A káosz királynője, aki egyetlen szemforgatással kicsinál

Amint Aubrey Plaza betette a lábát Hollywoodba, azonnal megszületett a legjellemzőbb karaktere: a szarkasztikus, mindent leszaró csaj, aki egyetlen pillantásával képes ölni, és bárkit könnyedén kínos helyzetbe hoz. Ennek a prototípusa és egyben Plaza máig legismertebb szerepe April Ludgate a Városfejlesztési osztály című sitcomból, a sorozatot alkotó Michael Schur kifejezetten rá írta. Bár sokan még mindig a legismertebb karakterével azonosítják, a 38 éves színésznő az elmúlt évtizedben számos izgalmas alakítással bizonyította, hogy nem csak a flegmázáshoz ért, és a tavaly év végén bemutatott A Fehér Lótusz második évadának talán legszimpatikusabb karakterét is neki köszönhetjük. Sajnos Guy Ritchie ujjgyakorlatnak is gyenge új filmje, a Fortune-hadművelet: A nagy átverés elpazarolja Plaza tehetségét, de a színésznőt nem kell félteni: producerként gondoskodik arról, hogy megtalálják a jó szerepek, és ha minden jól megy, hamarosan Francis Ford Coppola szerelemprojektjében, valamint a WandaVision spinoffjában is láthatjuk.

„Anyukám Puerto Ricó-i. Ezért vagyok olyan életteli és színes egyéniség” – mondja a kamerába faarccal és monoton hangon April Ludgate a Városfejlesztési osztály második évadában. Akárcsak karaktere, Aubrey Plaza is Puerto Ricó-i származású, csak nem anyai, hanem apai ágról, az édesanyja ír katolikus. Nevét a Bread nevű együttes Aubrey című daláról kapta, mert a szülei úgy érezték, hogy a dal titokzatos és megbabonázó alanya nagyon hasonlít a lányukra. Plaza fiatalon talált rá a színészetre szülővárosa, a Delaware állambeli Wilmington helyi színjátszó körében. Bár visszahúzódó gyerek volt, a színpadon magabiztosan mozgott, hamar megmutatkozott az improvizációs és humorérzéke is. Valamint a káosz iránti rajongása: „Mindig is szerettem felborítani a rendet, megnevettetni az embereket és fura dolgokat művelni – ehhez pedig ideális helyszínként szolgált a katolikus leányiskola.”

Amikor úgy döntött, hogy az egyházi gimnáziumának szüksége lenne egy kabalára, a feladatot magára vállalva felvett egy piros köpenyt és egy méhészmaszkot, majd a kosárlabdameccsek alatt a tesiterem bordásfalára mászva szórakoztatta társait és borította ki az apácákat. Az iskolaigazgató sem úszhatta meg az ugratást, őt egyik nap egy nagy kartondobozt magára öltve követte hazáig, és ahányszor a férfi hátranézett, kezét-lábát behúzva mozdulatlan tárgynak álcázta magát. Máskor azért kapott beírást, mert műbajusszal ment iskolába, észrevette ugyanis, hogy a szigorú iskolai szabályzat nem tiltja az arcszőrzetet.

A középiskola után New Yorkba költözött, és elvégezte a New York-i Egyetem filmművészeti képzését, miközben a megannyi híres komikust kitermelő Upright Citizens Brigade Theatre improvizatív színházi társulatban erősítette a komikusi vénáját. A csínytevésről nem szokott le, az NBC gyakornoki programjából például azért rúgták ki, mert a turistáknak adott stúdióbejárások során abszurd kitalációkat adott elő ahelyett, hogy a tévécsatorna tényleges történetével ismertette volna meg a látogatókat. Rövid gyakornoki karrierjét egyébként megörökítette az NBC-székházban játszódó A stúdió című sorozat, amikor az egyik epizódhoz szükségük volt egy egyenruhás statisztára.

A kirúgás nem törte meg, sőt parádés módon egyetlen hét alatt kapta meg a karrierjét beindító három szerepét: a különc komikus csajt Judd Apatow Ki nevet a végén? című vígjátékában, a legkáromkodósabb karaktert Edgar Wright Scott Pilgrim a világ ellenjében és egy főszerepet az NBC újonnan induló munkahelyi sitcomjában. A Városfejlesztési osztályt alkotó Michael Schur így emlékezett vissza az első találkozására a színésznővel: „Aubrey Plaza belépett az irodámba, és a rá következő órában elérte, hogy kényelmetlenebbül érezzem magam, mint az életemben bármikor. Nem is azzal, amit mondott, hanem ahogy bámult rám, olyan tekintettel, ami egyszerre üzente, hogy »öreg vagy« és »nem kedvellek túlságosan«.” Ebből az érzésből született April Ludgate karaktere, a motiváció nélküli főiskolás gyakornok, aki hasonló tekintettel méregeti a Városfejlesztési osztály szereplőit.

