Ez nem izgalmas kalandjáték, csak egy sima Való Világ-rész a dzsungelben

„Itt már az elejétől taktikázni fog mindenki. És ha én ezt észreveszem, akkor egyet ígérhetek meg: az én taktikám az az, hogy én is taktikázni fogok.”

Ilyen mélyenszántó bemutatkozással érkezett az új Survivorbe az egykori focista, manapság tévés személyiségként jellemezhető Kabát Péter, akire ránézve csak az jut eszembe, hogy kilenc évvel ezelőtt állítólag az egyik honvédos csapattársa, kihasználva egy nő szerelmét, rávette a nőt arra, hogy tizenöt focistával szexeljen. És ekkor még csak négy perc telt el az első részből.

Az új Survivor-évadot – ami egyébként itthon az ötödik – nem idénre tervezték, de ahogy több filmet és tévéműsort, ezt is keresztülhúzta tavaly a járvány. A szereplők jelentkezését már 2020 elején is várták, aztán tavasszal minden leállt, végül idén év elején az egészet újranyitották.

A reality alapja nem változott: tizenhat embert két csoportba verődve kidobtak egy egzotikus szigetre Dominikán, néha kapnak rizst meg babot, a két csapat néha egymás ellen versenyez, de a legtöbb időt az áskálódás és a szövetségkötések viszik el. Ez megy majd negyvenkét napig, közben sorban szavazzák ki egymást, míg

végül egy ember marad, aki nyer húszmillió forintot, és minden bizonnyal úgynevezett magyar celeb nő ki belőle is, akit ideig-óráig az RTL még bevisz más műsorokba, mondjuk, egy konyhába főzni és piactérre rohangálni, végül a nevére sem emlékszik majd senki.

Én még viszonylag új vagyok a Survivor-dimenzióban. Kilenc voltam, amikor az első verzió ment itthon, és kilencévesen valamiért nem Stohl Andrást akartam nézni fáklyaeloltás közben, az alapot adó svéd verzió pedig érthető okokból még kevésbé érdekelt. Bár az amerikai kiadás már megért vagy negyven évadot, csak annyi emlékem van róla, hogy valamelyik másodlagos magyar csatorna módszeresen sugározta, úgy, ahogy azt kell: a magyar szinkront az eredeti angolhoz képest egy-két másodperccel csúsztatva.

Végül 2018-ban én is bekapcsolódtam, és szórakozásból végignéztem a negyedik hazai évadot, de bevallom, mostanra már arra sem emlékszem, hogy ki nyerte akkor a műsort, még azt se, hogy milyen nemű volt. Annyit viszont még én is látok, hogy a készítők most valamiért nagyon újítani akartak, és egy hatalmas, sosem várt fordulattal úgynevezett celebeket is leparkoltattak egy hónapra a civilek mellé, így az idei évadban már nem csupa ismeretlen küzd egymással a fődíjért, hanem civileknek és celebeknek nevezett játékosok.

Ismertek közülük valakit?

És itt álljunk is meg egy pillanatra! A műsor nagyon szeretné tudatni velem, a nézővel, hogy itt olyan emberek versenyeznek ám előttem, akiknek szembe kell nézniük a hírnévvel, és csak azért, mert híresek, még nem kivételeznek velük sem.

Egyrészt kis túlzással a műsorvezető minden harmadik mondatában elhangzik a celebek kifejezés, ami már az első rész után kicsit olyan érzést ébreszt bennem, mint amikor az ember ugyanazt a szót többször gyorsan elismétli, és az egy idő után már teljesen értelmetlennek hangzik. Másrészt még az egyik híresnek nevezett ember, Járai Máté színész is rákontráz erre a bemutatkozásával, amikor azt mondja, nem akarja, hogy a civil csapat lebecsülje őket csak azért, mert ők celebek. Ráadásul a műsor már azzal is rá akar játszani erre az áthidalhatatlannak tűnő civil–celeb szakadékra, ahogy a két csoportot a kamerák előtt kiszállítják a szigetre: míg a híres emberek kisrepülőn érkeznek meg, addig a civilek egy koszos platós teherautón. Ez mind szép, de

ha nem tolnák hárompercenként az arcomba, hogy ezek előttem a celebek, akkor fogalmam sem lenne arról, hogy ezek előttem a celebek.

