Megtaláltuk a társasjátékok tökéletes kapudrogját

Nem könnyű jó kapudrogot csinálni, mert ha túl gyenge, a delikvens nem érzi, hogy újra meg újra ki kellene próbálnia, ha meg túl erős, akkor inkább elriasztja. Talán ezért is lehet, hogy a drogok közül még egyről sem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, hogy belépőként szolgálnának a súlyos addikcióhoz. Társasjátékokkal teljesen más a helyzet, itt van olyan, ami tökéletesen teljesíti ezt a funkciót, méghozzá a furcsa nevű Kuruzslók Quedlinburgban. A pár oldalas szabálykönyvvel bárki elboldogul, játék közben sem kell ezer dologra figyelni, mégis garantált az állandó izgalom, amit még a káröröm semmi mással nem pótolható érzése is fűszerez.

A játék tervezője, Wolfgang Warsch igazi nagyágyú a társasjátékos világban. Eredetileg molekuláris biológusként kutatott Cambridge-ben, csak öt éve kezdett teljes állásban játéktervezéssel foglalkozni, de ennyi idő is elég volt neki, hogy bekerüljön a tervezők topligájába: abban az évben, amikor a Kuruzslók megnyerte a legrangosabb társasjátékos díjat, a Spiel des Jahrest, két másik játéka is a jelöltek között volt. Ráadásul nem csak az összetett játékok a specialitásai, hiszen ő tervezte a partijáték Hullámhosszt vagy a semmilyen kategóriába nem sorolható The Mindot is.

A Kuruzslókban minden játékos kap egy zsákot, amelyben különböző varázsfőzet-alapanyagok vannak (fehér bogyó, tök, varjúkoponya, keresztespók, mandragóra, a szokásos dolgok). A forduló első felében mindenki ezekből húz, és rakja őket az előtte levő, üstöt formázó játéktáblájára. Mindegyik kis komponens annyi mezővel kerül előbbre, amekkora szám van rajta, a hatása pedig a fajtájától függ.

Kezdetben főleg fehér bogyók vannak a zsákokban, ami nem túl örömteli, ugyanis ha ilyenből összesen nyolc pont értékű kerül az üstbe, akkor az felrobban, és nem folytathatjuk a húzogatást. Természetesen korábban is meg lehet állni, és ez adja a játék fő izgalmát: érdemes-e kockáztatni és még egyet húzni, amikor már hatpontnyi fehér van a táblán, vagy inkább válasszuk a biztonságot, és álljunk meg? A kör végén annak alapján, hogy hol álltunk meg, kapunk győzelmi pontokat és pénzt is, amit új alapanyagok vásárlására költhetünk. Ha valakinek felrobbant az üstje, akkor döntenie kell, hogy a győzelmi pontokat kéri vagy vásárol, a többiek mindkettőt megtehetik.

A vásárlás során összesen hétféle színű alapanyagból válogathatunk, mindegyiknek más hatása van, és persze a költségük is különböző. Az egyes színekhez négy-négyféle hatás tartozik, így több mint kétezer kombinációban játszható a játék. A hatások nagyon sokfélék, vannak köztük olyanok is, amikben a mellettünk levő játékosokat is figyelni kell, vannak, amik csökkentik a robbanás esélyét, és vannak, amik a megfelelő kombinációk esetén adnak igazán sok pontot. Kilenc kör után kell megnézni, hogy kinek van a legtöbb pontja, és már meg is van a nyertes.

Amint látható, a Kuruzslók nem a bonyolultságával kápráztat el, tulajdonképpen kétféle döntést kell csak hoznunk: azt, hogy húzunk-e még egyet a zsákból, majd azt, hogy mit vásároljunk. Ennek ellenére a dolog végig izgalmas, kicsit a szerencsejátékok izgalmához hasonlít, ahogy az ember reméli, hogy csak még ennél a húzásnál szerencséje lesz, bent van ugyan a fehér hármas, de van két egyes meg egy narancsszínű tök is, csak nem lesz gond.

Aztán előbb-utóbb persze gond lesz, de az sem feltétlenül baj, mert a játék elején, amikor még nincs sok elem a zsákban, akár meg is érheti felrobbanni, legfeljebb egy pontról marad le az ember, de több pénzért vásárolhat. Később pedig, ahogy egyre jobb és hasznosabb dolgokkal bővítjük a zsákot, már azt érezzük, hogy valamivel több befolyásunk van arra, hogy mi történik majd velünk.

