A japán játékfejlesztőknek egy rakás dolgot köszönhetnek a gémerek, ezek közül is az egyik legjellemzőbbek a már-már értelmetlen szintre tekert látványorgiában és akár fél percig is eltartó animációkban kiteljesedő végső támadások. A Honkai: Star Rail nem egy japán játék, de le sem tagadhatná a klasszikus JRPG-k hatását, elvégre egy ponton
az egyik főellenség kozmikus anyagból álló entitássá vedlik, majd egy megnyíló fénynyalábból hajít rá egy kisbolygó méretű kristályformációt a vele dacoló hősökre.
Mindez ráadásul szinkronban van a harc alá betett, a kétezres éveket idéző zenével, amire még az Optimus Prime monológját a What I’ve Done kórusába átvezető Michael Bay is elégedetten csettintene. Ez volt az a pont, ahol a Honkai: Star Rail végleg meggyőzött arról, hogy már most az idei év egyik legjobb játéka, és ez csak a hab az izgalmas sztoriból, részletesen kibontott karakterekből és helyszínekből, intuitív, de kellően összetett harcrendszerből és lehengerlő audiovizuális élményből álló tortán.
Impact itt, Honkai ott
A Honkai: Star Railt fejlesztő kínai miHoYo viszonylag régóta űzi már az ipart, igazán azonban csak két és fél éve, a Genshin Impacttel robbantak be a köztudatba. A megjelenés előtt gyakran a Legend of Zelda: Breath of the Wild bazári koppintásának tartott, százmillió dolláros büdzséből készült játék hamar bizonyította, hogy sokkal több egy sima klónnál, a remek játékélményt pedig az is csak mérsékelten rontotta, hogy végső soron egy mobilra is megjelenő gacha játékról volt szó, melynek alapvető funkciói gyakorlatilag mind monetizálva voltak.
A Genshin Impact sikerét jól mutatja, hogy a mai napig folyamatosan frissülő, havonta több tízmillió játékost megmozgató játék a fejlesztés költségét már az első hónapban visszahozta, a tavalyi év végére pedig a Sensor Tower adatai szerint túllépte a négymilliárd dolláros összbevételt a két nagy mobilos alkalmazásboltban. Ennek fényében nem lett volna meglepő, ha a miHoYo hátradőlve élvezi a sikert, de ők ehelyett azóta két új játékot is bejelentettek – a Zenless Zone Zerót éppen egy éve, a Honkai: Star Railt pedig még 2021-ben. Utóbbi a stúdió első igazán sikeres játékának, a Honkai Impact 3rdnek a távoli jövőben játszódó folytatása, de valójában inkább a Genshin Impact szellemi örökösének lehet nevezni:
a látványtól és a dizájntól a kezelőfelületen át a játékban jelenlévő rendszerekig annyira kísérteties a hasonlóság, hogy első ránézésre nem egyszerű megmondani, hogy melyik játékot látjuk.
Az ugyanakkor már pár óra után egyértelművé válik, hogy hiba lenne ennyivel leírni a Honkai: Star Railt. A kínai stúdió új játéka nem csak annyiban lett más, hogy a harc itt körökre osztott, a nyílt világot pedig kompaktabb keretek közé szorították. Míg a sztori jelentősége (és érdekessége) a Genshin Impact korai szakaszában a nullához közelített, addig itt sikerült a JRPG-s kliséket úgy csavargatni, hogy egy egyszerűségében is izgalmas történet bontakozzon ki.
Így kell világot építeni
Az, hogy egy titokzatos, Kafka nevű nő egy kozmikus tömegpusztító fegyvert tol az amnéziában szenvedő főszereplő mellkasába, majd a végzetről és a jövőről monologizál, miközben körülötte éppen kitör a káosz egy űrállomáson, nem egy korszakalkotó nyitány, de az ismerős paneleket mégis sikerült úgy tálalni, hogy izgalmas legyen az egész. A főszereplő sorsa aztán összefonódik az űrben kalandozó csillagvonattal, a jelenleg elérhető három fejezet alapján pedig a játék már most is egy jobb JRPG-hez mérhető, minimum harmincórás kaland. Ami elég biztató úgy, hogy alapjáraton egy fillért sem kell fizetni érte.
Az olykor komolyabb kérdéseket boncolgató, tragédiáktól sem mentes űropera önmagában is érdekes lenne, új szintre viszont az emeli, hogy a világot és annak lakóit a szűkebb keret miatt a legapróbb részletekig megismerjük. Kis túlzással mindenkivel lehet érdemi, szinkronizált beszélgetést folytatni, a fontosabb karakterekre pedig annyi időt szán a játék, hogy nemcsak a bajtársainknak, hanem valóságos személyiségeknek érződnek. Az elszórt dialógusok, a temérdek mellékküldetés és összegyűjthető feljegyzés mellett még az olyan banális dolgokkal is hosszan el lehet időzni,
mint egy csésze kávé, egy csomó lebegő memóriabuborék vagy Belobog kukái, amelyek a negyedik falat áttörve üzennek a kukákat kényszeresen feltúró játékosoknak.
Ez utóbbi meglepő módon nem is lett izzadságszagú, a Honkai: Star Rail csomószor tényleg vicces tud lenni, a kukák mellett azzal is, hogy egy csomó aktuális ki- és beszólás van benne: egy ponton a valóságban leszállóágban lévő metaverzumba rúgnak bele, szerepel benne az a kifejezés, hogy goblin mód, az utcai lámpák a sokadik kattintás után arról győzködnek minket, hogy higgyük el, nem adnak küldetést és nem dobnak semmilyen zsákmányt, egy őr pedig konkrétan megpróbál letartóztatni bennünket, amiért szétverjük a szétverhető ládákat.
