Kikért éri meg idén kimenni a Szigetre?

Foals

• hol: Nagyszínpad
• mikor: augusztus 10., 17:30

A kétezres évek egyértelműen a brit és az amerikai indie rock újhullámról szólt nagyon sokáig, ami olyan zenekarokat indított el Nagy-Britanniában, mint az Arctic Monkeys, a Bloc Party, a Franz Ferdinand, a Kaiser Chiefs vagy a Kasabian. Ennek a hullámnak a legvégén érkezett meg a Foals a 2008-as debütáló albumukkal, ami egyszerre hordozza magán a klasszikus britpop zenei elemeket, miközben van benne némi dancepunk és matekrock is – ezzel meg is ágyaztak a később berobbanó, majd azzal a lendülettel hamar el is tűnő new rave mániának a kétezres évek második felében.

Ebből a korosztályból alig-alig maradt olyan zenekar, ami még ma is relevánsnak számít (gyakorlatilag az Arctic Monkeys az egyetlen), de talán a Foalsnak ez sikerült annak köszönhetően, hogy egészen vad váltásokra voltak képesek albumról albumra. A zenekar nem először jár Magyarországon, de most először játszanak majd a Life Is Yours című tavalyi nagylemezükről, amelyen több számmal is visszatértek a kezdeti hangzásukhoz.

The Comet Is Coming

• hol: FreeDome
• mikor: augusztus 10., 22:45

A BadBadNotGood (amúgy zseniális) tavalyi szigetes koncertje után idén az újhullámos dzsessz egy másik emblematikus zenekara, a Comet Is Coming lép fel az első napon, és ha a tavaly megjelent lemezükből indulunk ki, simán ez lesz az egyik legizgalmasabb koncert az idei Szigeten.

Shabaka Hutchings szaxofonosnak kis túlzással a műfaj összes fontosabb zenekarához volt köze az elmúlt tíz évben (Melt Yourself Down, Heliocentrics, London Brew, Sons of Kemet), és a Sun Ra Arkestrában is zenélt. Ennek hatása érződik is, de itt tényleg nem utánzásról van szó, hanem arról, hogy a Comet Is Coming tökéletesen modernizálta a legendás Sun Ra örökségét. A Comet Is Coming zenéje egy szédületes tempójú és erejű kozmikus utazás, amit műfajilag nem is nagyon lehet kategorizálni a különféle hatások és a hangszerek nagyon kreatív használata miatt. De az biztos, hogy állatira szórakoztató.

Yung Lean

• hol: Nagyszínpad
• mikor: augusztus 15., 17:30

2014-ben még zöldfülű, mégis mindent felforgató, sétáló internetszenzációként lépett fel a Toldiban, akit minden 25 pluszos meg akart érteni, mindhiába. 2016-ban már befutott rapsztárként, igaz, karrierjének egyik legziláltabb, droggőzös epizódja alatt szólt nagyot az A38 fedélezetén, azóta pedig ilyen-olyan malőrök (például egy pandémia és tisztázatlan lemondások) miatt váratott magára a visszatérése Magyarországra.

Mindezek fényében idén régi tartozást törleszt Yung Lean a Szigeten. A halászsapkás, AriZona teát szürcsölő tiniből műfaji határokat bontogató, alterzenét játszó alteregóval (is) rendelkező felnőtt előadó lett, aki kicsit több mint hét év után jön újra Magyarországra. Tavaly már majdnem örülhettünk, a fellépést viszont – egyéb környékbeli koncertekkel együtt – az utolsó pillanatban lefújták, az elkötelezett közép-európai rajongók pedig már nagyon kérik, ami nekik jár.

Az, hogy 17:30-kor tud-e akkora show kerekedni, amire amúgy Lean képes, egyelőre kérdés, a kihívás mindenesetre adott. Különösen érdekes lesz, hogy a Travis Scott friss, kasszasikert hozó albumán is éneklő rapper miképp tesz eleget az újdonsült, kényszerű elvárásoknak. Ugyanis nemrég a TikToknak köszönhetően újra felkapottá vált a 2013-as nagy slágere, a Ginseng Strip 2002.

A hangsúly ettől még nem az újrafelfedezett, egykori vaporwave- és cloud rap himnuszokon lesz, annál az életmű már sokkal szerteágazóbb. Ebben pedig épp ez a szép: a toldis-hajós közönség együtt cseperedhetett fel a zenésszel, aki mostanra kiforrottabb diszkográfiát cipel a hóna alatt, két magyar klubkoncert után pedig azon a helyen fog állni, ahová évek óta predesztinálják.

Viagra Boys

• hol: Freedome
• mikor: augusztus 10., 20:45

Kétség sem férhet hozzá, hogy az elmúlt évek legnagyobb európai punkzenekarává nőtte ki magát a svéd Viagra Boys, akik stabilan szállítják a kifejezetten erős albumokat a 2018-as debütálás és persze a Sports című slágerük óta.