Ahhoz, hogy ez a zsákból húzkodás ne orosz rulett, hanem kellemes élmény legyen, leginkább az járul hozzá, hogy a játék kifejezetten kedves a játékosokkal, nem bünteti, hanem jutalmazza őket. Minden kör elején felcsapunk egy kártyát, amely valamilyen bónuszt ad mindenkinek, van egy varázsitalunk is, amellyel a legutolsónak kihúzott komponenst, ha nem robbant fel miatta a főzet, visszadobhatjuk a zsákba, ráadásul egy remek kiegyenlítő mechanizmus is került a játékba. Azok, akik a pontozótáblán hátrébb vannak, előnnyel indulhatnak, pár mezővel előrébbről, így aztán az sem érzi reménytelennek a helyzetét, akinek az első körökben pechje volt, és emiatt lemaradt.

Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a Kuruzslók Quedlinburgban ideális bevezető a társasok világába: könnyen tanulható, nem nyom agyon a szabálytenger; változatos a képességek kombinálásának, a jóskártyáknak köszönhetően; nem kell egymással kitolni benne, de közben mégis lehet felszabadultan örülni a másik balszerencséjének; egy játék szabálymagyarázattal együtt sem több egy óránál, mivel a zsákból húzást, sőt a vásárlást is lehet egyszerre csinálni; nem nagyon kell várakozni a többiek lépésére, nincs holtidő a játékban; és ami a legfontosabb, minden egyes lépés izgalmas és érdekes.

Megjelent hozzá két kiegészítés is: a Javasasszonyok és az Alkimisták új képességekkel bővítik a játékot, és akkor érdemes beruházni rájuk, ha az eredetit már rongyosra koptattuk. Készült egy kifejezetten kisebb gyerekeknek szánt változat is, a Quedlinburgi futam, ami természetesen az Év gyerekjátéka kategóriában kapott jelölést a Spiel des Jahresen. Ezt már hatévesekkel is nyugodtan lehet játszani, de a szülők sem fognak belehalni az unalomba játék közben.

Quedlinburgból Tiefenthalba

Ahogyan a filmek világában elterjedtek a kiterjesztett univerzumok, ahol valamiképpen egy világban, de lazán egymáshoz kapcsolódó filmek és sorozatok gondoskodnak arról, hogy minden pillanatban legyen mit nézni, a társasjátékoknál is megjelent valami hasonló. Ilyesmit csinál Shem Philips, aki tematikus trilógiákban készít játékokat, a Nyugati Királyság-játékokról mi is írtunk, de azóta már belekezdett egy a Bagdadi Kalifátusban játszódó hármasba is.

Ezen az úton indult el Warsch, talán a furcsa nevű németvárosok-univerzumnak nevezhető játékaival: a Quedlinburg után nem sokkal jelent meg a Tavernák Tiefenthalban, ami nevében és grafikájában is utal a Kuruzslókra, de azért egy lépéssel bonyolultabb nála. Ebben a játékban egy kocsmát üzemeltetünk, kezdetben egy nagyon egyszerű kocsmát, amit azután a különféle fejlesztésekkel tökéletesíthetünk. A kocsma pedig moduláris, a tábla egyes részeit ki lehet venni, és ha megfordítva rakjuk vissza őket, már a fejlesztett változat látszik rajtuk.

Egy forduló négy szakaszból áll, ebből kettőt akár párhuzamosan is végezhetnek a játékosok, akárcsak a Kuruzslókban. Elsőként a saját kártyapaklinkból kell lapokat felhúzni és lerakni a kocsmába, ha vendég érkezik, azt le kell ültetni egy asztalhoz, ha pedig valamilyen segítő személyzet, azt a tábla mellé kell, hogy tegyük. Mindezt addig tehetjük, amíg az összes asztal meg nem telik. Kezdetben három asztal van a kocsmánkban, de húzhatunk olyan kártyát is, ami új asztalt ad, és ha van pénzünk, bővíthetjük is a férőhelyeket. Ha megteltek az asztalok, mindenki dob négy kockával, és egy csinos söralátétre teszi őket, egyet választ, a többit továbbadja a szomszédjának, aki szintén választ, és így tovább, ezzel a draftolással mindenkinek lesz négy kockája.