A fontosabb karakterek is remek érzékkel veszik el az amúgy komoly sztori élét, ami nemhogy nem megy a karakterfejlődés rovására, hanem sokszor még segít is benne – főleg a kötelező szeleburdi lánykarakternél, akit Március 7-nek hívnak –, és akkor a filmes utalások garmadájáról, meg a telefonunkra folyamatosan érkező aranyos és/vagy szórakoztató, teljesen véletlenszerű időpontokban érkező chatüzenetekről nem is beszéltünk.
Ezek apróságoknak tűnnek, de annyi van belőlük, hogy a világ és a benne lévő karakterek tényleg valódinak és élőnek érződnek, ami nagyon könnyen beszippantja az erre fogékonyakat. Az aprólékosan kidolgozott világ persze önmagában nem biztos, hogy elég lenne, de a papíron rém egyszerű harcrendszer egy csomó okos húzásnak és a kivitelezésnek köszönhetően szintén kiválóan sikerült.
Minden jó, de lehetne jobb is
A játékban mindenkinek van egy képességpontokat visszatöltő sima támadása, egy képességpontokból ellőhető képessége és egy végső képessége, amit ezekkel lehet tölteni. Az ellenfelek pajzsát viszont csak bizonyos elemű támadásokkal lehet letörni – ami az egyik módja annak, hogy befolyásoljuk a körök meghatározott sorrendjét –, és arra is figyelni kell, hogy a végső képességeket soron kívül lehet elnyomni, és nagyon nem mindegy, hogy ezt mikor tesszük meg. Mindezt megérteni könnyű, de van annyira összetett, hogy a stratégiánk nagyban meghatározza a sikerünket, pláne a magasabb szinteken feltűnő, nehezebb ellenfeleknél.
Mindehhez jön még hozzá a lenyűgöző látvány és az animációk mellett az is, hogy a különféle osztályokba tartozó karakterek teljesen egyedinek érződnek – beleértve ebbe a főszereplőt is, akit itt a Genshin Impacttel ellentétben abszolút érdemes használni. Bár az erejükben már most egyértelműek a különbségek, az ingyen megszerezhető karakterekkel is simán végig lehet nyomni a sztorit, ha megfelelően fejleszti őket az ember. Még az olyan nehezebb kihívásokat is le lehet darálni velük, mint az amúgy meglepően szórakoztató, roguelike játékokat idéző szimulált világ, vagy a Genshin Impact hasonló játékmódját, a Spiral Abysst idéző, szintekre bontott emlékkergetés.
Az viszont biztos, hogy egy idő után egyre csábítóbb lesz majd a valódi pénz elköltése, hogy újabb, erősebb karakterekkel felvértezve veselkedhessünk neki, és ezzel el is érkeztünk a Honkai: Star Rail monetizációs megoldásához, ami jelenleg tulajdonképpen a játék egyetlen hátulütője. A kínai stúdió egyáltalán nem változtatott a Genshin Impactben bejáratott formulán, a gacha pontosan ugyanúgy működik, mint ott, amit jó és rossz dologként is lehet értelmezni:
- A Honkai: Star Rail egyelőre kifejezetten nagyvonalú azokkal, akik nem akarnak pénzt költeni – a másodrangú karakterekkel is simán el lehet boldogulni, és a múlt heti indulás óta simán ki lehetett szedni két ötcsillagos karakterre elegendő valutát.
- Azt is fontos kiemelni, hogy a Genshin Impactnél nagyságrendekkel egyszerűbb a különféle nyersanyagok és karakterekre pakolható relikviák megszerzése, így hiába korlátozza itt is energiarendszer a fejlődést, ez jóval kevésbé zavaró, és nyílt világ híján ezzel sem áll kibékíthetetlen konfliktusban a dolog.
- Másrészt viszont az már most is látszik, hogy hiába szépek a mézeshetek, az elérhető sztori kipörgetése és az egyéb extra források kimerítése után itt is jelentősen lelassul majd a haladás, és ha valaki nem akar várni, ezen itt is csak rengeteg pénz elköltésével tud segíteni.
Az eddigiek alapján itt kisebb lesz majd a kísértés, mint az elődben volt, és az is üdvözítő, hogy a játék sok más társával ellentétben nem tolja az arcunkba lépten-nyomon, hogy ki kéne nyitni a pénztárcánkat, de az is biztos, hogy sokakat el fog tántorítani a dolog. Ez nagy kár, mert a Honkai: Star Rail még így is simán betölti például azt a Final Fantasy méretű űrt, ami azután keletkezett, hogy a széria végleg szakított a körökre osztott harcrendszerrel, és tényleg mindenkinek érdemes kipróbálnia, aki szereti az ilyen játékokat.
Azt is tökéletesen bizonyítja, hogy a miHoYo óriási sikereket tudna elérni akkor is, ha olyan játékokat csinálna, amelyeket csak egyszer kell megvenni, és a karakterek nem azért csatlakoznak hozzánk, mert egyesével kifizettünk értük 30 ezer forintot. Hogy ez tényleg így lenne-e, azt persze sosem fogjuk megtudni, mert a Honkai: Star Rail a Genshin Impactnél is jobb rajtot vett, egy nap alatt 20 millióan töltötték le, és több mint valószínű, hogy a következő években ugyanolyan őrült tempóban fogja nyomtatni a pénzt.