üres lángos: a Sziget 2500 forintos budget foodja nem nagy élmény, de a célnak pont jó

„A budget food teszi ki a kiadott ételeink nagyjából 5 százalékát, nem nagyon keresik ezt. A magyarok inkább esznek kint, a külföldieknek meg mindegy, azt kérik, amit megkívánnak”

– tudjuk meg a The Grilled Piggy foodtrucknál, amikor már a sokadik pultból kérjük ki a Sziget budget foodját. A fesztivál idén ugyanis új projektbe kezdett: kötelezően bevezette, hogy minden vendéglátónál kell lennie legalább egy olyan ételnek, ami maximum 2500 forintba kerül. Ez viszont nem lehet ám bármi: mint Bacsa Attila, a Sziget Kereskedelmi operatív koordinátora elmondta, a hasábburgonya és a saláta például nem fér önmagában bele, kell hozzá legalább egy feltét is, hogy egy nagyjából egytálételt adjon ki.

Körbejártuk a fesztivál standjait két napon át, és bár az első nap még lassan pörgött be a budget food projekt, másnap már mindenhol találtunk olcsó ételeket. Igaz, ez a legtöbb helyen a sült krumplit jelentette, de akadtak olyanok is, akik a dahl, a pho leves vagy a tényleges egytálétel – zöldséges csirke, mexikói ragu – irányába indultak el.

Nem csigázok tovább senkit, elmondom, mi derült ki: a budget food nem túl jó, de jó annak, aki olcsón akar gyorsan enni valamit. A vendéglátósoktól megtudtuk, hogy erre túl nagy igény nincs, főként külföldiek vásárolnak, számukra pedig az árnál jobban számít, hogy mit akarnak enni. Menzaszerű ételek, krumplis boxok, olcsó szejtánok – az ételen azért legalább tud spórolni az a kevés magyar, aki kimegy a Szigetre, még ha igazán jót és laktatót nem is fog ennyi pénzért enni ott.

Nem az ételem drága, a pénztárcád kicsi

„Nem az ár magas, a magyar fizetés kicsi” – hallottuk ezt az érvet többször is vendéglátósoktól a két nap alatt, amikor az ételárakról beszélgettünk. Ahogy azt ugyanis pénteken megírtuk, a Sziget árai, pláne magyar pénztárcához mérve brutálisak. Hétezer forint felett van egy gyrostál, hatezer egy burrito, ami önmagában szembemegy kicsit Kádár Tamás korábbi állításával, miszerint a fővároséhoz (mármint Budapestéhez, nem másikhoz) tendálnak a fesztivál árai.

Abban viszont van igazság, hogy ez a magyar pénztárcának fáj különösen. Elég ehhez csak azt nézni, hogy Magyarország első helyen végzett nemrég egy OECD-jelentésben, miszerint itt értéktelenedtek el a legjobban a fizetések. Magyarországon a vendéglátóipart ráadásul rendesen megtépázta először a Covid, aztán a munkaerőhiány, a végtelenbe és tovább dráguló alapanyag- és energiaárak. Sorra zártak is be helyek, de a hazai vendéglátás idén sem tudott még talpra állni: a fesztiválok idei brutális ételárai tehát tökéletes látleletei annak is, ahogy a magyarok sínylődő vendéglátóipara frigyre kelt a megtépázott magyar fizetésekkel.

Drága egy ilyen esküvő akkor is, ha az nem egy amúgy is külföldi pénztárcákat célzó fesztiválon történik.

A Szigetre idén 150 vendéglátóegység települt ki. Ezek között jelent meg idén több nemzetközi konyha, és ahogy évről évre, úgy idén is nőtt a hangsúlya a vega-vegán vonalnak. Ennyi ételpult már elég ahhoz, hogy aki kimegy a Szigetre, lényegében 150 méterenként belebotlik valamilyen kajás helybe. És így, mint azt a fesztivál új projektje előírja, valamilyen budget foodba is.

„Látjuk mind, mi van a világban, mennyiért vásárolunk be a boltban. Az infláció legnagyobb hatása az élelmiszerárakon érződik, ez évi 40-50% körül van”, mondta Bacsa. Kifejtette, hogy ez a vendéglátósnál hatványozottan érvényesül. Nemcsak az alapanyagárak érintik, hanem a bérköltség, a járulékok, az energiaárak, logisztikai költségek: „alapvetően ezekből áll össze egy ár. Tavaly láttuk, hogy ez elszabadul, egyszerűen sokkot kapott a rendszer az infláció hatására” – mondta Bacsa. Hozzátette, a budget food vállalása kötelező volt az egységeknek, ezt ők ellenőrzik is folyamatosan, hogy mindenhol betartsák.