A következő szakaszt, amikor a kockákat kell lerakni a kocsmánkba, szintén lehet egyszerre csinálni. Az egyes vendégekhez és az egyes helyszínekre csak bizonyos értékű kockákat lehet lerakni, ha vannak mosogatóink, akkor módosíthatjuk eggyel a kockák értékét, ha pedig felszolgálók is vannak, akkor plusz kockát is kapunk. A vendégek jellemzően pénzt termelnek, az egyéb helyszínek meg pénzt vagy sört. Ezeket használhatjuk fel aztán a következő fázisban, amikor vásárolhatunk.

Sörért vehetünk új vendégeket, pénzért pedig új segítőket, vagy akár fejleszthetjük is a kocsmánkat. A pénz és a sör csak virtuálisan létezik, mivel a következő körre nem nagyon lehet átvinni a maradékot, maximum három lehet belőlük a kasszában vagy a pincében, persze későbbi fejlesztésekkel növelhető a kapacitás.

Hasonlóan a Kuruzslókhoz, a Tavernák is kifejezetten kedves a játékosokkal. Más pakliépítő játékokban a frissen megvett dolgok többnyire a dobott lapok közé kerülnek, és csak imádkozni tudunk, hogy mikor látjuk a kezünkben, itt viszont a frissen szerzett lapok a húzópakli tetejére kerülnek, így biztosak lehetünk abban, hogy a következő körben már használhatjuk is mindet. Nemcsak a saját kocsmáját intézi mindenki, van egy kolostor is, ahol a figuránkkal szintén lépegethetünk előre mindenféle zsíros bónuszokért.

A játék nyolc fordulón át tart, a végén össze kell számolnunk, hogy hány pontot érnek a vásárolt kártyáink és a fejlesztéseink, és már meg is van a győztes. Amint látható, a játék nem túl bonyolult, és ügyesen kombinál össze több játékmechanizmust, a pakliépítést, a draftolást, a különféle erőforrásokkal bűvészkedést, de az az igazság, hogy így alapjáraton nem a legizgalmasabb játék a világon.

Bizonyos tekintetben ez cél is lehetett a tervezésnél, ugyanis hat modul is helyet kapott a dobozban, amivel lépésről lépésre lehet egyre összetettebbé tenni az élményt. Ezeket a szabálykönyv javaslata alapján fokozatosan érdemes bevezetni, de mi az első után rögtön az összeset bedobtuk, és hirtelen egy kifejezetten komplex, sok lehetőséget és komoly taktikai mélységet kínáló játékunk lett.

A modulok között van olyan, ami a kezdőhelyzetet kavarja meg, mindenki más erőforrásokkal kezdhet; és van olyan, ami bevezet a sör és a pénz mellé egy újabb gyűjthető dolgot, a snapszot, amivel mindenféle extra dolgokat érhetünk el, például kidobhatunk vendégeket, eltávolítva a lapjukat a játékból. Ezzel lesz igazán komplex a pakliépítés, hiszen nemcsak új és jobb kártyákkal tudjuk bővíteni a paklinkat, hanem ki is dobhatjuk, ami már nem kell. Bekerül egy külön hírnévpálya, ezen előre haladva további remek erőforrásokhoz juthatunk, és lesz egy vendégkönyvünk is, amelybe gyűjthetjük a törzsvendégek aláírásait, szintén remek bónuszokért.

Ez így együtt már az összetettebb játékok közé emeli a Tavernákat, még ha nem lesz is egy Campaign for North Africa. Gyakorlott játékosok nyugodtan nekivághatnak az összes modullal bővített változatnak, de annak, aki csak most ismerkedik a modern társasokkal, jó lehet a fokozatosság. A Tavernák nem lett olyan bombasiker, mint a Kuruzslók, de azoknak, akik a komplexebb játékok felé hajló, a klasszikus német társashagyományokat (kevés interakció a játékosok között, sokféle út a győzelemhez, nem túl erős téma) követő játékot szeretnének, tökéletes választás.

A Tavernák Tiefenthalban játékot a Compayatól kaptuk kipróbálásra.