A 2009 és 2015 között futó sorozat az NBC egyik legsikeresebb sitcomja lett, Plaza pedig lehetőséget kapott benne, hogy csúcsra járassa a faarchumort és a különc viselkedést. April a felnőttek legrosszabb rémálma passzív hozzáállásával, lesajnáló szemforgatásaival, furcsa ízlésével és excentrikus viselkedésével, de a szarkazmus fala mögött Plaza fel-felvillantja a törékeny és bizonytalan fiatalt, aki nagyon is kötődik a szeretteihez. April annyira összenőtt Plazával, hogy első komolyabb filmszerepe, a cinikus újságíró-gyakornok, aki csatlakozik egy időutazáshoz társat kereső férfi missziójához Colin Trevorrow 2012-es Kockázatos túrájában, még nagyon hasonlít a sorozatbeli karakterére. A színésznő viszont már a Városfejlesztési osztály befejezése előtti utolsó években elkezdett arra fókuszálni, hogy kitörjön az „April Ludgate-zónából”, többnyire megmaradva a vígjátéki vonalon.

A női Superbadként promózott Kamatylistában a szexet házi feladatként értelmező stréberként próbál tapasztalatot szerezni; a 2011-ben megismert párja (ma már férje), Jeff Baena első nagyjátékfilmjében, a Zombibarátnőben egyre agresszívabb élőhalottként falja fel az ártatlanokat; a Mike és Dave esküvőhöz csajt keresben magát tisztes lánynak kiadó suttyóként bontja a rendet; a Nagyfater elszabadulban nyomulós egyetemistaként akar mindenáron szexelni a hetvenes éveiben járó Robert De Niróval. Plaza ezekben tényleg lehetőséget kapott, hogy változatos arcait mutassa be, csak éppen maguk a filmek lettek felejthetők vagy éppen csapnivalók.

Nem véletlen, hogy ő is beállt azon színészek sorába, akik producernek állva keresik a megfilmesíthető izgalmas szerepeket. Első producerként is jegyzett mozifilmje, a Jeff Baena által írt és rendezett, a Dekameronból merítő 2017-es Bővérű nővérek – egykori középiskolai tanárai valószínűleg szívükhöz kapnának az ebben alakított boszorkányságra hajlamos, agresszív és a szexuális vágyainak élő apáca láttán. A szintén produceri kézjegyét viselő Ingrid új életében Plaza gyökeres ellentéte a mainstreamhez tartozást élből elutasító karaktereinek: Ingrid semmi másra nem vágyik jobban, mint hogy minél jobban hasonlítson a rajongása tárgyának választott Instagram-influenszerhez (Elizabeth Olsen). Matt Spicer a közösségi média hazug és önképpusztító világát okosan kifigurázó rendezői debütálásában Plaza megtalálta az érzékeny egyensúlyt, hogy karaktere egyszerre szánni való, félelmetes, egyszersmind szimpatikus is legyen.

Hasonló telitalálat volt a Légió legtöbb csavart tartogató Lennyjének szerepe, akit az eredeti forgatókönyv szerint egy középkorú férfi játszott volna, de az X-Men-képregényekből adaptált sorozatot alkotó Noah Hawley végül úgy döntött, hogy inkább átírja kifejezetten Plazára a sokdimenziós szerepet. A színésznő kipróbálta magát klasszikusabb műfaji szerepekben is, mint aggódó anyuka a Gyerekjáték gyorsan elfeledett 2019-es rebootjában, vagy csábító exbarátnő a Kristen Stewart nevével fémjelzett Karácsonyi meglepi című leszbikus romkomban, de az elmélyültebb alakítást igénylő és több meglepetést tartogató karakterek továbbra is elsőfilmes rendezők kis költségvetésű debütáló produkcióiban találnak rá.

A 2020-as Fekete medvében rögtön két emlékezetes karaktert is megformált: a film első felében szexi és veszélyes femme fatale-ként ugrasztja egymásnak az őt befogadó házaspárt, a másodikban ő maga lesz manipuláció áldozata a rendező férje által érzelmi terrorban tartott színésznőként. A tavalyi Sundance fesztiválon debütáló Emily the Criminalban pedig egy diákhitel-adósságokban fuldokló, problémás múltja miatt állást nehezen találó nőként kap lehetőséget a gyors pénzszerzésre bankkártyás csalás által, fokozatosan válva az alvilág veteránjait is lepipáló bűnözővé.

