A karácsonyi romantikus film, ami a közhelyei miatt működik

Habár minden filmet önmagában kellene megítélni, elég nehezen tudom elhallgatni, hogy mielőtt a Karácsonyi meglepit néztem volna, végiggyűrtem az Isten hozta Csecsenföldönt, úgyhogy két homlokegyenest különböző képet kaptam arról, hogy milyen queernek lenni a világban. Oroszországban például elrabolnak, megkínoznak, majd a szüleid potenciális szégyenből megölnek, az Egyesült Államokban pedig az a legnagyobb probléma, hogy viszed haza karácsonyra a barátnőd, akiről azt hiszi a családod, hogy csak a lakótársad.

Nyilván nem fair a két filmet összehasonlítani, már csak azért sem, mert az egyik egy emberi jogi dokumentumfilm, a másik pedig egy olyan romantikus vígjáték-szerűség, amit arra találtak ki, hogy az ember a derekáig húzza a takarót, forralt bort igyon, és talán még 1-2 karácsonyi reklámos közhelyet műveljen a kanapén, mondjuk nevessen együtt a párjával együtt, hogy kiborítják a popcornt. Tele van szimpatikus, szép emberekkel, akik néha kicsit idegesítő, de szimpatikus dolgokat csinálnak, egy olyan történet keretében, ami biztosan senkit sem fog meglepni. Kivéve akkor, ha valami érdekesebbet vár a kellemesnél.

Szóval a két főszereplő Mackenzie Davis és Kristen Stewart, az előbbi az utolsó Terminátor-filmből, az utóbbi pedig már bőven nem az Alkonyat-sorozatból lehet ismerős. Ők alakítják azt a szerelmespárt, akik boldogan élnek, egészen addig, amíg az egyikőjük, az egészen népes családdal rendelkező Harper ki nem találja, hogy ideje lenne meglátogatni párként ezt az egészen népes családot, aminek a feje ráadásul a kisvárosban politikai ambíciókkal is rendelkezik. A probléma csak az, hogy Harper családja nem tudja, hogy a lányuk leszbikus, ráadásul ezt csak az odafele úton közli a barátnőjével, az egyébként árva Abbyvel. Aki minden ésszerű gondolkodást sutba dobva nem veti ki azonnal az autóból, hanem belemegy, hogy úgy tegyen, mintha csak a lakótársa lenne.

Úgyhogy nem tudja meg a polgármesternek készülő apuka (Victor Garber az Aliasból), a perfekcionista anyuka (Mary Steenburgen), a tökéletes családos életet élő nővér (Alison Brie), sőt, még a kicsit dinka legfiatalabb lány sem (Mary Holland). Egy valaki tudja csak pontosan az igazságot, a kisváros másik legismertebb leszbikusa, Harper exe (Aubrey Plaza), aki egyre jobban közeledik a sokszor magára hagyott, és őszintén szólva néha tényleg jobbat érdemlő Abbyhez. Akinek csak egyetlen támogatója maradt az egész világon, a műfaj kötelező kelléke, a legjobb, amúgy szintén meleg barát (Dan Levy).

És valahogy mindenféle közhely és erőltetett szituáció ellenére a Karácsonyi meglepi (az eredeti címe jobb: The Happiest Season, vagyis A legboldogabb évszak) mégis tud működni. Főleg pont a közhelyei miatt, egy ilyen romantikus filmtől senki nem várja el, hogy a karakterek élethűek, pontosan, hitelesek legyenek, és ha már nem azok, akkor legyenek elnagyoltak és viccesek. Dan Levy „ a legjobb meleg barát” karaktere pont ilyen, az édesapjára (Eugene Levy komikus, az Amerikai pite apukája) röhejesen hasonlító színész, minden egyes gesztusa, arckifejezése, szemillegetése egy pompás camp karaktertől jön.

A család legtöbb tagja is megfelel ennek a kabarétréfa-szerű sztorinak, csak éppen Kristen Stewart és az exet alakító Aubrey Plaza lógnak ki ebből. Ő ketten mintha egy teljesen más filmből léptek volna ki, Stewart egy szuper színésznő, de nem sok mindent tud kezdeni egy olyan szereppel, amiben egyszerűen szarul kell éreznie magát, Plaza figurája meg szinte az egyetlen szerep a filmben, aminek tisztességes, értelmezhető háttértörténetet adtak.

De amikor úgy tűnik, hogy a Karácsonyi meglepi végre elkezd valami érdekesebb dologról szólni, vagy valami olyasmiről, ami igaz, és nem csak ünnepélyes, akkor visszatérünk a rendes kerékvágásba, ahol habókosan titkolni kell szülők, családtagok, és kisgyerekek előtt, hogy a két néni szereti egymást. Ami, ahogy halad előre a film, egyre nagyobb hülyeségnek tűnik. Harper karaktere akármennyire is erőlködik, sosem lesz igazán szimpatikus, és olyan, akiért tényleg lehetne szurkolni.

A Karácsonyi meglepi rendezése sem pont olyan, amitől plusz egyet dobban a szív, Clea DuVall színésznő (Az invázium, Az alelnök) második rendezése leginkább olyan, mintha egy közepesen érdekes tévésorozatot néznénk tíz évvel ezelőttről, emberek besétálnak a képbe, majd kisétálnak a képből, a kettő között pedig az a fontos, hogy lehetőleg jól látszódjanak. A legfiatalabb nővért játszó Mary Hollanddal közösen írt forgatókönyve ráadásul annyira arra helyezi a hangsúlyt, hogy kiderüljön mindenki titka, nem csak a főszereplőké, hogy egészen hülye fordulatokra is képes annak érdekében, hogy senki se ússza meg.

Viszont ezek a dolgok mind akkor jutottak eszembe, amikor nekiálltam megírni ezt a cikket. A Karácsonyi meglepi ugyanis egy teljesen okés, kedves és jó szándékú film addig, ameddig tart, és azt is be tudja bizonyítani, hogy a semmilyen karácsonyi filmeknek akkor is van ugyanúgy létjogosultsága, ha éppen egy leszbikus pár a főszereplője. Ettől is tud ugyanolyan kellemetlen lenni a család, ettől is kellemetlen az exekkel összefutni a kisváros utcáján, és ilyenkor is tudnak ciki percek lenni az ajándékozás pillanataiban. Tök mindegy, hogy éppen kit visz haza a család szeme fénye.

A Karácsonyi meglepi december 11-től érhető el különböző digitális boltokban (Itunes, Google Play) Magyarországon.