„Ez nehéz téma, egy út kezdete. Mi elkezdtük, persze így nem lehet egyből megváltani a világot. De szerintem jó kezdeményezés, inkább onnan kéne nézni, hogy milyen jó, hogy van ilyen”

– fogalmazott a budget food projektről. Bacsa szerint „nyilván könnyebb a problémákat kiragadni, azokat felnagyítani, az is érdekel jobban mindenkit” – de úgy látja, az a lényeg, hogy a Sziget belevágott ebbe. És hogy megmarad-e ez a jövőben is? Bacsa úgy fogalmaz, fogják tartani az olcsó kajás vonalat a jövőben is, „nyilván, ha 20 forint lesz a tojás, nem 80, akkor az más kérdés lesz. De próbálunk a vendéglátásnak benefiteket is adni, ilyen a fenntarthatóság is”.

Aki idejön, annak nem kell olcsó kaja

Az első nap még érezhető volt, hogy ez még tényleg egy új út eleje. Amerre jártunk, több helyen is meglepődtek azon, hogy olcsó ételt keresünk az étlapon. „Várj, megkérdezem a főnököt” és „érkezik majd, csak még nem tudjuk, hol van”, hangoztak el sorra a válaszok.

„Milyen budget food? Nálunk szerintem olyan nincs”

– mondta az egyik ételstandál a pultos saját áraikat pásztázva. Aztán kiderült, mégis van náluk, csak még nem tudott róla, hogy itt a szósz és a sült krumpli az.

„Nem kell kiírni semmire, hogy budget food, de legyen kint az étlapon valami 2500 forintért, hogy legyen alternatívája annak, aki kevesebbel is beéri. Vagy annak, aki enni akar, de nem teheti meg, hogy 5 ezer forintért vegyen egy hamburgert”, mondta Bacsa Attila arról, mi volt a budget food alapvető lényege. Kérdeztük arról is, mennyire lehet kiskapukkal kijátszani a rendszert, szerinte azonban nem igazán: „ha valaki nem tartja be, akkor ő szerződést szegett”.

Bacsa arról is beszélt, hogy kérdés volt, hol húzzák majd meg a budget food határát: nagy nyomás volt a vendéglátósok részéről, hogy miért nem teszik magasabbra 2500-nál az alapárat, de „alapvetően az euróhoz próbáltuk számolni, hogy hat euró körül legyen az a lélektani határ, ami egy külföldinek és egy magyarnak is oké. Abba a zsákutcába nem akartunk belemenni, hogy ezer forint legyen, mert azt nem tudják egyszerűen megcsinálni”.

A második Sziget-napra meg is hozta az ellenőrzés a hatását, ekkorra már kivétel nélkül minden kajásnál találtunk budget foodot. A korábban a 2500 forintos ételeket lespóroló standoknál kikerült az árlista aljára, vagy hetykén a jobb alsó sarkába, kicsivel kiírva a budget food is. Szinte mindenhol tudták már ekkorra a pultosok, mi az a budget food, maximum azon lepődtek meg, hogy van, aki kifejezetten ezt keresi: a Grilled Piggynél például azt mondták, mi vagyunk az elsők.

A foodtruckosok hozzátették azt is, a legtöbb vendéglátós idén úgy látja, jóval kevesebben vannak a Szigeten, mint tavaly, így a forgalom is kisebb. „Mindenhol átlag egy ezressel nőtt az ételek ára tavalyhoz képest, mégsem lehet a kisebb forgalom miatt visszahozni ebből bevételt” – mutatnak a többi standra. Hozzájuk egyébként kifejezetten a budget food követelmény miatt került sült krumpli (sajtszósszal és jalapenóval) is az étlapra, de magában így se nagyon kérik – az ötezer forintos szendvicseik mellé plusz egy ezresért viszont már igen.

„Aki idejön, az nem olcsó kaját akar enni, hanem egy nagy hamburgert” – mondja nekünk aztán több vendéglátós is. Hogy mi az oka ennek, abban szinte mindenhol egyetértenek – a külföldieknek mindegy, mit és mennyiért esznek, ők kikérik a hotdogot plusz 1500 forintért inkább kolbásszal, kérnek 1600 forintért extra sajtot és tejfölt a lángosra, és nem baj az sem, ha egy hamburger 5000 forintba kerül. Magyar vendégeket viszont szinte senki nem lát: a The Grilled Piggytől a MÁK bisztróig mindenhol azt mondták nekünk, hogy helytől függően a forgalom 70-80 százalékát a külföldiek teszik ki.