Ott van köztük egy negyvenes férfi, aki a csatorna szerint azért lett celeb, mert meg akart házasodni, egy másik meg azért, mert korábban egy másik realityben volt összezárva más emberekkel. De az ő bemutatkozásánál inkább biztosra mentek, mert emberünket egy hatalmas Való Világ-logó elé tették le, hogy segítséget nyújtsanak a beazonosításhoz. Van benne egy fiatal lány, aki hol angolul, hol magyarul beszél, és akit Catherine-nek hívnak, meg egy nő, akit Juliskáznak, és hát valamiért komikusnak hat, amikor Kabát Peti egy játék közepén a semmiből bedobja azt a mondatot, hogy „Juliska, be vagy csavarodva a köteledbe”.

És még mielőtt valaki azt hinné, csak én nem akarom felismerni az előttem felsorakozó magyar hírességek gárdáját, a műsorban, a civilek között konkrétan elhangzik a kérdés: „Ismertek közülük valakit?” A válaszokból az derül ki, hogy csak Gáspár Evelint, Győzike lányát. Sokatmondó, hogy ezt a kérdést bevágták a műsorba,

mintha ezzel a készítők elismernék: tudjuk, hogy nevenincs embereket hoztunk nektek celebekként, de ez van, jobbat nem tudunk produkálni.

Csak ha nem tudnak híres embereket szerezni egy műsorhoz, akkor felmerül a kérdés, hogy minek erőltetik ezt a vonalat, és miért nem elég a már bevált verzió, csupa ismeretlen emberrel.

Kicsi ország ez, az ismertebb arcokat már évekkel ezelőtt elhasználták, újakat pedig nem tudnak kellő gyorsasággal kitermelni. Az elmúlt években Magyarországon már azok számítanak celebeknek, akik egy valóságshow-ban kettőt fingtak hangosan, száraztésztát válogattak műanyag dobozokba kamerák előtt, vagy valamelyik éneklős műsorban még a dobogóra sem fértek fel. De ilyen problémája nem csak az RTL-nek van. Ott a konkurens TV2, ami gyorsan ráindította a Survivorre a saját gyártású, unalmas kincskeresős műsorát, a Totemet, amiben tényleg ismertként benne van a csatornaváltós Berényi Miki, vagyis Szőke Zoltán, mellette meg más, minimálisan ismert emberek.

Ráadásul az új Survivor is beleesik abba a hibába, amibe az elmúlt években már annyi műsor: egy volt realityszereplő lett az új műsorvezető, csak azért, mert az illető már állt korábban kamera előtt. Istenes Bence helyett ugyanis idén Joe, azaz Varga Miklós vezeti a műsort, aki azért Joe, mert az volt a neve az Éjjel-Nappal Budapest nevű, méltán díjnyertes műsorban. Joe most a Survivor alatt megértette, hogy a világ legcsodálatosabb lénye a természetnek kiszolgáltatott, leleményes, soha fel nem adó ember, és valamiért úgy köszönt hajnalban egy taxisnak, hogy „jó reggelt, szióka, üdvözöllek, csaó!”. Utóbbiak a Joe vlogja nevű Survivor-extrából derültek ki egyébként. Joe hozza a kötelezőt, hol felolvas, hol komoly arccal szavalja a játékosok előtt a betanult szöveget, közben gyakran kiabál, de nem poénkodik, és az egész kicsit sem karizmatikusnak, inkább valamiért agresszívnek hat. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy elődjéhez hasonlóan képes lenne elvinni a hátán a show-t, de még csak három részt láttam, szóval simán megvan az esélye, hogy fejlődik a következő hetekben.

A sors furcsasága, hogy pár éve egy nyár alatt több tucat Éjjel-Nappal Budapest castingot láttam, és hát az egész nem egy homloklebenyműtét nehézségű valami. Azt nem tudom, a Survivor-civilek szereplőválogatása hogy nézett ki, de a harmadik részre azért nagyjából kikristályosodott, hogy a készítők megtalálták a naivát, a potenciális szerelmespárt, a macsóskodó egykori sportolót, akiről már az első félórában kiderült, hogy inkább csak a szája nagy, de a dolgokhoz kevéssé ért, az egyelőre háttérbe húzódó, csendes megfigyelőt, meg két nőt, akik valamiért egymástól függetlenül így mutatkoztak be:

Nő 1.: „Könnyű embernek gondolom magam.”

