Egyszerű, de tiszta nóták
Amiket én dalolok -
Mert a szívem súgja őket,
Nem is olyan nagy dolog.
(Szabolcska Mihály: Egyszerűség az Így írtok ti-ből)
Egyvalamit tényleg sikerült elérnie az Ed Sheeran: Mindent összegezve című dokumentumsorozatnak. Két órát töltöttem Ed Sheerannel, és nem utáltam meg jobban, mint eddig. Nem mintha életem jelentős részét azzal tölteném, hogy rajta agyalok, meg azon, hogy mi a viszonyom hozzá, de van a zenéjében valami, amivel semmilyen formában nem tudok kapcsolódni, annak ellenére, hogy ahogy a sorozatból is kiderül, nagyon sok ember nagyon is tud.
Sheeran zenéje olyan, mint a pukifólia: kitölti az űrt, megvéd a nagyvilágtól, de valójában nincsen tartalma. Sheeran dalainak csak térfogata van. Tartanak 3 percig, a szövegeiben alig találni három szótagnál hosszabb szót, nem viszi túlzásba a gimnáziumban tanult költői eszközök használatát, a zenei alap nem bonyolultabb egy polifónikus csengőhangnál. Emiatt is univerzális, és emiatt is szeretik ennyien.
Sheerannek több plágiumpert is próbáltak a nyakába varrni, a sorozatban mesél arról, hogy az egyikben a bíró nem hitte el, hogy az egyik leghíresebb dalát, a Shape Of You-t másfél óra alatt írta. Én valahogy el tudom hinni. „Én csak egy gitáros fazon vagyok, aki szeret olyat zenét írni, amit az emberek szeretnek” – mondta legutóbb a bíróságon, ahova tényleg rendszeresen járnia kell, feltehetőleg azért, mert annyira népszerű kútból meríti az ötleteit, hogy könnyű összetéveszteni más dalaival.
A legmeglepőbb Sheeran kilapított univerzalitásában, hogy láthatóan érik olyan események, amik inspirálják, a dalait egyfajta ördögűzésnek, feldolgozásnak, terápiának tartja. Annak ellenére, hogy vagyonos és népszerű, nem kerülik el azok a történések, amikkel átlagembereknek is meg kell küzdeni, pont olyan átlagembereknek, amilyenként ő szeret néha multimilliomosként viselkedni. A Mindent összegezve arról szól, hogyan dolgozott fel Sheeran egy különösen nehéz hónapot az életében: amikor feleségénél egy rákos daganatot találtak, amikor meghalt a legjobb barátja, és amikor beperelték. Jó, a per nem egy kifejezetten átlagos dolog, nekem például sosem kellett bíróságra járnom, de neki nem az első, és nem is az utolsó alkalom volt. Ha valaki egyébként időrendben összezavarodna, Sheeran és felesége, Cherry Seaborn nem a mostani perről beszélnek, amikor megvádolták, hogy Marvin Gaye egyik dala alapján írta meg a legnagyobb slágerét, hanem egy másikról.
A tumor viszont igazi: Seaborn karjában találták, méghozzá akkor, amikor várandós volt a második gyerekükkel. A Mindent összegezve során nem hangzik el egészen pontosan, hogy mi is történt, maga a pár mondja el az élményeiket arról, hogyan élték át a diagnózist, amit az állapota is súlyosbított. Rossz hírek voltak, de meg tudtak vele birkózni, hamar kiderült, hogy Seaborn több hónapos terhesen is kezelhető, a sorozat végén már boldogan mondja, hogy minden jó. De az eredeti diagnózis után meghalt Sheeran legjobb barátja, Jamal Edwards.
Edwards volt Sheeran felfedezője is, az SBTV nevű Youtube-csatornájával olyan későbbi sztárokat fedezett fel még, mint Jessie J vagy a sorozatban felbukkanó Stormzy. Edwards – aki egyébként a Brit Birodalmi Rend tagjává tüntetett ki az akkor még csak herceg Károly – harmincegy éves korában halt meg. Kokaintól és alkoholtól leállt a szíve, de ezt nem ebből a sorozatból, hanem az internetről lehet megtudni.
Edwards halála láthatóan megtöri Sheerant, akit akkor is követ a stáb, amikor még bőven gyászol. Sheeran a legnagyobb stadionokban is egyedül lép fel, nincsen mögötte zenekar, nincsen senki más, akire tudna támaszkodni – ez adja az egyediségét is, gyakorlatilag egy utcazenész, aki a megközelíthetőségén semmi nem változtatott azóta, hogy végigjárta Anglia kocsmáit. Mivel nincsenek zenésztársai, a biztonsági pufferét a stábja jelenti, akit a gyerekkori barátai közül válogatott, az iskolából ismeri a szakácsát, a fotósát, a turnémenedzserét is. Pszichológus a felvételek szerint nincs közöttük, Sheeran pedig látványosan kezd megrogyni a gyásztól. A sorozat végén Seaborn elmondja, hogy Ed nem az a sírós típus. Addigra már legalább négy különböző alkalommal láttuk megzuhanni.
Az egyik ilyen megzuhanása tavaly októberben volt, amikor pár száz rajongónak adta elő a készülő lemezének dalait a londoni Union Chapelben. A koncertre nem engedtek be mobiltelefonokat, felvételek nemigen készültek, de a sorozat stábja ott lehetett, készült is arról bőven anyag, hogy az Edwards haláláról szóló dalokat alig bírja felkonferálni a sírástól. A koncert után elmondja a kamerának, hogy csalódott magában: az emberek azt várják, hogy szórakoztassa őket, ő pedig nem szórakoztatta őket, csak egy csomót dumált a színpadon. Ez amúgy ebben a formában nem igaz, mert egy rakat új számot eljátszott, de sokat mond arról, hogyan látja magát Sheeran: mint valaki, aki teljes mértékben a közönségét szolgálja ki, és bármi áron megóvja őket attól, hogy kényelmetlen, kényes, vagy nehezen szavakba önthető érzelmet éljenek át.
