Zádori Sára Anna és kecskéje kálváriájától hangos a magyar sajtó a Magyar Nemzettől kezdve a 444-ig. A Grimm-meséket idéző történetről a Somogy megyei Sonline számolt be először: Zádori egy Keszthely melletti településig utazott, hogy vásároljon egy hosszú szőrű, fekete kis kecskét, majd vonattal tervezett hazaindulni új kedvencével, de a MÁV szigora közbeszólt.
Zádori újdonsült állata bár kisebb volt, mint egy átlagos kutya (a beszámoló szerint 10 kilót, ha nyomhat, és nagyjából 60 centi magas), a kalauz nem fogadta el az érvet. A kecskének vásárolt kutyajegy nem ért semmit, így a kalauz rögtön leszállíttatta a nőt és az állatot. Pedig a kecskét Zádori szerint minden utas kedvesen fogadta a Keszthely felé tartó motorvonaton. Így lett a meséből két napig húzódó roadmovie: Zádori ott ragadt vidéken a kecskéjével, de egy kedves család befogadta őket éjszakára, hogy másnap új fuvaropciókkal próbálkozzanak.
Egy kamionos segítségével Zádori és a kecske elérték a fővárost, ahonnan már csak Solymárig kellett eljutniuk. Innentől már mindenki kecskebarát volt: a Solymáriak közössége nevű Facebook-csoportból derült ki, hogy a Hűvösvölgybe tartó villamosra és a 264-es buszra is simán felengedték őket.
A lány elmondása szerint évek óta tart otthon kecskéket, de hosszú szőrű fekete példánya még sosem volt. Mivel tudta, hogy Solymárig szállíttatni az állatot túl drága mulatság lett volna, ezért esett a választása a tömegközlekedésre.
A kecskének egyelőre nincs neve, a gazdája vacillál, hogy Samu legyen, vagy a motorvonatról nevezze el, ahonnan leszállították őket.
Cikkünk megjelenése után a MÁV egy helyesbítési kérést küldött a Telexnek, melyben a kollégájuk felelősségét tisztázzák az ügyben. „Élő állatot csak zárt szállítóeszközben (kosár, ketrec, láda) lehet szállíthatni, feltéve, ha az biztosítja, hogy az állat abból az utazás során nem szabadul ki. Kollégánknak tehát nem volt mérlegelési lehetősége, így helyesen járt el, amikor a kecskét szállító utast leszállíttatta” – írták.