Nő 2.: „Nagyon nehéz ember vagyok.”

Kaland helyett reality

Szóval ez a két csapat már az első részben megküzdött egymással egy tűzgyújtóért, ami egyébként az egyik legnagyobb kincsnek számít a szigeten, hiszen a főzéshez tűz kell. Már ebben az első játékban el is tört az egyik civil csuklója, úgyhogy ő ment is haza. Hogy emiatt vagy ettől függetlenül, de a csiholót a celebcivilek nyerték meg. Volt is nagy szomorúság, éhezés az első éjszaka a civilek táborában. Aztán másnap kiderült, az egész versenyzésnek és így a csuklótörésnek konkrétan semmi értelme nem volt, mert jött Joe, a megmentő, és átnyújtott egy tűzgyújtót a civileknek. Csak úgy. Végül is épp csak ez volt a nyereménye az előző nap játékának, amit ők elveszítettek.

A következő két rész pedig nem szólt másról, mint a civilek közötti áskálódásról, klikkesedésről és egy ember kiutálásáról. A műsorkészítők valamiért azt látták jónak, ha az egyórás rész háromnegyedében megy a reality, és a valódi játéknak, az izgalomnak, a megméretéseknek, a kalandoknak konkrétan tíz-tíz percet hagynak. Egy ponton az egyik szereplő meg is jegyzi: úgy érzi magát, mintha a Való Világban lenne.

Az első három rész egyetlen konfliktus körül forgott: heten egy emberként utálják a nyolcadik társukat. Egymás közt zsörtölődnek, beszélnek róla csúnyán, majd mondják el ugyanazt külön-külön is a kamerába, máskor épp nyíltan veszekednek ezzel a nyolcadik emberrel, és mondják neki azt, hogy „vannak a planktonok, a bálnaürülék, majd – hogy a faszba hívnak – Zsófia”.

Most vagy a szereplők túloznak rettenetesen, amikor arról beszélnek, hogy azért gyűlölik Zsófiát, mert ő mindenkibe beleköt, vagy a készítők és a vágók hibája, hogy nekem nézőként fogalmam sincs, miért utálják annyira azt a nőt a többiek.

Nem láttam tőle minősíthetetlen beszólást, nem láttam, hogy bárkibe beleállna, csak annyit, hogy amikor az exsportoló besült a kalyibaépítéssel, akkor Zsófia szólt, hogy ezt azért nem így kéne csinálni. És ebből eszkalálódott aztán minden. Az egyik játékos még Istenhez is fohászkodott, hogy ez a borzalmas helyzet végre megoldódjon. Kényelmes megoldás volt a harmadik rész végén, hogy pont a mindenki által utált Zsófia nyerte a védettségi amulettet, és így őt nem tudták kiszavazni a többiek a műsor első kiszavazós napján, így az egész vita folytatódhat tovább a végtelenségig.

A vágásoknak voltak vicces pillanatai is: miközben például a naivának kikiáltott civil arról beszélt a kamerába, hogy Tibort veszélyes ellenfélnek tartja, mert nem mutatja ki az érzelmeit, és ezért nem lehet majd látni rajta, mit gondol a másikról, addig képben a néző öt percig azt látta, ahogy Tibor sír, vagy ahogy a síró Tibort pátyolgatják a többiek, egy másik snittben pedig Tibor pontosan elmondja Zsófiának, hogy mit gondol róla.

A három rész három játéka egyelőre nem volt túl izgalmas: a szereplőknek ki kellett ásniuk egy beton háromszöget, ki kellett bogozniuk pár kötelet, és egy pohár vízzel kellett egyensúlyozniuk, de nagyon kellett gondolkodnom, hogy ezekre a feladatokra visszaemlékezzek, olyan rövid ideig tartottak. Persze később a fizikai kínlódások, az éhezés, a kapcsolatok és szövetségek alakulása okozhat még érdekességeket, ahogy nehezebb és izgalmasabb kihívások is várhatnak rájuk, de mivel a magyar készítők a napi adásokhoz ragaszkodnak, az egyórás részekben így túl sok a holtidő, amit sajnos a könnyebb, de érdektelenebb megoldással, a valóvilágos-veszekedős realityelemekkel próbálnak meg kitölteni.

A Survivort a RTL-en lehet nézni minden hétköznap este. A részeket vissza lehet nézni regisztráció után az RTL Most oldalán.