Becsülendő Sheeranban, hogy maximálisan tisztában van saját magával. Többször is elmondja és érzékelteti, hogy a karrierje nem a véletlen vagy a hátszél miatt jött össze, hanem azért, mert konkrét kitűzött céljai voltak, minden idejét és energiáját a zenélésnek, vagyis inkább a koncertezésnek szentelte, mindent erre tette fel. Kapóra jött az internet széles körűbb elterjedésével járó virális ismertség, és nyilván rengetegen vannak a világon, akik hiába koncentrálnak ennyire, sosem fogják tizenkétszer megtölteni a Wembleyt.
Sheeran tudja, hogy ennek a sikerszériának egyszer vége lesz, ezt ő maga beszéli meg a feleségével, szintén a kamerák előtt. Tudja, hogy lesz majd egy időszak, amikor nem lesz rá senki kíváncsi, a világ tovább fog lépni, és ezt ő nagyon rosszul fogja viselni. Tudja, de úgysem tudja elkerülni. De ezt a beszélgetést is idézőjelbe teszi, hogy énekes legszívesebben elkerülné, és amikor belekezdenek a feleségével, akkor viccesen azt mondja, hogy na szép, egy rendes beszélgetésünk lesz, és az pont a kamerák előtt.
Sheerant látszólag nem zavarja, hogy valamit nyilvánosan vagy nem nyilvánosan tesz, hiszen az utóbbi alkalmakkor is valakinél egészen biztosan elő fog kerülni egy mobiltelefon. Tisztában van azzal, hogy mennyire ismert, de saját bevallása szerint a felesége sokat segített azon, hogy hogyan kezelje a helyzeteket. A Mindent összegezve közben kialakulnak spontán és kevésbé spontán jelenetek, amikor a rajongóival beszélget: az Eiffel-torony tetején a tőle ráccsal elválasztott turistákkal kedélyesen cseveg, amikor visszatér Ipswichbe egy utcai ingyenkoncertre, járókelőkkel dumál, majd a koncert végén odaadja a gitárját egy gyereknek.
Látszólag nincsen különbség aközött, hogyan viselkedik Ed Sheeranként, amikor fellép, sétál, randizik, nyilvános helyen megjelenik, vagy éppen dalokat ír. A sorozat legjobb pillanata amúgy szintén egy nagyon hétköznapi jelenet: az Eiffel-torony tetején megkéri a stábot, hogy inkább az árnyékos oldalon beszélgessenek, mert nagyon könnyen leég. Sajnos a dalszerzéssel foglalkozik a legkevesebbet a sorozat, pedig felbukkan mellette az egyetemes popzene egyik legnagyobb zsenije, a svéd Max Martin producer, de egy szó sem hangzik el tőle. Ahogy a közreműködőket, ismerősöket, barátokat is csak Sheeran elmondásai alapján ismerjük meg, nem a saját mondanivalójukon keresztül. Tanulságos látni a többször is felbukkanó, barátként aposztrofált, szintén óriási sztár Stormzyt, aki annyira karizmatikus karakter, hogy hirtelen érthetetlen lesz Sheeran világsztársága.
De persze pont ebben van a titka: Sheeran olyan mint te, én, és mindenki más az utcán. Olyan is őt megismerni, mint egy nagyon kedves, de nagyon sekélyes beszélgetés az utcán egy ismeretlennel. Ezért tökéletes alany egy olyan zenei dokumentumfilmes sorozathoz, amiből lassan tizenkettő egy tucat lesz, és amikről itt írtunk hosszabban. Ezek a dokumentumok nem belső igényből fakadnak, hanem egy promókampány része, nem véletlenül időzítették a megjelenését pár nappal az új albumának megjelenése elé. A gond ezzel csak az, hogy minden elemében kontrolláltnak tűnik, pont mint az összes többi ilyen dokumentumfilm. A szerencséje viszont az, hogy ha még kézi vezérléssel is készült, nem úgy tűnik, mintha az alanya súlyos titkokat rejtegetne. Minden jel arra mutat, hogy a házassága óta azt a toxikus rendes srác-hangulatot is sikerült leküzdenie, amivel a szövegei tele voltak. De mi az a minden, amit ez a sorozat összegez?
Sheeran az albumait eddig mindig a matematikai alapműveletekről nevezte el, és a 2023-assal elért a kivonáshoz is. Beszédes, hogy a róla készült sorozat is leginkább a legjobb barátja hiányáról szól, és arról a folyamatról, ahogy próbál megküzdeni a gyásszal, a feldolgozással, és azzal, hogy méltó emléket állítson róla valahogy. A Mindent összegezve végére sikerül, egy gyertyafényes körben, a Chelsea stadionja közepén rappel. A sorozat azt sugallja, hogy a terápia sikerült, és talán tovább tud lépni. A Mindent összegezve gyakran bevágja a közönségét, és ügyelnek arra, hogy a képeken a rajongók minden korosztályból és nemből reprezentálva legyenek (a 2019-es Sziget-fellépéséről nincs a filmben részlet). Sheeran gyakorlatilag mindent elért, amit a Föld bolygón el lehet. Ezt már nem lehet hatványozni, gyököt vonni belőle talán. Akkor lesz érdemes visszatérni rá.
Az Ed Sheeran: Mindent összegezve a Disney+-on látható.