Nem csak a small boxoké a világ

A Sziget standjait végigjárva az látszott, hogy a legnépszerűbb budget food idén a sült krumpli lett. Egy olvasónk mérgesen meg is jegyezte, hogy „a szigetes ígéretekkel ellentétben ezek nem főételek, hanem általában egy adag sült krumpli” – amiben részben igaza is van. A helyek jelentős részén ugyanis tényleg sült krumplit árulnak 2500 forintért, van, ahol boxban (például hagymakarikával, csirke vagy vegán nuggetsszel), van, ahol kicsit egyszerűbb megoldással hidalták át az egytálételesítést:

• találtunk sült krumplit szósszal,
• sült krumplit szósszal és jalapenóval
• és sült krumplit szósszal, jalapenóval és darált hússal árulva.

Elszórva akadtak olyanok is azért, akik ennél magasabbra tették a lécet. A budget food kategóriába került bele például lecsó, raguk, vörös lencse dahl, tojásos lepény és burrito is. A projekt igazán jót a klasszikus fesztiválkajáknak tett: sem az amerikai hotdog, sem a pizzaszelet ára nem tudott így 2500 forint fölé menni. Ezzel például az átlag ezres dráguláshoz képest a pizzaszelet tavalyhoz képest csak 490 forinttal emelkedett.

A kezdeményezés olyan helyeknek okozott igazán nagy kihívást, ahol amúgy sem volt túl nagy a kínálat, például reggelikre vagy óriáspalacsintákra specializálódtak: itt találkoztunk viszonylag érdekes megoldásokkal, ahol a péksütemény vagy a milkshake lett a fesztiválos budget kaja. De volt olyan is, akinek pont az egyszerű ételkínálat miatt volt könnyű dolga: a lángososoknál például megoldották azzal, hogy a sima lángos 2500 forint alatt maradt, a feltétekért kellett fizetni.

Mi nyolc különböző budget foodot kóstoltunk meg, ezek között volt

• mexikói ragu: laktató, de nem túl jó,
• mac & cheese: egész jó, de nem laktató,
• kétféle sajtszószos, jalapenos, pirított hagymás krumpli: ezek finomak, de rövid időre elegek,
• óriási pizzaszelet: laktató, de nem jó,
• kétféle small box, egy hagymakarikás és egy nuggetses: egy ebédnek elég, de nem kifejezetten jó,
• lecsó nachosszal: furcsa párosítás, nem túl laktató, nem túl jó,
• lángos a MÁK-bisztróban: kis adag, de finom,
• és egy pohár, spenótfőzelék alakot öltő torta, ami finom volt, de főételnek nem, csak desszertnek jó.

Kollégáimmal gyorstesztelve nagyjából arra jutottunk, hogy ami nagy adag, az nem lesz túl finom, ami finom, az meg nem lesz túl laktató, maximum kis időre csillapítja az éhséget. Abban konszenszus volt köztünk, hogy a kipróbáltak közül nagyjából bármelyiket hajlandók lennénk megvenni egyszer másnaposan vagy részegen, hogy csillapítsuk kicsit az éhséget – és annyiféle étel van, hogy egynél többször nem is kell visszamenni egy-egy pulthoz.

A legtöbb budget foodot nézve viszont még mindig jobban jár az ember, ha a Szigeten kívül eszik ugyanennyiért. A Szigeten tavaly körbejártuk a normál áras ételeket, ahol megmutattuk, hogy az itteni ételkínálatból amúgy is nehéz igazán jó ételt kifogni. Bár az ételfelhozatal tavalyhoz képest bővült, arra azért lehetett számítani, hogy ilyen árakkal mozgó fesztiválnál nem a 2500 forintos kaja fogja lehozni az égből a gurméangyalkát.

A megkóstolt ételek közül 2500 forintos áron a süteményt leszámítva valószínűleg egyik sem állná meg a helyét a fesztiválon kívüli piacon. Bevallom, én nem értem, miért kerül csirkehús a mexikói raguba vagy nachos a lecsó mellé, ezeknek a budget foodoknak a nagy részét nagyon olcsó megoldásnak is nevezhetnénk,

ha nem lenne ott mellette, hogy a vendéglátóipar tényleg többet szenvedett, mint Prométheusz azután, hogy tüzet adott.

Az viszont összességében tök jó, hogy egy fesztiválnak végre eszébe jutott arra is gondolni, hogy vannak emberek, akik szívesen ennének fesztiválon, ha megengedhetnék. A Sziget célközönsége egyáltalán nem magyar pénztárcából fizet, így igazából a fesztiválnak szüksége nem volt erre – ezt mutatja az is, hogy több pultos is azt mondta, nem nagyon fogynak a budget foodok náluk. Az meg, hogy egy ilyen kaliberű fesztiválon ennyi tud kijönni 2500 forintból, inkább arra látlelet, hogy hol tart Magyarországon ez a nyögve kúszó vendéglátás, ami most jófejségből vett minden mindegy alapon sok kiló krumplit, meg pár konzerv jalapenót, hogyha ez a magyarokat ugyan nem is vigasztalja, legalább azért gesztusértékű.