A Viagra Boyst a 2010-es évek végén több dolog is kiemelte az általános online zajból, ahonnan egyre nehezebb kitűnniük a punkzenekaroknak: egyrészről a zenéjük egyszerre merít a garázsrockból, a posztpunkból, a klasszikus street punkból, a jazzből (van egy rendes szaxofonosuk is!) vagy az elektronikus zenéből. Másrészről az amerikai származású Sebastian Murphy elképesztően karizmatikus frontember, aki talpig kitetoválva, félmeztelenül őrjöng a koncerteken.

Dalaik alapvetően a punk ironikusan társadalomkritikus részét képviselik, szeretnek nevetni a szélsőjobbos összeesküvéseken, az alt-right mozgalmon vagy a hipermaszkulin férfiideálon, ahogy a punkzenei sztereotípiákon is. Ráadásul kifejezetten konzisztensek, mind a három eddigi nagylemezük sikeres volt a kritikusok körében.

M83

• hol: FreeDome
• mikor: augusztus 13., 20:45

Ugyan a Szigetről elsőre nem ez jut eszembe, valahogy mindig óriási sikerük van azoknak a zenekaroknak, amik kicsit intimebb, de nagyon grandiózus zenét játszanak. 2019-ben a Son Lux, tavaly meg a Woodkid ment óriásit, idén pedig borítékolható, hogy az M83 is hasonló élmény lesz, pláne mert 2016-ban is az volt az utolsó négyzetcentiméterig teletömött A38 sátorban.

A sátor neve azóta más, de a zenekar agya, Anthony Gonzalez még most, az idei lemeze után is ugyanaz – egy olyan csávó, aki vállaltan abból csinált karriert, hogy olyan a zenéje, mint előszedni a régi fotókat és VHS-kazettákat, és fátyolos szemmel elmerülni a nosztalgikus boldogságban. Arról, hogy elcsépelt-e bő húsz év után még mindig a nosztalgiázásra építeni egy popkultzenekart, lehet vitatkozni (bár a Stranger Things óta talán erről sem), de azt nehezen lehetne elvitatni Gonzaleztől, hogy hihetetlenül tehetségesen tud feltétel nélkül boldog zenét csinálni, ami ráadásul élőben tényleg katartikus élmény akkor is, ha nem túl bonyolult.

070 Shake

• hol: Freedome
• mikor: augusztus 15., 22:45

Megállja-e a helyét önálló produkcióként a Kanye West-protezsáltként indult 070 Shake egy nagyfesztiválon? Ez a kulcskérdés a 26 éves amerikai énekesnő performansza előtt, aki Pusha-T Daytona albumán és a Kanye-féle Ghost Townban, illetve a Violent Crimesban tette igen magasra a lécet (főleg saját magának) három emlékezetes refrénnel.

Nem mintha azóta tétlenkedett volna, két jól működő lemezen is bizonyított, eloszlatva a félelmeket, miszerint könnyen jött, könnyen ment egyrefrénes énekesként robbanna le a nagy mainstream áttörés kapujában. Igaz, ahhoz, hogy most itt szerepeljen, kellett két jól beazonosítható, nagybetűs sláger: a RAYE-jel közös Escapism és a Martin Garrix-remixet is kapó Cocoon hatására lett TikTok-szenzáció és így egyre inkább keresett szólóelőadó is.

Amyl and the Sniffers

• hol: Freedome
• mikor: augusztus 14., 20:45

Arról, hogy a rock halott, elfelejtettek szólni az ausztráloknak, ahol egészen elképesztő tempóban bukkannak fel minden évben izgalmas új zenekarok. Az egyik ilyen a melbourne-i Amyl and the Sniffers, amelynek tagjai az ausztrál kocsmarockos hangulatot kombinálják a punkzene jellemző karcosságával.

Amy Taylor személyében egy kifejezetten karakteres frontemberrel bírnak, élőben pedig egészen brutális energiát árasztanak magukból, köszönhetően a színpadon magából rendszeresen kivetkőző Taylornak. Ha valaki szereti a korai punkzenét (mint, mondjuk, Iggy Pop és a Stooges) vagy a kevésbé dajdajozó kocsmarockot, annak kötelező program lesz az Amyl and the Sniffers a Szigeten.

Caroline Polachek

• hol: Nagyszínpad
• mikor: augusztus 14., 17:30

Caroline Polachek pont jókor, karrierje ragyogó, érett csúcsmomentumában lett Sziget-fellépő. Az amerikai énekes-dalszerző a jogosan körülrajongott Desire, I Want To Turn Into You album dalait turnéztatja meg, amik karrierjének kétségkívül legékesebb darabjai.

Polachek az elektronikával kombinált art pop/avant-pop egyik éteri hangja, akit rendre olyan nevekkel emlegetnek egy lapon, mint Grimes, Charli XCX, Rina Sawayama vagy Weyes Blood. Művészete valahol remek ötvözete mindegyiküknek, áldásosan megtoldva egy olyan magasságokba törő szopránhanggal, ami túlvilágivá emeli az amúgy is nagy ívűen megkomponált előadásmódját. Kérdés nincs, muszáj megtapasztalni, hogy szólal meg élőben az idei év egyik legtöbb kritikusi elismerést kiváltó albuma.

