2022. április 8. – 18:59
Az utóbbi hetekben bármerre nézünk, valahogy mindig ott van Jared Leto is. Maximum nem tudunk róla elsőre. Nemrég ő játszotta A Gucci-ház középkorú olasz lúzerét, Paolo Guccit, egy olyan alakításban, ami ha innen nézzük, minimum problémás, ha amonnan, akkor meg maximálisan parodisztikus volt, de Leto maszkírozása önmagában megérte a film egyetlen Oscar-jelölését. Ha nem érdekelt különösebben Ridley Scott bizarr életrajzi filmje a Gucci família kavarásairól, hanem, mondjuk, szuperhősfilmekre akarunk beülni, akkor Leto már megint ott van: ő játssza Michael Morbiust a Morbius című vámpíros CGI-ugrabugrában.
És ha esetleg szeretnénk távol tartani magunkat a mozitól, akkor megint Letóba ütközhetünk, amikor beizzítjuk az Apple TV-t, és láthatjuk, hogy ő alakítja Adam Neumannt, a WeWork nevű coworking-startup alapítóját, akinek a cége még mindig pörög, bár ő maga már kiszállt belőle, annyira katasztrofálisan sült el a részvények kibocsátása, részben Neumann furcsa szokásai miatt.
Leto megkerülhetetlen, ahogy megkerülhetetlenek azok a hírek is, amikkel folyton bekerül a sajtóba a szerepei nyomán. Vagyis nem is a szerepek és nem is a filmek miatt, hanem azok miatt a technikák vagy inkább manírok miatt, ahogyan ilyenkor dolgozik. Leto büszke arra, hogy mennyire megváltoztatja magát, és mennyire átlényegül egy-egy szerepre, akkor is, amikor a kamera éppen nem forog. A két legnagyobb átalakulása pár év különbséggel történt: 2008-ban megjelent a Chapter 27 című film, amiben Mark David Chapmant, John Lennon gyilkosát alakította, a szerep miatt pedig 30 kilót hízott. A filmet az amerikai mozikban be sem mutatták, gyakorlatilag egy furcsa lábjegyzet lett a karrierjében.
Nem úgy a 2013-as Mielőtt meghaltam, amiben ő alakította a csontsoványra fogyó Matthew McConaughey mellett a szintén csontsovány transznemű prostituáltat. A szerep – ami az egyik utolsó példája volt az amerikai transzreprezentáció problematikusságának azzal, hogy egy ciszheteró férfi játszott el egy transz karaktert – Oscar-díjat ért. Az azóta sajnálatosan meghalt rendező, Jean-Marc Vallée később azt mesélte, hogy amikor az első meghallgatása volt Letóval, a Skype-hívás közben nem a színésszel beszélgetett, hanem a karakterrel, Rayonnal. A Rolling Stone-nak adott beszámolója szerint Leto ki volt sminkelve, női ruhát viselt, és folyamatosan flörtölt a rendezővel.
Vallée a forgatáson sem találkozott Letóval, ami azért már problémás lehet egy olyan esetben, amikor az illetőnek instruálnia kellene őt. A rendező annyit mondott erről, hogy a színész kimozdította őt a komfortzónájából, és abban is sikeresen összezavarta, hogy éppen férfiként vagy nőként hivatkozzon rá, ami az angol személyes névmások miatt tényleg gabalyodást okozhat. Leto állítólag egy pillanatot megengedett magának, amikor saját magaként beszélt a filmbeli partnerével, Matthew McConaughey-vel, de a rendezőnek ez a lehetőség csak hónapokkal később adatott meg. Leto a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díját nyerte az alakításáért.
Mire a díjat megkapta, Leto mögött már többévnyi folyamatos – Guinness-rekordot érő – turnézás volt a Thirty Seconds To Mars nevű zenekarával, ami például 2011-ben egyszerre két fesztiválra, a Voltra és a Szigetre is eljutott. (Eddig nyolcszor léptek fel Magyarországon.) A frontember megítélése pedig ezekben az években összevissza mozgott a rocksztár-filmsztár képzeletbeli csúszkáján, amíg az Oscar-díjjal végérvényesen bebetonozta, hogy elsősorban színész, és másodsorban zenekari frontember.