A két film nyomokban sem tartalmazza Plaza jellegzetes szarkazmusát és bizarr viselkedését, de a színésznőnek máig küzdenie kell azzal, hogy a nézők és a filmesek ne ezt keressék a szerepeiben. Elmondása szerint már fontolgatja, hogy prosztetikus orral és új frizurával próbálja meg elfeledtetni az emberekkel, hogy őt látják egy filmben. „Rengetegszer történik meg, hogy valakivel beszélgetünk egy projektről, majd közlik, hogy rám szabják a szerepet, és átírják csak nekem. Ez rémálom. Ilyenkor elmondom, hogy nem akarom, hogy ezt tegyék, hiszen nem is ismernek. Azt hiszik ismernek, pedig nem. Színész vagyok – hagyjatok színészkedni.”

Mike White, A Fehér Lótusz alkotója erre fittyet hányva kifejezetten Plazára írta meg a szicíliai luxushotelbe férjével látogató Harper karakterét, ám ezúttal a színésznő is úgy érezte, hogy sikerült eltalálni. „Ez a karakter én vagyok. Valószínűleg ez az első projektem, aminél azt érzem, hogy azta, ez tényleg nagyon személyes.” Állítása már csak azért is meglepő, mert a hirtelen meggazdagodó férjével szexuális és bizalmi válságot átélő, előszeretettel ítélkező értelmiségi Harper jóval hétköznapibb figura, mint a Macskanő szerepéért tálkából lefetyelve kampányoló, a csilis csirkeszárnyak elfogyasztása után a tejet az orrával felszívó, minden nyilvános megjelenése során szórakoztatóan kínos helyzeteket teremtő színésznőnél. Plaza állítása szerint egyáltalán nem hasonlít a vele azonosított embertípusra, épp ellenkezőleg, valójában túlságosan is érdekli mások véleménye, és igyekszik mindig mindenkinek megfelelni. Az interjúktól pedig mindig szorong, és ezen segít, ha mindenki más számára is kényelmetlenné teszi a helyzetet.

Azért az ártatlan báránytól nagyon távol áll, White szerint „rendbontó természete van”, ami megmutatkozott A Fehér Lótusz forgatásán is, ahol kedvenc tevékenységének, a mások ugratásának hódolva különböző módokon próbálta meg elhitetni a kollégáival, hogy a forgatásnak helyszínt adó hotelt kísértetek járják. Tette mindezt baljós üzenetek ajtó alatti becsúsztatásával, valamint sátáni szimbólumok elhelyezésével a szobákban, és annyira szenvedélyesen érvelt a saját ártatlansága mellett, hogy csak a biztonsági felvételek tudták lebuktatni. Elmondása szerint az Albie-t alakító Adam DiMarcót különösen megviselte az átverés: „Adam olyan ártatlan, mint egy madárfióka. Nagyon beteg dolog volt, amit vele műveltem. Eljuttattam a mentális összeomlás szélére.”

Amikor a Fekete medvében közli, hogy „azóta hazudok, amióta megérkeztem”, mintha Plaza krédóját hallanánk. A színésznő olyannyira magabiztosan képes a legnagyobb képtelenségeket állítani és annyira rajong a kaotikus szituációkért, hogy képtelenség rájönni, mikor mond igazat. Így arról, hogy a kamerákon kívül mennyire hasonlít a filmekből és nyilvános szereplésekből jól ismert és imádott Plaza-imázshoz, valójában sejtelmünk sincs.

Bár saját bevallása szerint averziót érez minden nagyon populáris dologgal kapcsolatban, Plaza hamarosan csatlakozik a Marvel filmes univerzumához, az MCU-hoz, mégpedig egy elég testhezállónak tűnő produkcióhoz, a WandaVision főgonoszáról szóló spinoff sorozathoz, az Agatha: Coven of Chaoshoz. Eléggé illik a színésznőhöz, akinek a Twitter-felhasználóneve, illetve a produkciós cége is az Evil Hag, vagyis gonosz boszorka nevet viseli, ráadásul a címben ott van a káosz szó.

Apropó káosz: Plaza jelenleg forgatja Francis Ford Coppola Megalopolis című sci-fijét, ami a hírek szerint hasonló őrületbe kezd fulladni, mint az Apokalipszis most, de ez – vélhetően – nem a színésznő mesterkedésének, hanem a rendező személyének tulajdonítható. Plaza egyébként maga is rendezésre adhatja a fejét a közeljövőben, szeretné megfilmesíteni a saját forgatókönyvét, amivel elmondása szerint „a női Tim Burton” pozícióra pályázik. Ha valakiről, hát róla elhisszük, hogy ez sikerülni is fog neki. De persze az is lehet, hogy csak viccelt.