Sleaford Mods

• hol: Freedome
• mikor: augusztus 15., 20:45

A brit punkzene és a munkásosztály kapcsolata évtizedes hagyomány, és ugyan az elmúlt években egyre több helyi zenekar tűzi a zászlajára a témát, kevés olyan hiteles produkció létezik a műfajban, mint a 2007 óta aktív Sleaford Mods.

A nottinghami párost ugyanúgy inspirálták a hatvanas évek brit modjai, mint a kilencvenes évek amerikai hiphopja, ami aztán keveredett grime-mal, posztpunkkal és némi elektronikával is. Ebből jött létre a Sleaford Mods minimalista hangszerelésű, mégis agresszívan ható zenéje, ami a dobgépek és kütyük ellenére egyértelműen punknak nevezhető. Idén márciusban hozták ki a legutolsó nagylemezüket UK Grim címmel, amelyen közreműködik Florence Shaw a Dry Cleaningből, illetve Dave Navarro és Perry Farrell a Jane’s Addictionből. Az alábbi számot pedig a korábban említett Amy Taylorral vették fel közösen.

Loyle Carner

• hol: Freedome
• mikor: augusztus 11., 20:30

A brit utánpótlás idén ugyanott képviselteti magát, mint tavaly: a Freedome színpad egyik kiemelt fellépője 2022-ben Slowthai volt, idén pedig Loyle Carner, az Egyesült Királyság egyre csak erősödő frusztrációjának másik éles tollú szövegírója váltja őt a helyszínen. Talán az önreflexív, lassan imbolygó, jazzes rap nem tud annyi falat áttörni, mint, mondjuk, Slowthai agresszívabb zenéi, mégis legalább ekkora erővel bírnak a számai.

Carner hosszú évek óta a brit lírikus rapszcéna egyik legkiemelkedőbb arca, mégis szomorúan kevés szó esik róla, pedig egy többszörös Mercury-jelöltről van szó. Az, hogy Magyarországon fellép, szinte ritkaságszámba menő jelenség, ezért bravúros vállalás is, hiszen az idei lineup egyik legegyedibb fellépőjéről van szó.

A BLM-dilemmákat elemző, szülői viszonyokat bogozó, brit tinédzsergyilkosságok áldozatait elgyászoló dalokat meg kell hallgatni, mert aktuálisabbak, mint valaha. Így Carnerre, ha tisztes távolból is, de illik figyelni. Fontos, introspektív hiphop ez a keserű jelenkorról, amire pogózni nem, de fülelni annál inkább érdemes.

Alyona Alyona

• hol: Dropyard
• mikor: augusztus 10., 20:15

Az óvónőből lett ukrán rapper 2019-ben már csinált egy meglepően nagy bulit a Szigeten, idén pedig a kifejezetten hiphopelőadókra szabott színpadon ismételheti meg ugyanezt. Idén a Szigeten egyetlen orosz fellépő sem lesz, szóval a szintén ukrán Alina Pash tavalyi, oroszok ellen kiálló performansza valószínűleg nem fog megismétlődni, de az is biztos, hogy a négy éve egy emberként ugráló és éneklő ukránokból idén kevesebb lesz a koncertjén.

Persze ahhoz nem kell ukránnak lenni, hogy valaki jól érezze magát Alyona Alyona zenéjére – ugyan ukránul rappel, de annyira lehengerlően jól nyomja élőben, és annyira jók a beatjei is, hogy nyelvtudás nélkül is simán érdemes megnézni. Az ukrán rapper amúgy 2019 óta kiadott még két lemezt, amik annyira talán nem sikerültek jól, mint az első kettő, de azt azért jól megmutatják, hogy Alina Pash és az Eurovíziót nyerő Kalush mellett van még egy titánja az egészen valószerűtlenül felemelkedő ukrán hiphopnak.

Billie Eilish

• hol: Nagyszínpad
• mikor: augusztus 15., 21:15

Nyilván kicsit kilóg a listáról, hiszen a többiekkel szemben Billie Eilish egy valódi világsztár, mégis muszáj belevenni ebbe a felsorolásba. Idén a Sziget headlinerei valahogy nem az igaziak, egyszerűen 2023-ban nagyon nem aktuális már a Mumford & Sons vagy David Guetta, pláne Macklemore, akinek tíz éve nem volt slágerlistás zenéje. Hozzájuk képest Billie Eilish abszolút toplistás világsztárnak számít ma, gyakorlatilag az egyik legismertebb Z generációs énekesnő, aki külsejével, zenéjével és dalszövegeivel teljesen újraértelmezte azt, amit az iparág eddig gondolt a popsztárokról.

A még mindig csak 21 éves, de már hétszeres Grammy-díjas énekesnő egyértelműen a pályája csúcsán érkezik a Szigetre, és talán ő az egyetlen olyan előadó, akiért akkor is megéri kifizetni a napijegyet, ha semmi más fellépő nem érdekel minket aznap. Billie Eilish egy generációs jelenség a színpadon és a zenéjében is, és nagyon szépen rámutat arra, hogyan tudja valaki már egészen fiatalon a saját képére formálni a szórakoztatóipart, ha kellően szorgalmas, tehetséges és egyedi hozzá.