A színészséggel pedig a jelek szerint színészi manírok járnak. A Morbius bemutatója után nem sokkal egy amerikai újságíró kérdezett rá egy pletykára a filmet rendező Daniel Espinosánál. A filmben Leto alakítja Michael Morbiust, a fogyatékkal élő, a film elején mankókkal közlekedő tudóst, aki kifejleszt egy vámpírszérumot, amitől aztán egy kigyúrt Jared Letóra fog emlékeztetni. A pletyka pedig az volt, hogy a színész annyira magáévá tette a szerepet, hogy a forgatási szünetben is mankóval járt. (Maga a film is erősen biceg: kritikánk itt.) Emiatt viszont indokolatlanul sokáig tartott minden alkalom, amikor például mosdóba kellett mennie. Espinosáék kitaláltak egy kompromisszumot: üljön be egy kerekesszékbe, és legyen egy asszisztense, aki kíséri a mosdóba. A rendező annyit mondott erről: minden színész hisz az ilyen megoldásokban, és egy rendezőnek támogatnia kell a színészt abban, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa.
Leto esetében viszont sokszor a legnagyobb erőfeszítés nem mindig jár együtt a legjobb teljesítménnyel is. Mielőtt az egy változattal ezelőtti Öngyilkos osztag megjelent a mozikban, és ország-világ láthatta volna, mekkora zűrzavaros katasztrófa az a film, a sajtó azzal volt tele, Leto milyen habókos, majdnem büntethető dolgokat művelt a színésztársaival, hogy még jobb Joker lehessen belőle. Az akkori hírek szerint nem is kommunikált a kollégáival, de volt egy samesza, aki egy döglött disznót vágott az asztalra, ami körül azok ültek. Folyamatosan ajándékokat küldözgetett nekik: állítólag használt (a rendező David Ayer szerint: csak bontott) óvszereket postázott nekik, Margot Robbie egy élő patkányt kapott, a többiek análszexjátékszereket. Az ajándék óvszerek tényét megerősítette Will Smith és Margot Robbie is, de később Leto tagadta, hogy kondomokat küldözgetett volna nekik. A színész körüli hajcihő hatalmas sajtófelhajtást hozott a filmnek – amiben a Joker szinte alig szerepelt.
Leto kevésbé a többiek, inkább saját maga megtréfálására ment rá akkor, amikor a Szárnyas fejvadász 2049 című sci-fi egyik szerepére jelentkezett. A rendező Denis Villeneuve szerint a színész már a kameratesztre is vakon érkezett meg, ismét egy asszisztenssel az oldalán, a forgatásra pedig olyan kontaktlencséket készíttetett magának, amikkel nem látott. Villeneuve számára ez teljes őrület volt, de Letónak sikerült valami új energiát vinni a forgatásra.
A 2000-es Rekviem egy álomért című drámában egy drogost alakított, a felkészülés kedvéért függők közé ment, ahol állítása szerint neki is be kellett lőnie magát, hogy a többiek ne érezzék rosszul magukat, de ő heroin helyett vizet fecskendezett be magának. A Gucci-ház forgatásán teljes sminkben ment oda bemutatkozni Al Pacinóhoz, aki először egy odatévedt rajongónak hitte.
Leto munkásságára hajlamosak az emberek a „method acting” kifejezést használni, ami egyfajta, még a 19. század végi Sztanyiszlavszkij-módszerben gyökerező színészi átlényegülés. A módszer elnevezése mára összemosódott azzal, ha egy színész teljesen, akár az egészségét is veszélybe sodorva a szerepének áldozza magát, de eredetileg semmi ilyesmiről nem volt szó.
Maga Leto is azt mondta egy idei interjújában, hogy ő nem használja magára a method kifejezést, szerinte a technikát manapság teljesen félreértelmezik. Ő felkészülni szeret, és amikor mások a felvétel között várják a munka folytatását, ő azt az időt is arra használja, hogy jobban megértse és csiszolja a karaktert. Az Ördög a részletekben című thrillerben ezek szerint annyira nem akarta csiszolni a karaktert, a film főszereplője, Denzel Washington azt nyilatkozta, hogy ha a sorozatgyilkost alakító Leto megpróbált volna bármi ilyesmit, akkor „meglátogatta volna”, gondolom, nem baráti hangulatban.
Néha olyan, mintha Jared Leto maga is egy karakter lenne, akit Jared Leto eljátszik, egy színész, aki rocksztárnak adja ki magát, aki színész is: a már említett Rolling Stone-cikkben Leto egy kirándulásra hívta a lap újságíróját, ami spontán sziklamászásban végződött. Az újságírót aztán meghívta a 2016 környékén vásárolt otthonába – egy használaton kívüli légibázisra, aminek van saját irányítótornya, és a nagyobb része egy bunker a föld alatt. Leto maga is bevallotta, hogy a színészkedés az egy dolog, de a bevétele nagy része a különböző techbefektetéseiből jön össze, beszállt a Redditbe, az Uberbe, az Airbnb-be a Slackbe és a Nest nevű okosotthonos startupba is, amit a Google 2014-ben 3,2 milliárd dollárért vásárolt fel.
És mint egy igazi rocksztár, Leto is néha egyensúlyoz, hogy mit oké csinálni, és mit nem. Pár évvel ezelőtt a világ megismerte a Thirty Seconds To Mars nyári fesztiválját, amit Horvátországban rendeztek a zenekar rajongóinak. A tagok viccből szektaként hivatkoznak a zenekarra, és ezzel még a Twitteren is poénkodtak, a Letóról készült képek tényleg olyanok, mintha a katasztrofális Fyre Festivalt összeturmixolták volna Bhagvan Srí Radzsnís spirituális mozgalmával.
Az igazi botrány mindeddig elkerülte, még ha az egyetlen gyanús mozzanat újra és újra felbukkan is a róla készült cikkekben. Még 2018-ban Dylan Sprouse színész írta ki a Twitterre, hogy Leto igazán elmondhatná, hogy milyen a sikereinek aránya, miután ráírt minden 18 és 25 közötti modellre. James Gunn, többek között a Galaxis őrzői rendezője, pedig csak annyit kérdezett Sprouse-tól, hogy az interneten 18-nál kezdi-e.
Gunn itt arra gondolhatott, hogy 2005-ben egy New York Post-cikkben arról írtak, Jared Leto folyamatosan 16-17 éves lányok számait gyűjti be, mert „fiatalon szereti őket”. A sztori egy forrás nélküli pletyka, bár a szövegben Letón kívül még mást is megneveztek. Sprouse és Gunn később mindketten törölték az üzeneteiket, és azóta mintha a téma is nyomtalanul eltűnt volna az internetről, annak ellenére, hogy egy tavalyi Daily Beast-cikkben is felbukkant a sztori.
Leto decemberben töltötte be az ötvenet. Az elmúlt évekbeli filmjei, a Szárnyas fejvadász-folytatás kivételével, rossz kritikákat kaptak, az egyértelműen Oscarra hajtó A Gucci-házban lenyomott egyszemélyes műsora pedig nem kapott semmiféle elismerést. A Thirty Seconds To Mars 2018 óta nem adott ki új számot, jelenleg két tagot számlál, Jared Leto mellett a testvérét, Shannont. A következő filmje összehozza megint a Rekviem egy álomért rendezőjével, Darren Aronofskyval: az Adrift című film egy elhagyott szellemhajóról szól majd. Hogy Leto egy szellem lesz-e, vagy egy szellemvadász, még nem tudni, lehet, hogy a szellemségre nem tudna felkészülni.
